A nagykoalíció ára a minimálbér
A 229 delegált 86 százaléka támogatta a pártvezetés javaslatát –egyben elfogadtak egy tízpontos követeléslistát, amelyet a tárgyalásokon érvényesíteni szeretnének. Az már most biztosnak látszik, hogy Németországban bevezetik a törvényileg minden szakmára előírt egységes minimálbért, amelynek összege órában meghatározva 8,5 euró (mintegy 2500 forint) lesz.
Ez volt az SPD központi választási ígérete, és vagy ezerszer elmondták, hogy Európa legerősebb gazdasága nem épülhet megélhetést nem biztosító alacsony bérekre. A konzervatív pártszövetség, a bajor CSU elnöke talán taktikai hibát is elkövetett, amikor nyilvánosan támogathatónak nevezte a baloldali követelést. A CDU tőkebarát platformjai morognak, szerintük a terv bizonyos szakmákban és főleg a keletnémet tartományokban munkahelyek elvesztésével járhat.
Az SPD azonban ragaszkodik hozzá, hogy a volt NDK területén is mindenki megkapja óránként a 8,5 eurót. A minimálbérért cserébe az SPD még a tárgyalások megkezdése előtt beáldozta a legmagasabb adókulcs emelését, ami meg is osztotta a pártot. A Frankfurter Allgemeine Zeitung dokumentuma szerint a lista első négy pontja foglalkozik a szociális kérdésekkel, például az öregkori szegénység elleni küzdelemmel vagy a nemek közti egyenlőséggel a bérezés és a munkahelyi előrejutás terén.
A párt elvárja, hogy több pénz jusson az önkormányzatoknak, valamint az oktatásügyre és infrastruktúrára. A kettős állampolgárság engedélyezését a bevándorlók érdekében követelik. Jelenleg német útlevelet csak az kaphat, aki előbb bizonyítja, hogy addigi állampolgárságáról lemondott. A törökök körében az SPD megítélése nagyot javulna, ha ezen változtatni tudnának – márpedig a CDU és a Zöldek közötti eredménytelen előzetes koalíciós tárgyalásokon Angela Merkelék késznek mutatkoztak az állampolgársági reformra.
A szociáldemokrata párt baloldalának szól, hogy a tízpontos listán a tranzakciós adó bevezetését is követelik a tőzsdei üzletekre, vagyis ott a spekulációt kívánják megsarcolni. Végül az egyoldalú megszorító politika ellensúlyozására uniós növekedési tervet követelnek. A Süddeutsche Zeitung gyors értékelése szerint a pontok között nincs olyan, amivel a többség egyet ne értene, ráadásul a baloldali napilap szerint a CDU-nak nincs is jelenleg tízpontos követelési listája. A konzervatívok jól felépített program helyett Merkel páratlan népszerűségében bíznak, és ez eddig kifizetődő is volt.
Az SPD számára éppen ezért volt olyan nehéz a voksolás óta elmúlt négy hét. A gyenge választási eredmény még mindig fáj a párt tagságának, és senki sem vágyik arra, hogy 2005 után ismét Merkel hatalmát biztosítsák juniorpartnerként. Annak ugyanis a párt történetének legrosszabb választási szereplése lett a vége. Ráadásul az erőviszonyok is kedvezőtlenek: a CDU 41 százalékot ért el, míg az SPD alig 26-ot.
Megfigyelők szerint a korábban politikai szerencsejátékosnak tartott baloldali pártelnök, Sigmar Gabriel ügyességének köszönhető, hogy a héten elkezdődhetnek a koalíciós tárgyalások. A Spiegel figyelemre méltó átalakulásként írja le a politikus taktikai húzásait, amelyek a választások estéjén egy Merkelnek küldött gratuláló SMS-sel vették kezdetüket. Gabriel előbb pártján belül utat engedett a nagykoalícióval szembeni ellenérzéseknek, és a kis kongresszus engedélyét kérte még a puhatolózó tárgyalások lefolytatására is.
A három előzetes egyeztetés nem is volt konfliktusoktól mentes a CDU és az SPD között, de végül Gabriel elérte, hogy a szociáldemokraták korábban megosztott elnöksége egységesen javasolja a vasárnapi küldöttgyűlésnek a hivatalos tárgyalások megkezdését. A pártelnök ahhoz is ragaszkodik, hogy az SPD közel félmilliós tagsága mondja ki a végső szót a koalícióról. Kockázatos játéknak tűnik, de az eddigi kanyarokat Gabriel bravúrral vette. Az SPD a követeléseivel ügyesen kommunikálja, hogy számukra a tartalom a fontos. A minisztériumok elosztása még komoly konfliktusokat hozhat, a legnagyobb csata a pénzügyi tárcáért folyik majd.
Rendezik soraikat a német Zöldek
A választási kudarc után próbálják rendezni soraikat a német Zöldek. Hétvégi kongresszusukon a párt társelnökévé választották Simone Petert, és vereségszámba menő 70 százalékos támogatással megerősítették elnöki posztján Cem Özdemirt. A felszólalók komoly kritikával illették a párt most hátrébb lépő hangadóit, akik egy balos, a saját szavazótábor számára adóemelést ígérő kampánnyal messze elmaradtak a várakozásoktól. Megfigyelők szerint a Zöldek a következő években ennek ellenére a balszélre tarthatnak. A pártot két csoportra osztják, és a jelek szerint az egyensúlyuk megváltozott: a reálpolitikát folytatók kisebbségbe kerültek a fundamentalistákkal szemben. (G. M.)
