David Barclay professzor – akit az ügyben jó ideje nyomozást folytató arab hírtelevízió, az al-Dzsazíra szólaltatott meg – úgy vélekedett: a svájci kutatók által nyilvánosságra hozott vizsgálati eredmények „erős bizonyítékkal” szolgálnak arra, hogy Arafat földi maradványai a normálisnál tizennyolcszor több 210-es polóniumot tartalmaznak.

Maga a jelentés azonban úgy fogalmaz, hogy a vizsgálatok „mérsékelten” támasztják alá a mérgezés gyanúját. Tegnapi sajtótájékoztatójukon azt mondták a kutatók, hogy Arafat testében valóban sokat mutattak ki ebből a radioaktív, a ciánnál 250 ezerszer mérgezőbb anyagból, ám ennyi idő elteltével és ilyen kevés mintából azt nem tudják egyértelműen megállapítani, ez okozta-e a politikus halálát.

A néhai palesztin elnök özvegye, Szúha Arafat (képünkön) így is „valódi bűncselekménynek, politikai merényletnek” minősítette férje halálát. Egyetlen gyanúsítottat sem nevezett meg, csak – Izraelt is megemlítve – annyit mondott a Reutersnek, hogy Jasszer Arafatnak sok ellensége volt. A Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának egyik tagja, Vaszel Abu Juszef viszont biztos abban, hogy a zsidó állam áll a „terrorista orgyilkosság” mögött, a Palesztin Hatóság pedig nemzetközi vizsgálatot követel az ügy felderítésére.

Az izraeli külügyi szóvivő visszautasította a vádakat. Szerinte mindaz, ami történt, „újabb fejezet abban a szappanoperában, amelyben Szúha áll szemben Arafat utódaival”. Az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Saron egyik volt tanácsadója is tagadta, hogy közük lenne a palesztin vezér 2004-es halálához. Másként emlékszik azonban Danny Rubinstein újságíró. Saron környezetében akkortájt folyamatosan arról tárgyaltak, miként szabadulhatnának meg Arafattól – mondta, és neki egyértelmű volt, hogy meg is találják a módját.

Arafat halálának körülményei kezdettől fogva rejtélyesek voltak. A politikus 2004 októberében egy vacsora után lett rosszul. Orvosai influenzára gyanakodtak, de rohamosan romlott az állapota, így egy franciaországi katonai kórházba vitték, ahol kómába esett, majd megbetegedése után egy hónappal meghalt. Halottkémi vizsgálatot nem tartottak, mérgezésre, főleg polóniumra nem gyanakodtak. Ez a feltételezés csak azután jelent meg, hogy két évvel később Nagy-Britanniában ettől a radioaktív anyagtól halt meg a KGB volt tisztje, az orosz Alekszandr Litvinyenko.

Tavaly augusztusban Szúha Arafat kérésére indítottak nyomozást az ügyben a francia hatóságok, egy éve pedig a ciszjordániai Rámalláhban exhumálták Arafat holttestét, és mintákat vettek belőle. Ezeket francia, orosz és svájci kutatóknak adták át vizsgálatra. A franciák még nem készültek el a jelentésükkel, az oroszok azonban már átadták a magukét a Palesztin Hatóságnak. Tartalmát eddig nem hozták nyilvánosságra, ami arra utalhat, hogy az elemzéssel megbízott Szövetségi Orvosbiológiai Ügynökség munkatársai nem találtak polóniumnyomokat a maradványokban. Ezt az értesülést egy hónapja – az intézmény vezetőjére hivatkozva – nyilvánosságra is hozta az Interfax hírügynökség, de utóbb cáfolták, hogy a tudós bármilyen hivatalos nyilatkozatot tett volna.

Kétségeinek adott hangot a nagy-britanniai Surrey Egyetem kutatója, Paddy Regan is. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy a 210-es polónium felezési ideje 138 nap, így kilenc év elteltével olyan kevés anyagmaradvány lehet a vizsgálati mintákban, hogy abból nem lehet hitelt érdemlően megállapítani, mennyi mérgező anyag volt a halálakor Arafat szervezetében.