Ők is emberek és nekik is vannak emberi jogaik – Adrian Berry (képünkön) számára természetes, hogy kiáll a hajléktalanok mellett. A 42 éves londoni ügyvéd a társadalmilag kirekesztettek, főleg hajléktalanok, menekültstátuszért folyamodók képviseletét vállalja fel. –Hogy miért ezt a területet választottam? A szolidaritás számomra olyan fontos érték, mint az, hogy a jog az emberek javát szolgálja. Épp ezért gondolom azt, hogy a hajléktalanok emberi jogainak érvényesülését megfelelő törvényekkel, nem pedig az emberi jogok érvényesülésének bírósági kikényszerítésével lehet támogatni és védeni – mondta a Népszabadságnak adott interjújában Berry, aki több ügyet is sikeresen képviselt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt.

Berry a hatodik alkalommal megrendezett Budapesti Emberi Jogi Fórum egyik előadója volt, abban a panelban szólalt fel, amely a sérülékeny csoportok szempontjából vizsgálta a (mindennapi) emberi jogokat. Lapunknak nyilatkozva azt hangsúlyozta, hogy a hajléktalanok ugyanolyan alapvető jogokkal rendelkeznek, mint akiknek van otthonuk vagy szállásuk. A hajléktalanokat is megilleti a köztereken való gyülekezés szabadsága, az emberhez méltó bánásmód, vagyis az, hogy ne szorítsák ki őket olyan helyekre, ahol nem jutnak sem szálláshoz, sem élelemhez. Arról nem is szólva, hogy nekik is van szavazati joguk, ők is választópolgárok.

Ugyanakkor nem tagadta, hogy Londonban szintén roppant nehéz helyzetben vannak a hajléktalanok, illetve az őket segítő civil szervezetek. Rengeteg a hajléktalan ember, köztük sok a migráns. Bár a válság a szigetország társadalmában is érezteti a hatását, jóval kevesebb jut a hajléktalanokat segítő szociális kiadásokra és adományokra, Londonban mégsem tekintik a hajléktalanokat bűnözőnek vagy „kártékony elemnek”.

A brit főváros központjában számos nyilvános terület van magánkézben, a helyi hatóságok – az ingatlantulajdonosok akaratának megfelelően – nem szívesen látják a hajléktalanokat például a nagy bevásárlóközpontokban, s igyekeznek onnan „kiszorítani” őket. – Azzal viszont nem oldasz meg egy problémát, hogy odébb rakod. Ahogy a kiszorítósdi sem oldja meg a hajléktalanságot – mondta Berry. Az ügyvédet nem lepte meg az a budapesti trend, amely tiltott zónák kijelölésével próbálja kiszorítani a városból a hajléktalanokat. Szerinte ezt a módszert más városokban is alkalmazták és alkalmazzák. – A hajléktalanok a társadalom részei, nem önszántukból választották ezt a sorsot – hangsúlyozta a jogász, aki szerint a politikának a hajléktalanok kiszorítása helyett a szociális problémák kezelésére kellene összpontosítania.

Berry szerint a hajléktalanok kiszorítását, így a burkolt felületen való tartózkodás tilalmát meg lehetne támadni bíróságon, mivel az eljárás korlátozza a közterületek szabad használatához, a gyülekezési szabadsághoz és az országon belüli mozgásszabadsághoz való alapvető emberi jogokat. Úgy gondolja, az önkormányzatoknak a tiltott zónák bevezetéséhez minden kétséget kizáróan bizonyítaniuk kellene, hogy komoly társadalmi igény motivál ilyen intézkedéseket. Majd visszatért arra, hogy a kiszorítás nem old meg semmit, hiszen a „burkolt járdáról” csupán egy másik közterületre száműzik a hajléktalanokat.

Azt tapasztalja, hogy a londoni rendőrség nem szívesen avatkozik bele hajléktalanügyekbe. Ha valaki egy szálloda ajtajában veri fel a tanyáját, azt kétségkívül arrébb tessékelik, de ha egy mellékutcában, nem valakinek a bejárata előtt alszik valaki, azt békén hagyják. Az a benyomása, hogy bár egyes szigetországi önkormányzatoknál tetten érhetők a hajléktalanokat korlátozni kívánó szándékok, a közvélekedés mégis az, hogy a hajléktalanság nem köztörvényes bűncselekmény, hanem súlyos szociális probléma.

Hajléktalan Londonban – a rendőrség a brit fővárosban nem avatkozik be