Az autonómiáért meneteltek
A résztvevők 14 gyülekezési ponton találkoztak, ökumenikus istentiszteleteket hallgattak, majd 26 menetoszlopot alkotva egymással szembe indultak el. Amikor összetalálkoztak, 53 kilométeres összefüggő oszlop alakult ki. A menetelők rádiókészülékeken hallgatták a rendezvény szónokait, köztük Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét, aki kiáltványt olvasott fel.
A magyar és a székely himnusz eléneklése után hazaindult a tömeg. A székelyek menetelésén a szervezők szerint 150 ezren vettek részt, a román hatóságok viszont tízszer kevesebbre becsülték számukat. Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke úgy vélte, a román hatóságok a résztvevők számának alábecslésével bagatellizálni próbálják a megmozdulás jelentőségét.
Az egyik gyülekezőpont Uzon volt, az első a település, amelynek polgármesterét jogerős ítéletben kötelezte a bíróság, hogy távolítsa el a hivatal homlokzatáról a székely zászlót. A kezdés itt sem volt zökkenőmentes: már kezdett gyülekezni a tömeg, amikor Ráduly István polgármester „válságtanácskozást” hívott össze. A rendőrség ugyanis megtiltotta, hogy a lovas huszárok részt vegyenek a felvonuláson, mivel a menetelés az országúton zajlott, ahol állat vontatta járművel, illetve lóháton közlekedni tilos.
Kádár László huszár őrnagy erre azt mondta, embereivel mindenképpen lóháton vonul, vállalva akár a pénzbüntetést is. Felvetették: mi történik, ha a rendőrség elállja a lovasok útját? Ekkor Borbély László volt miniszter, az RMDSZ politikai alelnöke azt ígérte: szükség esetén befolyását latba vetve „utat vág” a huszároknak. Rögtönzött beszédében Borbély az összefogás erejét hangsúlyozta.
– Ne hagyjuk magunkat! Erő van a kezünkben, ne herdáljuk el! – mondta. A hatóságok egyébként már-már kínosan vigyáztak a menetelők biztonságára. Ám így is felmerült a szabotázs gyanúja, mivel az RMDSZ által bérelt vonat mozdonya Csíkszeredában induláskor elromlott. Több mint ezer utasának körülbelül két órát kellett volna várnia egy másik mozdonyra, így viszont lekésték volna a menetelést. Miután ez kiderült, tíz percbe sem telt, nem volt senki az állomáson. – Saját autóval, ismerőssel mindenki elutazott Háromszékre – mesélte Korodi Attila parlamenti képviselő.
– Nem hátrálhatunk meg. Ma eltávolítják a polgármesteri hivatalokról a zászlót, holnap megtiltják, hogy a képviselőink székely viseletben menjenek a tanácsülésekre. Hova jutunk így? – magyarázta a demonstráció szükségességét a vonulást megelőző istentiszteleten az uzoni lelkipásztor.
– Nem hiszem, hogy a románokat sikerül meggyőzni ezzel a megmozdulással arról, hogy autonómiát kell adni Székelyföldnek. De időnként meg kell mutatni, hogy itt vagyunk, számolni kell velünk – mondta lapunknak a választókerületéhez tartozó Rétyen Markó Attila képviselő, akit első fokon három év szabadságvesztésre ítéltek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt.
– Az autonómiáért tenni kell, nem elég beszélni róla. Jelenleg Székelyföld több pénzt kap a központi költségvetésből, mint amennyit befizet – mondta Benedek Zoltán vállalkozó, aki fivérével biciklin tette meg a Csíkszentkirály és Uzon közötti utat. – Legyünk realisták. Ha holnap Székelyföld gazdasági autonómiát kapna, nem tudna mit kezdeni vele. Pár éven belül azonban teljesen megváltozna itt minden. A románok is elismerik, hogy a székelyek komolyabbak, lehet rájuk számítani. A székely ember szeret dolgozni, már csak az kell, hogy legyen miért dolgoznia – egészítette ki a bátyja, Zsombor.
Akadt olyan is, aki szerint hatásosabb lett volna egy helyre gyűjteni a menetelőket. – Csíkszereda főterén másként mutatott volna százötvenezer ember – magyarázta egy fiatalember. Neve elhallgatását kérte társa is, aki szerint az SZNT túl sűrűn hirdet hasonló, nagy tömegeket megmozgató demonstrációkat, és fennáll a veszély, hogy devalválódik a tiltakozásnak ez a formája. Akkor miért jött el mégis?
– Nincs ebben semmi ellentmondás. Azért vagyok itt, mert túl azon, hogy mit gondol egyikünk-másikunk, össze kell tartanunk – válaszolta.
