A tizenkét csillag alatt
A vilniusi elnöki palota homlokzatát esténként az Európai Unió tizenkét csillagának vetített képe díszíti. Ott van a közösség jelképe a litván főváros elegáns, belvárosi szállodáinak bejárata felett is, az üzletek kirakataiban pedig itt-ott a tagországok zászlói fogadják a vásárlókat. A balti állam érezhetően büszke az EU-tagságára, arra pedig különösen, hogy – csatlakozása után először – ebben a fél évben az unió soros elnöki tisztét is betölti.
– A többség komolyan úgy érzi, hogy az EU-hoz tartozunk, és egyre közelebb kell kerülnünk hozzá – mondta a minap külföldi újságírók egy csoportjának Audrius Bruzga, a kormányfő külpolitikai tanácsadója, akinek szavait a számok is alátámasztják. Az unió híveinek száma csökken ugyan, de – miként a tanácsadó fogalmazott – még mindig megnyugtatóan nagy.
A 2003 májusában tartott csatlakozási népszavazáson több mint 63 százalékos részvétel mellett 91 százaléknál is nagyobb volt az igenlő voksok aránya. 2010 nyarán, a globális pénzügyi válság nyomán sem következett be drámai fordulat, 70 százalék feletti mutatót mértek a közvélemény-kutatók, kilenc évvel a tagfelvétel után, az idén nyáron pedig a lakosság 60 százalékát tették ki az EU elkötelezett támogatói.
Elégedett az uniós tagsággal Edita, egy vilniusi könyvesbolt eladója is. Elsősorban azért, mert megnyílt előttük a világ – mondta a középkorú nő a Népszabadságnak. Idősebb kollégája csak annyit tett hozzá, hogy szerinte azért Oroszországgal is érdemes jó kapcsolatokra törekedni. A Szovjetunióból 1990-ben elsőként kivált Litvániának (a többi szovjet utódállamhoz hasonlóan) különösen fontos tényező az orosz szomszédság. Mindenekelőtt az energiafüggőség miatt, amelynek csökkentése Vilniusnak is eltökélt szándéka.
Immár hat éve nem tudnak azonban dűlőre jutni a Visaginasba tervezett atomerőmű ügyében – magyarázta Gitanas Nauseda, a legnagyobb litván kereskedelmi bank, az SEB vezető közgazdásza. A még a szovjet korszakból maradt, a csernobilihoz hasonló reaktorokkal felszerelt, ignalinai atomerőművet az uniós csatlakozás feltételeként kellett leállítani, a kiesett teljesítmény pótlására pedig igencsak jól jönne egy újabb ilyen létesítmény. Egy tavalyi – igaz, nem kötelező erejű – népszavazás viszont nemet mondott a tervre, ráadásul Vilnius egyedül nem is lenne képes vállalni az építés költségeit.
A kiszemelt kivitelező, a japán Hitachi kész lenne ugyan résztulajdonosként is beszállni, de szükség lenne a másik két balti állam, Észtország és Lettország bekapcsolódására is, ők azonban vonakodnak. Így az energiafüggetlenség érdekében egyelőre azon dolgoznak, hogy a litván elektromos hálózatot összekössék a svéddel. A munka várhatóan 2015-ben be is fejeződik, és lehetővé válik, hogy a skandináv államokból is importáljanak villanyáramot, a tengerparti Klaipedában pedig ugyancsak épül már a cseppfolyósított gáz fogadására alkalmas terminál – derült ki a bankár rövid helyzetelemzéséből.
Rávetül Oroszország árnyéka a litván EU-elnökség programjának egyik kulcselemére, a keleti partnerség ügyére is. – Moszkva szándékai nem mindig világosak, hajlamos fekete-fehérben szemlélni a világot – fejtegette Audrius Bruzga, arra utalva, hogy Oroszország a kétoldalú kapcsolatok feltételeinek szigorításával fenyegetőzve igyekszik az EU és az orosz–kazah–belorusz vámunió közötti választásra kényszeríteni a társulásra készülő országokat.
