Mentsenek meg Strasbourgtól!
– Teljesen beragadt ez a kérdés az unió fő döntéshozó szervében, a tanácsban. Ott napirendre tűzni is csak egyhangú döntéssel lehetne az Európai Parlament székhelyét, márpedig ezt Franciaország blokkolja. Így még vita sem volt erről a témáról – vázolta a patthelyzetet Gerald Hafner. Most viszont a parlament kezdeményezi az EU-alapszerződés módosítását, az önrendelkezési jogra hivatkozva: szeretne önállóan határozni a saját székhelyéről. – Mára megnőtt az EP hatásköre, és a jogalkotásban egyenrangú partnere lett a tanácsnak. Nehéz lenne tehát megtagadni a kérését – tette hozzá a német képviselő.
Persze nem becsülik alá Franciaország büszkeségét sem, ám gondoltak erre is. Noha Hafner szerint a jövő májusi EP-választások előtt senki sem beszél róla, nagyon valószínű, hogy a választások után egy-két évvel újra összehívják majd az Európai Konventet. Ennek célja az uniós alapszerződés módosítása, amelyre más okokból (például a bank unió miatt) amúgy is szükség lesz. – Itt napirendre kerülnek a franciáknak fontos témák is, és az EU-ban szokásos cserebere odavezethet, hogy Strasbourg ügyében végül engedniük kell – foglalta össze a „haditervet” a zöldpárti képviselő.
Derűlátásra ad okot Gerald Hafner szerint az is, hogy a jelentést az alkotmányügyi bizottságban nagy többséggel fogadták el (22 igen és 4 nem szavazattal). Meggyőződése, hogy az Európai Parlament novemberi plenáris ülésén hasonló sikerrel „megy át” a kezdeményezés. – A francia EP-képviselők megosztottak, de már közülük is egyre többen támogatják a Strasbourg–Brüsszel-ingázás beszüntetését – hangsúlyozta.
S hogy milyen érvek szólnak a strasbourgi székhely feladása mellett? Alább ezekből válogattunk.
1. KÖZVÉLEMÉNY Sokat ront az EU megítélésén az Európai Parlament – vándorcirkusznak is elkeresztelt – ingázása Brüsszel és Strasbourg között. Mégis hogyan lehet megmagyarázni a közvéleménynek, hogy az unió egyetlen közvetlenül, demokratikusan választott intézménye képtelen megszabadulni a jelenlegi (rendkívül kínos és költséges) ide-oda utazgatástól? Sehogy. A téma ráadásul mind gyakrabban szóba került majd a jövő májusi EP-választásokat megelőző kampányban.
2. KÖLTSÉGEK Az óvatos becslések szerint is 170–200 millió eurót (50–60 milliárd forintot) felemészt évente az Európai Parlament megosztottsága Strasbourg, Brüsszel és Luxemburg között (ez utóbbi helyen működik az adminisztráció, például a főtitkárság vagy a fordító- és tolmácsszolgálat). Az EP így kénytelen az éves költségvetésének körülbelül egyötödét a munkatársak és a dokumentumok utaztatására elpazarolni. Felesleges pénzkidobás a strasbourgi épület fenntartása is: évente csak 42 napot használják, de a személyzetet, a fűtést és a fenntartást egész évre fizetni kell.
3. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS Miközben az Európai Parlament rendszeresen prédikál a környezetvédelemről és az éghajlatváltozásról, havonta nagyjából ötezren ( képviselők, munkatársak, tisztségviselők) ingáznak Brüsszel és Strasbourg között. A rengeteg dokumentumot nyolc kamion fuvarozza egyik helyszínről a másikra. Mindez – becsülték meg szakértők – évi 19 ezer tonna szén-dioxiddal szennyezi a környezetet.
4.KÉNYELMETLENSÉG Nemcsak drága, hanem kényelmetlen is Strasbourgba járni. Az elzászi városba jóval kevesebb a közvetlen repülőjárat vagy vonat, így a választókörzetükből utazó képviselők nehezebben jutnak oda. Brüsszelhez képest szállodai szobából is sokkal kevesebb van, ezért a strasbourgi hotelek – a plenáris ülések idején – két-háromszorosára emelik az árakat.
5. TÁVOLSÁG 435 kilométer választja el a Strasbourgban ülésező parlamentet attól a két uniós intézménytől, amellyel a jogszabályok kidolgozásában szorosan együttműködik: az Európai Bizottságtól és a (tagállamok politikusait tömörítő) Tanácstól. Sőt, gyakorlatilag mindentől, ami Brüsszelben működik. Távol vannak az EP-képviselők a tagországok állandó képviseleteitől (uniós nagykövetségeitől), a nem kormányzati szervezetektől és – ez sem utolsó szempont – a Brüsszelbe akkreditált több száz újságírótól.
