A hozzánk közelebbiben a fukusimai atomerőmű blokkjainak leolvadása miatt elhíresült áramszolgáltató, a TEPCO; a távolabbiban pedig az utóbbi napokban a híradások középpontjába került Mizuho bankcsoport irodái vannak. A két cég útja amúgy a két évvel ezelőtti cunami és földrengés kapcsán egyszer már összeért. 2011-ben a Japánban második, és eszközállománya alapján a világ első tíz pénzintézete közé sorolt Mizuho pénzügyi csoport elektronikus rendszerei és bankautomatái – állítólag a sok adomány átutalásából származó terheléstől – felmondták a szolgálatot.

Akkor a bankcsoport elnöke távozni kényszerült, a mostani botrány kapcsán a jelenlegi elnök-vezérigazgató azonban fizetésmegvonással megúszhatja. Annak ellenére, hogy ő is tudott arról, hogy a csoporthoz tartozó egyik hitelező leánycég több mint kétszáz alkalommal folyósított kölcsönt alvilági személyeknek, illetve jakuzacsoportoknak. A japán virágnyelv szerint „társadalomellenes csoportoknak” nevezett cégekről és személyekről az anyabanknak egyébként listája volt, de ennek ellenére sem szóltak a leányvállalatnak, hogy szüntessék be a műveleteket.

Egyes hírek szerint állítólag attól féltek, hogy a hitelre jelentkezők szigorúbb ellenőrzése ronthatja a helyzetüket a versenytársakkal szemben. A japán rendszer sokáig megtűrte a főleg szürkegazdaságból, szerencsejátékból és prostitúcióból pénzt szerző, szerteágazó jakuza szervezeteket, amelyek a fentieken túl legitim tevékenységeket is folytattak, és gyakran még „hivatalos” irodákkal is rendelkeznek. A kilencvenes évek végétől azonban terhessé kezdett válni jelenlétük, és azóta folyamatosan, egyre szigorúbb törvényeket léptetnek életbe, hogy megnehezítsék az alvilági szervezetek helyzetét.

A Mizuho-botrányban a kétes hátterű cégek és személyek autóhitelek formájában jutottak hozzá átszámítva körülbelül félmilliárd forintnyi összeghez, amit az állami pénzügyi felügyelet egy rutinellenőrzés során tárt fel. Az azóta lefolytatott vizsgálat azt állapította meg, hogy a Mizuho ugyan nem próbálta meg elkenni az ügyet, de nem tette meg a szükséges lépéseket sem az ügyletek beszüntetésére. A független ellenőrzés eredményeképp több mint ötven bankvezetőt büntettek fizetésmegvonással, és három igazgató lemondott pozíciójáról.

A megítélésére kínosan ügyelő Japánnak és japán nagyvállalatoknak azért is különösen fájó ez a botrány, mert a tizenhárom évvel ezelőtt, három bank egyesülésével létrejött Mizuho a szigetország egyik úgynevezett megabankja. A megabankok jelentős szerepet vállalnak az állam, a japán vállalatok és külföldi országok finanszírozásából is, így meghatározzák a japán pénzügyi rendszerről kialakított képet.

A Mizuhónak egyébként nem ez az első ilyen botránya, 1997-ben az egyik elődjéről is hasonló turpisság derült ki. Igaz, nem egyedüli rosszfiú a nagyok közt, 2007-ben ugyanis a legnagyobb japán bank, a Mitsubishi UFJ került hasonló helyzetbe, 2009-ben pedig a Citibank szigetországi leányvállalatának kellett kétes ügyletek miatt rövid időre felfüggesztenie a tevékenységét.

Udvariatlan levél a császárnak

A protokollszabályokat megszegve nyújtott át egy levelet Akihito császárnak a japán parlamenti felsőház egyik tagja. Az atomellenes aktivistaként is ismert Jamamoto Taro a 2011. márciusi fukusimai reaktorbaleset egészségügyi következményeire akarta felhívni az uralkodó figyelmét, amiért viharos bírálattal illették az interneten. Megsértette ugyanis azt a tabut, amelynek értelmében a jelképes szerepet betöltő császárt nem lehet politikai ügyekbe bevonni. Közvetlenül akarta tájékoztatni az uralkodót a helyzetről, arról, hogy gyerekeket ért sugárzás, és súlyos egészségügyi hatása lesz, ha ez így folytatódik – magyarázta tettét Jamamoto. Egy kerti partin nyújtotta át a levelet Akihitónak, aki átvette azt, majd nyomban továbbadta egy kamarásának. (Reuters)

Járókelő a botrányba keveredett Mizuho bank egyik tokiói fiókja előtt