Az Európai Parlament két megbízottja, Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfő és Pat Cox ír politikus – akik huszonkétszer jártak Ukrajnában az ügyben –közben találkozott Viktor Janukovics elnökkel, hogy átnyújtsa neki Timosenko írásbeli vállalását: elhagyja Ukrajnát, hogy Németországban kapjon gyógykezelést. Az egyezség elvileg felmentené a mostani hétéves börtönbüntetése alól (nem tudni, mi lenne a többi, folyamatban lévő eljárással), de nem tenné lehetővé, hogy Timosenko a következő választáson induljon Janukoviccsal szemben.

Timosenko hívei tüntetnek Kijevben

Ha az ukrán államfő kegyelemben részesíti politikai ellenfelét, az EU minden valószínűség szerint aláírja a társulási és szabad kereskedelmi egyezményt a november végi, vilniusi keleti partnerség konferencián. Ugyanakkor a mostani állás szerint egyáltalán nem biztos, hogy Janukovics belemegy az egyezségbe – Cox és Kwasniewski mandátumát mindenesetre meghosszabbították. A kérdést hétfőn az unió külügyminiszterei is megvitatják.

S bár Timosenko szabadulása egyértelmű politikai feltétele a társulási szerződés aláírásának, nem ez az egyetlen akadály a konferencia sikere előtt. Az EU-nak hat partnere van a keleti partnerségben: Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna. Örményországnak, Grúziának és Moldovának kellene parafálnia az ukránhoz hasonló megállapodásokat (ami azt jelenti, hogy tartalmi vita már nincs, csak a hivatalos fordítás és egyéb technikai részletek kidolgozása várat még magára).

Oroszország hónapok óta a zsarolástól sem riad vissza, hogy a keleti partnerség államait eltántorítsa az EU-hoz való közeledéstől. Az oroszok számára ez geopolitikai játék, amelyből nem jöhet ki mindenki jól. Nemrég egy konferencián az Európai Külügyi Szolgálat diplomatája, Luis Felipe Fernandez de la Pena azonban közölte, az EU máshogy látja a folyamatokat. „Az uniót nem geopolitikai megfontolások hajtják, hanem az európai logika, amely szerint érdekünk, hogy a szomszédságunk stabil és kiszámítható legyen.”

A vilniusi konferencia akár fordulópont is lehet, ha ezek az országok minden eddiginél egyértelműbben az európai perspektíva mellett teszik le a garast. Moszkva elsőként Örményországot csatlakoztatta le a „vilniusi gyorsról.” Jereván – amely súlyos konfliktusban áll Azerbajdzsánnal – elszörnyedve nézte, hogy egyetlen térségbeli szövetségese, Oroszország nyáron fegyvereket ad el Bakunak. Ezek után nem volt nehéz meggyőzni a jereváni vezetést, hogy ne parafálja a társulási egyezmény szövegét, inkább lépjen be az Oroszországból, Kazahsztánból és Belaruszból létrehozandó eurázsiai vámunióba (amivel egyébként nincs közös határa).

Szeptember közepén Stefan Füle bővítési EU-biztos közölte: így a társulási szerződés szövegének parafálása lehetetlenné vált, de az EU nem hagyja magára Örményországot. Ezzel együtt egy névtelenséget kérő uniós diplomata úgy nyilatkozott: – Most az EU vágja be az ajtót. Mi nem akarunk zsarolni, ez az adott ország szabad döntése, de a vámunió és a szabad kereskedelem az EU-val nem megy együtt. Nyomás Grúziára is nehezedik – Moszkva a grúz bor importjának tiltásával fenyegetőzött –, ám itt mindkét politikai oldal elkötelezett az EU mellett, és orosz szankciók már eleve élnek. A szintén az unió felé húzó Moldovából már betiltották a borbevitelt Oroszországba, ahogy újonnan tiltás sújtja a litván tejtermékeket is.

Ukrajna a keleti partnerség „koronagyémántja”, nem csoda, hogy Moszkva kereskedelmi szankciókkal fenyegeti. Szergej Glazijev, Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik tanácsadója a minap egy jaltai konferencián felvázolta, hogy ha Ukrajna aláírja az unióval a szerződést, gyorsan csődbe mehet, hiszen a magasabb színvonalú uniós termékek elárasztják az országot, és a helyi termelők tönkremennek. Szerinte 35 milliárd eurós mentőövre szorulhat az ország.

Az ukrán politikai elit rendszeresen egyeztet az oroszokkal, hogy el lehessen kerülni a kereskedelmi csatát. Az EU azzal próbál ellensúlyozni, hogy a kereskedelmi szabályok egy részét életbe léptetik azelőtt, hogy az unió minden tagállama ratifikálta az egyezményeket, így az ukrán termékek előtt hamarabb megnyílna a belső piac. A tárgyalási folyamatot jól ismerő diplomáciai forrásunk szerint a Janukovicsot támogató oligarchák a vegyiparban, a nehéziparban érdekeltek, és úgy érzik, hogy jobban járnak az európai piaccal, így támogatják a szerződés aláírását.

Az ukrán és az uniós piac megnyitása hatással lehet a magyar gyógyszeriparra, de a hátrány ellenére pozitív mérleggel számolnak Magyarország szempontjából is. Még ha nem jelentene is hamar – vagy valaha – EU-tagságot, azt mindenki elismeri: a vilniusi konferencia mérföldkő lehet Ukrajna történelmében. A Financial Times által közölt adatok szerint az ukránok 42 százaléka támogatja az uniós csatlakozást, 31 százalék tartozna inkább az orosz vámunióba, de 51 százalék gondolja úgy, hogy az élete javulna az európai integrációval.

Ám az aláírás az Európai Uniónak is fontos. Az egyezmények aláírásával kötelező lesz az uniós joganyag bizonyos mértékű átvétele, és a remények szerint idővel az igazságszolgáltatás minősége is javul. Egy név nélkül nyilatkozó uniós diplomata elmondta: a déli tagállamok képviselői – főleg a franciák és a spanyolok – tartanak attól, hogy túlságosan megerősödik a keleti oldal a mediterrán partnerség kárára. Az aláírás jóváhagyásához egyhangúság kell a tagállamokat tömörítő tanácsban.

Az is nagy kérdés, hogy ennek függvényében melyik tagállam milyen szinten jelenik majd meg Vilniusban. Ugyanakkor az orosz nyomás ebben a tekintetben fordítva sült el: a hezitáló európai országok egyre inkább támogatják a szerződések aláírását, illetve parafálását, Ukrajnát, Grúziát és Moldovát pedig, úgy tűnik, elszántabbá tette a moszkvai keménykedés. Már (az orosz többségű) Donyeckben is megjelentek az EU-s zászlók – érzékeltette a diplomata, de figyelmeztetett: – Az orosz nyomás Vilniusig fog tartani, és – 2005/2006, illetve 2009 után – benne van a pakliban egy  gázkrízis is.