Alagút a selyemúton
Amikor pár napja Isztambulban voltam, már nagyban készültek az eseményre. Az óriásváros tele volt gigászi poszterekkel, reklámzászlókkal, amelyek a török teljesítményt dicsérték. A városban sok plakáton Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök köszöntötte a törököket, biztosítva őket, hogy a köztársaság kilencvenedik évfordulójára valóságos új államot hoznak létre. Talán nem is kellene a harsogó propaganda, hiszen a 14 milliós városban a fejlődés annyira szembeszökő. Szinte nincs olyan kerülete Isztambulnak, ahol ne építkeznének, ne magasodnának új irodaházak, bevásárlóközpontok, lakóparkok. Sok helyen újjáépítik a történelmi épületeket, az oszmán múlt elhanyagolt maradékát.
Nincs hiány új mecsetekben az új lakónegyedekben: a tíz éve kormányzó konzervatív párt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) betartja azt az ígéretét is, hogy az iszlámnak visszaadja a korábbi helyét. Ez megfelel a párt választóinak, az Anatóliából Nyugat-Törökországba áttelepült konzervatív középosztálynak. Nekik szólt az a legutóbbi kormányrendelet is, amely (némi kivétellel) engedélyezte, hogy a közintézményekben fejkendőt viselő nők dolgozzanak. A női divat ebben az országban kemény politika. Vannak negyedek, ahol a többség fejkendős, sőt fekete lepelbe burkolózik, nem ritka az elfátyolozott arc sem, míg a divatos bevásárló- és irodanegyedben még véletlenül sem jött velem szembe kendős asszony. Isztambul persze turistaközpont is, a nevezetességek látogatói között sok az öbölállamokból érkezett turista vagy a konzervatívabb keleti vidékekről érkezett török látogató.
A török átalakulásban néha bizonytalanságot is érezni. Nemcsak gazdasági megújulás, fejlődés zajlik, de nyilvánvaló az értékváltás is. Korábban nem volt olyan boltocska, ahol ne díszlett volna az államalapító Kemal Atatürk arcképe. Most az volt a feltűnő, ha ilyennel találkoztam. Sőt, mondta egy negyvenes értelmiségi, a helyzet annyiban változott, hogy míg addig a republikánus „államvallás” kötelező demonstrációja volt Atatürk képe, most inkább azt mutatja, hogy a helyiség gazdája tudatosan vállalja az örökségét. Kemal Atatürk a Nyugat felé forduló világi állammá akarta formálni az ottomán örökséget. A Nyugatot nevezhetjük Európának is. Törökország majd ötven éve társult az akkori Közös Piaccal, 2005 óta tárgyal az Európai Unióval a csatlakozásról. A kezdeti lelkesedés megcsappant, ma a törökök már nem annyira lelkes EU-pártiak. Cigdem Nas asszony, az isztambuli Gazdaságfejlesztési Alapítvány főtitkára, a nemzetközi kapcsolatok egyetemi tanára azt mondja, a társadalom megérezte, hogy az EU kényszeredetten kezeli a török tagságot, nem hajlik a török érvekre. Nas úgy látja, hogy a politikai vezetés és a társadalom hangulata között kölcsönhatás van. A törökök hozzáállását természetesen befolyásolják a történelemből fakadó érzelmek, például (minimum ellentmondásos) viszonyuk a görögökkel, a megoldatlan ciprusi kérdés és megannyi olyan politikusi kijelentés Európában, amelyet törökellenesnek tartanak. Nas megérti az EU vonakodását. Törökország méretei, lakossága, kultúrája mellett az elhelyezkedése is okozhat szorongásokat, hiszen, amennyiben beveszik, az unió határai Iránig érnének. Az EU bekerülne a közel-keleti régióba – mondja. Cigdem Nas szerint a török–EU-viszonyt bonyolítják az elmúlt évek eseményei az arab világban. Törökország eleinte a folyamatok nagy győztesének látszott. Sokaknak úgy tűnhetett, hogy politikusai számára értékesebb a muzulmán államok közötti vezető szerepe, mint az európai uniós együttműködés. A török modell (mérsékelt iszlám vezérelte világi demokrácia) iránti lelkesedés eltűnt azonban. Az idei tüntetések arról is szóltak, hogy az AKP befolyása és a politikája kemény társadalmi ellenállásba is ütközik. Ez a tömeges fellépés is befolyásolhatta Erdogan miniszterelnököt, hogy új demokráciacsomagot vegyen elő. Miközben azzal vágtak vissza a brutális rendőri fellépést bíráló nyugati kritikákra, hogy az „EU nem ítélkezhet rólunk”.
A szakértő azt fejtegeti: a török gazdaság nem fejlődhetett volna folyamatosan és látványosan az elmúlt évtizedben, ha az országnak a vámunióval nincs szabad bejárása az EU-ba. A közvetlen beruházások hetvenhét százaléka az EU-ból jött, miközben van szerepe az öbölállamokból ide áramló „forró pénznek” is. Az Erdogan-párt jól támogatta a középvállalkozói rétegeket – ezzel is erősítette a maga bázisát. De – figyelmeztet – a látványos fejlődés mögött nagy regionális különbségek vannak, s az országban brutális a munkanélküliség. Ezt a külföldi is tapasztalhatja. Sokszor lát feleslegesen ácsorgókat közintézményekben vagy házalót.
Az ázsiai oldalon a hatsávos autópályán a Boszporusz-híd után az áramló kocsisor időnként megtorpan. Ekkor pár fürge férfi ugrik elő. Az egyik teát, kávét mér papírpohárba, a másik háztartási eszközöket kínálgat. Most ez a selyemút keleti vagy nyugati szakasza?
Isztambul, 2013. október
