Immár egyértelmű, hogy Sigmar Gabriel, az SPD elnöke alkancellár lesz Angela Merkel kormányában, csak még azt nem tudni, hogy mely tárca élén. A szociáldemokraták korábban jelezték, hogy nem ragaszkodnak feltétlenül a külügyminiszteri poszthoz, mivel a külügyeket amúgy is alapvetően a kancellária irányítja, ennél sokkal jobban jönne nekik a pénzügy vagy a munkaügy. (Konrad Adenauer kormánya, azaz több mint fél évszázad óta nem volt példa arra, hogy a kereszténydemokraták irányították volna a külügyeket.)

Most csomagban tárgyalnak, a külügy és a védelmi minisztérium, illetve a belügy és az igazságügy-minisztérium közül kellene a pártoknak választaniuk. A hét végén sikerült megegyezniük az energiapolitikáról is, amelyben korábban volt némi nézetkülönbség. Merkel szombati podcastüzenetében arról beszélt, hogy a megújulóenergia-forrásokra épülő energiapolitika lesz a következő kormány egyik legfontosabb feladata.

Ugyanakkor igyekeznek a költségeket csökkenteni, például felülvizsgálnák, hogy a szélerőművek mekkora állami támogatást kaphatnak. A német választó eddig azt érzékelte az energiapolitikai fordulatból, hogy a rezsiköltségek megindultak felfelé. Nincs viszont közeledés az adópolitika terén, a CDU megkötötte magát, mondván, a választási kampányban azt ígérték, hogy semmilyen adóemelés nem lesz, míg a szocdemek a magas jövedelműeket jobban megsarcolnák.

Ám a pragmatikus SPD-pártelnök szerint ez nem áthidalhatatlan ellentét, a szocdemek más területeken kaphatnak ellentételezést, például a minimálbér bevezetésével, amitől viszont ők nem tágítanak. A koalíciós programot ugyanis úgy kell összeállítani, hogy azt az SPD-tagság megszavazza, különben feleslegesen egyeztetnek heteken keresztül.

Sigmar Gabriel nem zöldfülű, van már kormányzati tapasztalata Merkellel is. A 2005 és 2009 közti nagykoalícióban környezetvédelmi miniszter volt, és lényegében a zöldek álláspontját, az atomenergia mellőzését képviselte. Korábban (Gerhard Schröder kancellárrá választása után) Alsó-Szászország miniszterelnöke volt, de 2003-ban súlyos vereséget szenvedett a tartományi választáson.

Ezután két évig a szocdemek popkultúráért felelős posztját látta el, amiért a sajtó azóta is előszeretettel Siggi Pop néven emlegeti (ez szójáték Iggy Pop amerikai énekes nevével is – a szerk.). A végzettségét tekintve gimnáziumi tanár Gabriel már gimnazistakorában belépett a szociáldemokrata pártba, s kezdetben a marxista vonalat erősítette, majd aztán fokozatosan sorolt át a pragmatikusok táborába.