A trópusi ciklonok létrejöttének alapfeltétele a meleg, nedves trópusi levegő és a legalább 26-27 fokos víz. A meleg óceán felett páradús, forró levegő emelkedik a magasba, és spirális forgásba kezd. A kialakult légköri képződmény csak trópusi viharnak nevezhető mindaddig, míg a benne mozgó szelek sebessége el nem éri a 120 km/ órát. Ám a trópusi ciklon szelei elérhetik a 240–350 km/órás sebességet is. Sőt meg is haladhatják azt, erre volt példa a hétvégi Fülöp-szigeteki pusztítás is.

Vissy Károly meteorológus korábbi tanulmányában arról ír, hogy évente átlagosan 84 trópusi vihar és 45 hurrikán/tájfun alakul ki a földön. A trópusi ciklonok okozta károkról csupán becslések állnak rendelkezésre. Az egyik legemlékezetesebb hurrikán, az 1992-es Andrew az evakuálások ellenére ötven ember életét oltotta ki, és a keletkezett károk meghaladták a 30 milliárd amerikai dollárt. A 2012-es Sandy 50 milliárd dollárnál nagyobb kárt okozott, a halálos áldozatok száma pedig meghaladta a nyolcvanat.

A globális felmelegedéssel párhuzamosan a szakértők a szélsőséges időjárási jelenségek számának növekedését jósolják. Ugyanakkor nem minden szélsőség írható a felmelegedés számlájára. Az Amerikai Meteorológiai Társaság folyóirata tizenkét, 2012-es pusztító időjárási jelenségnek csak a felét hozta összefüggésbe az ember okozta globális felmelegedéssel – idézte a cikket az MTI. A szakemberek szerint a klímaváltozás a következő jelenségek bekövetkezésének a valószínűségét növelte: az egyesült államokbeli hőhullámok, a Sandy hurrikán nyomában pusztító árvíz, az északi-sarkvidéki jégsapka zsugorodása, az Ibériai-félszigetet sújtó szárazságok és az Ausztráliát, valamint Új-Zélandot érintő szélsőséges esőzések. Ám nem találtak összefüggést a klímaváltozás és az egyesült államokbeli aszályok, az európai nyarat tarkító időjárási szélsőségek, a Hollandiában a téli hónapokban tapasztalt extrém hideg időszak között. (Ötvös Zoltán)