Üzleti és szakmai vetélytársa, az Eho Moszkvi liberális rádióadó főszerkesztője, Alekszej Venyegyiktov viszont a második helyre várta az ellenzéki vezetőt. Fogadtak egy üveg konyakban, amit Gabreljanov el is bukott, mivel Navalnij biztos második lett. A konyak ára nem rázta meg a bulvárkirályt, a vereség viszont szokatlan volt neki: csaknem harmincéves sajtó- és üzleti karrierje során győzelmekhez szokott, sikereit gyakran a hatalmi elithez fűződő jó kapcsolatainak köszönheti.

Merthogy az orosz Rupert Murdochként emlegetett 52 éves Gabreljanov Vlagyimir Putyin elnök elkötelezett híve. Egy interjúban „a nemzet apjának” nevezte a politikust, aki ellen szerinte semmit sem lehet felhozni. Cégeiben alapszabály, hogy az ország egysége jelképének tekintett államfő kikezdhetetlen. Különösen jó viszony fűzte a Kreml egykori fő ideológusának és Putyin bizalmi emberének tartott, a nagypolitikából májusban visszavonult Vlagyiszlav Szurkovhoz. Valószínűleg neki köszönheti, hogy meghívták az államfő és a legfontosabb sajtóorgánumok vezetőinek találkozóira, lapjainak munkatársai ott voltak az elnöki sajtókíséretben.

Gabreljanovék tettekkel is bizonyítottak: 2011–2012 fordulóján, az orosz parlamenti választások tisztaságát kétségbe vonó tiltakozások idején internetes hírportáljuk, a Life News az ellenzéket lejárató – valószínűleg a titkosszolgálatok által készített – hangfelvételeket is közzétett. Igaz, az idén áprilisban aztán Gabreljanov kénytelen volt Putyintól bocsánatot kérni.

A Life News olyan videót is nyilvánosságra hozott, amelyen Putyin – abban a hiszemben, hogy kikapcsolt mikrofonok és kamerák előtt beszél – a minisztereket ostorozta.

Az incidens nem vitte félre Gabreljanov pályáját, amely 1985-ben, a moszkvai Lomonoszov egyetem elvégzése után a Volga menti Uljanvoszkban kezdődött. A helyi lapnál öt év alatt gyakornokból főszerkesztő lett. A területi párt- és tanácsi vezetők támogatását élvezve, hatékony reklámkampánnyal kilencezerről 210 ezerre futtatta fel a lap példányszámát, s az 1990-es évek elején privatizálta az újságot. Regionálissá terebélyesedett sajtóbirodalmának lapjai már akkor magukon hordozták a bulvár fő jegyeit, és elsősorban fizetett külső informátoroktól szerezték az exkluzív értesüléseket.

Ezt a módszert Gabreljanov azután fejlesztette szinte tökélyre, hogy 1997-ben Moszkvába költözött. Például a Zsizny (Élet) című bulvárlapjában, aztán a 2008-ban létrehozott, ma Life News címen futó internetes hírportálon, amely becslések szerint havi három-hatmillió látogatót számlál. Gabreljanovék hálózatának beépített informátorai, „ügynökei” ott vannak a belügyminisztériumban, a rendőrségnél, a mentőknél, a kórházakból kapnak riasztást, ha egy híresség oda kerül kezelésre. A médiaguru állítja, a kiadó összköltségének negyedét – a Forbes orosz kiadásának számítása szerint napi mintegy ötmillió forintnak megfelelő összeget – fordítanak informátoraik „honorálására”. Egy terrorakció helyszínén készült fotóért félmillió forintot is adnak, egy exkluzív videóért maximum 50 ezer dollárt fizetnek. A Life News jelentette meg elsőként a 2011 januárjában a moszkvai vnukovói reptéren elkövetett bombamerényletről készített felvételeket, és az amerikai lehallgatási titkokat kiszivárogtató Edward Snowden első moszkvai fotóit is.

Az internetes megjelenést az a 40 millió dollár tette lehetővé, amelyet 2006-ban Gabreljanov kiadója Borisz Fjodorov volt orosz pénzügyminiszter befektetési alapjától kapott a részvények nem egészen feléért. Fjodorov partnersége belépőt jelentett Gabreljanovnak a legfelső körökbe. A hatalmi elittel kialakított jó kapcsolatainak köszönhető, hogy 2008-ban Fjodorov üzletrészét Putyin régi barátja, a Kreml bankáraként emlegetett Jurij Kovalcsuk sajtóvállalata vette meg. Gabreljanov a Kovalcsuk-cég vezérigazgató-helyettese lett, két éve rábízták a nagy múltú Izvesztyiját, amelyet nem kis botrányok kíséretében átszervezett.

Újságírói körökben ugyanakkor kétséges a gyakran káromkodó, ám a tréfát is szerető Gabreljanov tekintélye. Az örmény származású bulvármágnás módszereit sokan vitatják, a bírálatokat azzal söpri le, hogy ő éves szinten 8,5 milliárd rubeles árbevételt és 120 millió rubel nyereséget produkáló médiabirodalmat hozott létre a semmiből.