Elismert intézmény kritikákkal
Az emberi jogi visszaélésekkel foglalkozó fórumot még 1998-ban hozták létre a római statútummal, amelyhez azonban olyan államok nem csatlakoztak, mint az Egyesült Államok, Oroszország, Kína vagy Izrael. Maga a bíróság 2002-ben kezdte meg működését. Szakértők szerint a bíróság éves büdzséje (2013-ra 115 millió euró) jóval nagyobb, mint amennyit azzal lehetne elérni, ha az egyes országok üldöznék csak az atrocitások elkövetőit. Eddigi mérlegét is annak függvényében vonják meg, milyen várakozásokat fűztek hozzá tizenöt évvel ezelőtt.
– Nagyon nehéz ítéletet mondani a Nemzetközi Büntetőbíróság felett, mégpedig részben azért, mert precedens nélküli intézményről van szó. Figyelembe kell venni azt is, hogy nem voltak reálisak egyes elvárások vele szemben. Teljesen új jogi kontextussal, a legkülönbözőbb országokkal, esetekkel kellett szembesülnie. Összességében azonban ma már elmondható: elismert jogi intézményről van szó, amely pereket folytat le, ítéleteket hoz – mondja lapunknak Gabriela Augustínyová, a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karának oktatója, az ICC korábbi alkalmazottja, aki a Közép-európai Egyetemen (CEU) tartott előadást.
A szakértő úgy véli, a kérdés az: elérte-e már az intézmény a tőle telhető hatékonyságot. Szerinte a válasz minden bizonnyal az, hogy nem: ahhoz még hosszú utat kell megtennie, hogy optimalizálja a működését. Le kell vonnia eddigi, évtizedes működésének tanulságait, be kell építenie gyakorlatába a „megtanult leckéket” is.
Másfél éve született meg a hágai fórumon az első (nem jogerős) ítélet: Thomas Lubanga kongói hadurat marasztalták el gyerekkatonák besorozásáért. Pár hónappal korábban Mathieu Ngudjolo Chuit, a szintén kongói milíciavezért mentették fel egy 2003-as vérengzéssel összefüggésben. Különösen nagy figyelem övezi az Uhuru Kenyatta kenyai elnök, illetve alelnöke, William Ruto ellen folyó eljárást; igaz, Kenyatta perét nemrég jövő februárra halasztották. A 2007–2008-as választásokat követő erőszakban játszott állítólagos szerepükért akarják felelősségre vonni őket. – Nem szeretném megítélni a helyzetet, de politikailag nagyon kényes ügyekről van szó –mondja Augustínyová. Afrikai országok, amelyek közül több tucat részes állama az ICC-t létrehozó statútumnak, csatlakozásuk visszavonásával is fenyegetőztek.
A bíróságot amiatt is kritizálják, hogy minden egyes, már tárgyalt ügye afrikai eseteket vizsgál. Előzetesen vizsgálódnak ugyanakkor a többi közt grúziai, hondurasi vagy kolumbiai ügyekben is. „Teljes mértékben az ügyésztől függ, hogy milyen ügyeket nyit meg.” Tavaly Fatou Bensouda gambiai jogásznő vette át ezt a posztot, aki a többi közt a nyugat-afrikai ország főügyészi és igazságügy-miniszteri posztját is betöltötte korábban.
Nemrég született meg Hágában az első olyan döntés, amelynek értelmében valakinek az ügyét nem fogadja be a taláros testület. Az ICC nemrég úgy találta, Abdullah al-Szenússzi, Moammer Kadhafi volt líbiai diktátor sógora és kémfőnöke ellen saját országában is megfelelően le tudják folytatni az eljárást, s nem kérik a kiadatását. A tizenegy elfogatóparancs, amelynek a bíróság más ügyekben eddig nem tudott érvényt szerezni, azt mutatja, milyen mértékben rá van utalva a jogi fórum az egyes részes államok együttműködésére.
Vitatják, hogy hová sorolhatók a palesztin területek: ha elismernék felettük az ICC joghatóságát, akkor elméletileg izraelieket is felelősségre vonhatnának a holland királyvárosban, annak ellenére, hogy a zsidó állam nem részese a római statútumnak. Minden eset más, jegyzik meg szakértők, össze kell hangolni az angolszász és a kontinentális jogi hagyományt. Időnként olyan banális problémákkal is meg kell küzdeni Hágában, mint hogy hol találnak megfelelő tolmácsot, aki le tudja fordítani egy kis afrikai nyelvből a vallomásokat.