– Azzal érvelünk, hogy ha Ukrajna, Moldova és más országok szabadkereskedelmi megállapodást kötnek az EU-val, az hosszú távon Oroszország érdekeit is szolgálja, ezzel Moszkva felé is nyitunk – hangoztatta a kormányfői tanácsadó, aki jelezte: többsebességes társulási folyamatra számít. Reményei szerint a november végén esedékes vilniusi EU-csúcson Kijevvel és esetleg Chisinauval sikerül aláírni a társulási szerződést, míg az elnökválasztás előtt álló Grúziával és talán az ingadozó Örményországgal parafálhatják azt. Belarusz és a „kissé zárkózott” Azerbajdzsán előtt pedig továbbra is nyitva áll a keleti partnerségi program – tette hozzá.
A szovjet múltat a történelem sötét foltjának tekintik ugyan, és fenntartásokkal kezelik a nemzetközi hatalmi státusának helyreállításán fáradozó Moszkva politikáját is, ám oroszellenes hangulat nem érezhető Litvániában. A három balti szovjet utódállam közül a legkisebben öt-hat százalékos az orosz kisebbség aránya. Az üzletekben bőven kapni orosz lemezeket, filmeket, az utcán is hallani orosz szót. Még a fiatalabb nemzedékek képviselői sem ódzkodnak, ha az egykori megszállók nyelvén fordulnak hozzájuk, Vilnius egyik főútján pedig éppen most zajlik egy orosz ortodox templom felújítása.
Edvinas Pundys, a nyolc nyelven beszélő és hazájáról szinte mindent tudó idegenvezető történelmi okokat is lát az ilyen tolerancia hátterében. – A litvánok a XIV. század végéig pogányok voltak, csak akkor kezdték felvenni a kereszténységet, így (mivel azok is újak voltak nekik) a más vallásokat is hagyták érvényesülni. Itt mindig békében éltek a különböző felekezetek, és ez a mentalitás máig megmaradt – mesélte.
A kötődés azonban alighanem a skandináv államokhoz a legerősebb. A litván bankrendszer 85 százaléka például svéd ellenőrzés alatt áll – idézte a statisztikákat az ugyancsak százszázalékos svéd tulajdonban lévő SEB bank vezető közgazdásza. – Új technológiákat, új szolgáltatásokat és hozzáállást hozott a külföldi tőke – hangsúlyozta Gitanas Nauseda. Ennek is köszönhető, hogy a pénzintézetek stabilak maradtak, a globális pénzügyi válság alatt sem szorultak költségvetési támogatásra. Két közepes bank 2012–2013-ban tönkrement, de a betétbiztosítás mindenkinek kifizette a bennragadt pénzét, erősítve a bizalmat a bankrendszer iránt. És javul a gazdaság teljesítménye is – hozott fel újabb adatokat a bankár: az idei év második negyedében a GDP 4,2 százalékkal nőtt, az éves infláció 0,4 százalékos, az államadósság pedig a GDP 40 százaléka körül van.
Jól alakulnak tehát a feltételek ahhoz, hogy a már eurót használó Észtország és az azt jövőre bevezető Lettország után 2015-től Litvánia is a közös valutaövezet tagjává váljék. Igaz, ettől a lépéstől még tart a többség: a felmérések szerint a lakosság 55 százaléka. Elsősorban az áremelkedéstől félnek, és sokakat foglalkoztat az is, hogy egyáltalán túléli-e a megpróbáltatásokat az euró – ismerte el Nauseda. A szakembernek ugyanakkor meggyőződése, hogy a következő szűk másfél évben tovább fog javulni a helyzet. Például sikerül a maastrichti követelményeknek megfelelően továbbra is a GDP három százaléka alatt tartani az első fél év végén még 3,8 százalékon álló költségvetési deficitet. Merthogy szerinte ez az egyetlen bizonytalansági tényező. Amúgy 70-80 százalékig biztos abban, hogy 2015-től lesz litván euró.
Vilnius, 2013. október
