Bevallása szerint Rieckét magát is meglepte, hogy a Spiegel információi szerint az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA ) még Angela Merkel német kancellár mobiltelefonját is lehallgatta. Igaz, tulajdonképpen logikus lépésnek tűnhet azok után, hogy évek óta mindenki tudta, hogy az Echelon-rendszeren keresztül az összes műholdas kommunikációt figyelik. – Akkor miért ne terjesztették volna ki a telefonforgalomra? – veti fel a kutató. Emlékeztetett rá: Barack Obama amerikai elnök egyszer azt mondta, hogy ha valamit meg akar kérdezni a német kancellártól, felhívja telefonon, van olyan jó kapcsolatban vele. Ám ez mégsem zárta ki, hogy azért más formában is „tájékozódjanak”. Merkel közeli kapcsolatokat ápol a kínai és az orosz kormánnyal is, ezek mind érdekesek Washington számára, és persze az sem hagyta őket hidegen, hogy a kancellár milyen technikákkal kezelné az euróválságot.

Júniusban még teljes volt az összhang, ám ezt a botrányt nem söprik a szőnyeg alá

Nehéz megítélni, hogy a kétoldalú, német–amerikai kapcsolatokra, illetve az európai–amerikai viszonyra milyen hatással lehet a mostani botrány. Nyáron mindenki azt hitte, hogy az NSA lehallgatási botránya előbb-utóbb lecseng. A német kormány a maga részéről – különösen a szeptemberi választásokra való tekintettel – igyekezett gyorsan lezárni a dolgot. A kancellár lehallgatása azonban új dimenzióba helyezte a dolgokat. A Snowden-ügy nyári intenzív szőnyeg alá seprése helyett most különleges parlamenti ülést szentel a botránynak a német Bundestag november 18-án. Valószínűleg parlamenti vizsgálóbizottság is alakul az ügyben, amit a korábbiakkal ellentétben Merkel CDU-ja is támogat – írta tegnap a Spiegel online. Riecke szerint az amerikai elnöknek most mindenképpen vállalnia kell a felelősséget, és valamiféle irányváltásra is szükség van, ami nem lesz egyszerű feladat. Ezt ugyanis úgy kellene végrehajtania, hogy ne hangolja maga ellen a washingtoni hatalmi apparátust (amely szerint ezekre az információkra szükség van), és ne adjon támadási felületet a republikánusoknak, mint „gyenge vezető”. Ám ha nem gyakorol most gesztust Berlin irányába, a bizalmatlanság hosszabb távon megmaradhat a kétoldalú viszonyban, és nehezítheti a napi munkát. – Az amerikaiak annyira nem bíznak senkiben, hogy olykor magukat lövik lábon – fogalmaz Riecke.

Több német politikus is felvetette, hogy ezek után fel kellene függeszteni a transzatlanti szabad kereskedelmi övezetről szóló tárgyalásokat, de ennek kevés értelme lenne. A megállapodás ugyanis minden résztvevőnek érdekében áll. Mint ahogy számos ügyben eddig is, és ezután is „egy csapatban” küzdenek az amerikaiak és a németek: az iráni atomprogram korlátozása vagy az afganisztáni stabilizáció is ilyen terület. Merkel szokás szerint a maga módján próbálja majd rendezni ezt a helyzetet: nem vár az Európai Unióra, hanem kétoldalú megállapodást próbál kötni Washingtonnal arról, hogy egymás ellen a jövőben nem kémkednek. Nyomásgyakorlásként jól jöhet egy készülő ENSZ-határozat: a FAZ úgy értesült, hogy a német diplomácia a szintén lehallgatott brazil elnök asszonnyal, Dilma Rousseff-fel dolgozik közös határozaton, amely ugyan név szerint nem említi az Egyesült Államokat, de egyértelmű figyelmeztetést jelentene. A határozat az 1976-ban életbe lépett Polgári és politikai jogok nemzetközi megállapodását egészítené ki azzal, hogy elítélné a magánszférába való kukkolást. A dokumentum ugyan szimbolikus jelentőségű, de elsöprő többségre számíthat.

Tegnap a spanyoloknál is „robbant a bomba”: az El Mundo című napilap Glenn Greenwaldtól, az Edward Snowdennel korábban együtt dolgozó újságírótól megkapta a spanyol dossziét, amely szerint 2012 decembere és 2013 januárja között nem kevesebb mint 60 millió telefonhívást hallgatott le az NSA Spanyolországban. A madridi kormány felháborodásában azonnal berendelte a külügyminisztériumba Washington madridi nagykövetét, az El Mundo pedig ügyészségi vizsgálatot sürget az ügyben.