Bulgária: Az elesettek után jöttek a diákok
Szvetoszlav Georgiev, aki feltehetően a Duna melletti Ruszében él, kedden ezt tette ki a Facebookra: „Minden normális ember rendszerváltásról beszél. Azt akarják, hogy változtassuk meg az alkotmányt, a választási törvényt, cseréljük le a banktörvényt, a monopolcégekre vonatkozó szabályozást, a párttörvényt. Én persze tudom, hogy a valóságban egyetlen eszme sem valósul meg egyik pillanatról a másikra, csupán a diktatúra bevezetése megy így. Az kellene, hogy a polgárok felismerjék, képesek leváltani ezt a pimasz, süket és vak kormányzatot, és higgyenek végre az erejükben!”
Amikor Georgiev előállt ezzel az elemzésével, akkor már hetedik napja tartott Bulgáriában az egyetemisták tiltakozó mozgalma. Szófiában kezdődött, aztán átterjedt az ország több egyetemére. A hét elején a diákok kimentek az utcára, s ott követelték a változást. A változás adott esetben rövid távon a kormány azonnali távozását jelenti, hosszabb távon választásokat, még hosszabb távon pedig valami olyan alapvető rendszerváltozást, amilyet Georgiev kiposztolt.
A bolgár tüntetések június óta tartanak. Közben volt ugyan pár hét vakáció, de aztán újrakezdődött a külföldi sajtó által középosztályi protesztnek nevezett tiltakozás, amely csúcsidőben is legfeljebb egy-kétezer embert vitt az utcára. Ez aztán néhány tucatra csökkent. A diákok ekkor vették át a stafétát. Olyan politikai rendszert szeretnének, mondják, amelyet nem az oligarchák irányítanak. (Egyébként a bolgár rendszernek nem a jogi kereteivel, hanem a megvalósulásával van csak baj.)
Az egész azzal kezdődött, hogy a szocialista-török kisebbségi kormány kinevezte a titkosszolgálat vezetőjének Deljan Peevszkit. A huszonéves, korpulens fiatalembert homályos hátterű médiamágnásnak nevezik, a török párt (Mozgalom a Jogokért és Szabadságért, DPSZ) listáján kapott mandátumot. Peevszkinek távoznia kellett, de ez nem csillapította le a tüntetőket. Ráadásul az alkotmánybíróság úgy döntött, visszakaphatja a képviselői mandátumát, amiről a kinevezés érdekében lemondott.
A több hónapos tiltakozó mozgalmat lelkesen támogatták a Bulgáriában akkreditált vezető EU-s diplomaták, a nyugati média érezhetően reménykedett, hogy valami történni fog. Nem történt. Ellentétben a tavaszi rezsiforradalommal, amikor az elesettek, a rezsikárosultak mentek az utcára országszerte, s kényszerítették távozásra Bojko Boriszov jobbközép kormányát. A választások eredménye lett a patthelyzet, amelyben a második helyen végzett szocialisták és a törökök pártja alakíthatott kormányt. Összesen ugyanannyi mandátummal, mint amennyivel Boriszov pártja (Polgárok az európai Bulgáriáért, GERB) bír. A mérleg nyelve a nacionalista (török- és cigánygyűlölő) Ataka párt, amely azonban csalódott Boriszovban, s most a balközépet támogatja.
Csak így alakulhatott meg Plamen Oresarszki kormánya. Reformprogramot hirdettek és életszínvonal-javító intézkedéseket ígértek. Ezzel azonban alig lettek népszerűbbek. A bolgár közösségi médiában azzal támadják Oresarszki kabinetjét, a „mérsékelt remény kormányát”, hogy nem valósítja meg azonnal a februári tömegmozgalom követeléseit. Nem szünteti meg az ifjúsági munkanélküliséget, nem hoz törvényt a közmű-monopóliumok megfékezésére, nem tette még mindig rendbe az oktatást és az egészségügyet.
Az ellenzéki GERB a jelenlegi arányos választási rendszer átalakításában és mielőbbi új választásokban érdekelt. Ők is felülnek a tiltakozó mozgalom keltette hullámokra, hogy gyengítsék a kormányzó szocialistákat. Jellemző, hogy miközben Boriszov állandó kapcsolatot tart híveivel a közösségi médiában, sem Szergej Sztanisev, a szocialisták vezetője, sem Lütfi Mestan, a DPSZ elnöke nincs jelen ezen a terepen. Ahogy hallgatnak a hagyományos nyilvánosságban is. Feltehetően arra számítanak, hogy ennek a mozgalomnak is elapad az ereje. És ha új választás is lesz, a bolgárok sokszor másként szavaznak, mint ahogy azt az újságok szerint tenniük kellene.
