Osztrák kormányalakítás: Alkudozás lassú ütemben
A győztes SPÖ már a választási kampányban is az eddigi partnerség folytatására jelentett be igényt, az ÖVP viszont szeretett volna olyan kabinetet összehozni, amely élén a párt elnöke, Michael Spindelegger áll kancellárként. Az eddigi külügyminiszternek és alkancellárnak elege volt a választók lemorzsolódását hozó második helyből, és abban is reménykedett, hogy a választási harcban maradandó sebeket ejtett a szocdemeken.
A politikai puhatolózásokból azonban kiderült, hogy a két párt egymásra van ítélve. Tárgyalási művészettel, zsarolások, adok-kapok sorozatával kell kialkudniuk kölcsönösen elfogadható egyezséget, az egyéb konstrukciók ugyanis nem reálisak. A vörösök és a feketék többnyire a parlamentben tanácskoznak, a delegációk 13-13 főből állnak, és nyolc témakörről tárgyalnak. A küldöttségekben miniszterek, tartományi vezetők és az Ausztriában változatlanul befolyásos szociális partnerek vesznek részt.
Elvben nincs időhatár, de a felek jelezték, karácsonyig szeretnének egyezségre jutni, és néhány nappal ezután felesküdni. Kényelmességről szó sem lehet, a fémipari dolgozók szakszervezete jövő keddre általános sztrájkot hirdetett, amit különösen nehéz kezelni, ha nincs döntő határozatokra kész új kormány. Jövő kedden alakul meg az új parlament is.
Ami a személyi kérdéseket illeti, a daganatos betegséggel küzdő, de munkaképes Barbara Prammer (SPÖ) parlamenti elnökségét senki sem vitatja. Új posztot kaphat az eddigi pénzügyminiszter, Maria Fekter (ÖVP), legalábbis Werner Faymann kancellár és SPÖ-elnök jelezte, nem szeretne a nagyhangú, túlságosan önjáró politikussal dolgozni. Spindelegger magának szánná a pénzügyminiszteri tárcát. Ez esetben a külügyben utódjaként az eddigi államtitkárt Reinhold Lopatkát emlegetik.
A koalíciós tárgyalásokon két olyan témacsomag van, amelyek körül kemény kompromisszumok várhatók. Az egyik az adó-, a másik az iskolai reform. Abban mindkét párt egyetért, hogy a bérek járulékait mérsékelni kell a versenyképesség megőrzése érdekében. Az SPÖ mielőbb nekilátna, az ÖVP ellenben megvárná a gazdasági növekedés beindulását. A Néppártnak a vagyonadó visszaállítása sem tetszik. A választás előtt harmincnál is több alkalommal tárgyaltak már arról, hogy a 10-14 éves gyermekek iskoláztatását egységesítsék, azaz mindenki gimnáziumba járhasson, ne a tovább tanulást megnehezítő „polgáriba”.
A koalíciós pártok iránt a választásokon azért mérséklődött a lelkesedés, mert a választók elunták a „lassú víz” politikáját, még ha jól élnek is. Reformra, modernségre vágynak, ami még várat magára.
