Ezekben a napokban Budapesten konzultált Itamar Rabinovics professzor, az Izrael Intézet elnöke, volt washingtoni nagykövet, több izraeli és amerikai egyetem tanára, a közel-keleti viszonyok ismerője. Rabinovics vezette országa részéről 1992 és 1995 között a Szíriával folytatott tárgyalásokat. Kutatásai a közel-keleti kapcsolatokra, mindenekelőtt Szíriára összpontosulnak. A rendezés kilátásairól beszélt a lapunknak adott exkluzív interjúban.

Ami hazája pozícióját illeti a polgárháborúban, Rabinovics hangsúlyozta: kezdettől fogva limitált humanitárius segítséget nyújtanak a polgárháborús sebesülteknek. Több százan gyógyultak meg izraeli kórházakban. De igyekeznek elkerülni a hírverést, mert a damaszkuszi rezsim ezt a tényt politikai propagandára használná a lázadók ellen. Ezen kívül próbálják megakadályozni, hogy a szíriai rezsim birtokában lévő fegyverek terroristák, a libanoni Hezbollah kezére jussanak. Ezeket az akciókat is diszkréten kezelik, s a szírek sem csinálnak ügyet belőle. Pár napja Északnyugat-Szíriában robbant fel egy szállítmány orosz gyártmányú föld-víz rakéta. Egy forrás a Fehér Házban azt állította, hogy ezt Izrael követte el. – Nem tudom, miért mondanak ilyeneket. De megjegyzem, hogy egy ilyen fegyver veszélyeztetné a Földközi-tengeren lévő szénhidrogén-lelőhelyeket –hangoztatta.

Arra a kérdésünkre, hogy ki ki ellen harcol Szíriában, Rabinovics azt felelte: mindenki mindenkivel. Rettenetes emberi, anyagi veszteségei vannak a háborúnak, százezernyi halott, milliós menekülttömeg, összeomlóban az állam. A háborúnak belső, regionális és nemzetközi vetületei vannak. Nem lehet egyszerűen a szekták harcának leírni, miközben a többségi szunniták mellett rengeteg külföldi dzsihadista harcol, az általuk eretneknek tekintett alavita hatalmi elit ellen. De vannak a kormány oldalán síita önkéntesek is, a Hezbollah és Irán elkötelezte magát el-Aszad rendszere mellett. Regionális a konfliktus a török, a szaúdi és az öbölállamok részvétele és Irán szerepe miatt. Nemzetközi, mivel Oroszország és az Egyesült Államok is részese. Vlagyimir Putyin elnök helyre akarja állítani Oroszország szuperhatalmi státuszát. Nem akar lemondani a tartuszi tengeri támaszpontról, s nem akarja, hogy ez a Nyugat ölébe hulljon. Ragaszkodik a közel-keleti döntő szerephez, habár most a vegyi fegyverek felszámolása kapcsán módosította korábbi álláspontját.

Aszad nincs lemondó hangulatban, a vegyifegyver-ügy erősítette pozícióját, fejtegette az izraeli szakértő. Az ellenzék koordinálatlan. Ugyanakkor az ország jelentős részét a hatalom már nem kontrollálja. Bekövetkezhet az állam szétesése. Egy forgatókönyv szerint az alaviták a tengerpárti sávba menekülve hozhatnak létre miniállamot, amely kapcsolódna a libanoni síita területekhez. Kiszakadhat a kurd övezet is. Ám ez dominóhatást válthat ki, felveti az egész térség „újratérképezését”, hiszen Irak és Libanon határait is úgy szabták meg az első világháború után, hogy egymással konfliktusban álló közösségek kerültek egy államba.

Rabinovics úgy vélekedett, hogy az izraeli–palesztin konfliktus már korábban is túldimenzionált volt a térség valódi problémáihoz képest. Az arab tavasznak nevezett eseménysor következménye, hogy az arabok önmagukkal, saját problémáikkal foglalkoznak. A palesztin ügy háttérbe szorult, kiderültek a strukturális problémák. Ilyen az arabok és az Irán közötti mély konfliktus, az arab államokon belüli ellentétek, az egyiptomi állam jövője.

Végül azt kértem Rabinovics professzortól, kommentálja, hogy egy szír asszony átmenekült szülni Izraelbe a minap. Azt mondta, hogy a szíriaiak tudnak arról, hogy több száz sebesültet kezeltek az izraeli kórházak. Egyébként – tette hozzá – az elmúlt két évtizedben sok ezer tehetős arab utazott gyógykezelésre Izraelbe. Az Izrael-ellenes állami propaganda ellenére tették ezt.