Ki tanítja az erkölcsöt?
Alig hatszáz jelentkező van. 2005-ben, II. János Pál pápa halálának évében majd kétszer annyian döntöttek a papi pálya mellett – ezt Roman Pindel, a Felsőfokú Lelkészképző Intézetek egyesületének elnöke mondta a KAI katolikus hírügynökségnek. Szerinte kevesebben akarnak apácának állni. A fiatal nők nem akarnak teljességgel lemondani a szabadságukról, ezért konganak az apácakolostorok. Helyette a különböző önkéntes munkákat vállalják, mert az a fajta elkötelezettség csak időleges. Néha ki is mondják: „Szolgálom az Úrjézust öt évet, aztán meglátjuk.”
Más szakértők azt mondják, hogy a lengyel egyház konzervativizmusa elidegeníti a fiatalokat a papi hivatástól. Több olyan esemény történt az utóbbi hónapokban is, amely kételyeket ébreszthetett a fiatalokban, akik korábban még azt jelezték: papi pályára lépnének.
Ezek közé tartozik, hogy az új egyházfő fellépése, kijelentései a lengyel gyakorlat nyilvánvaló bírálatai. Ferenc pápa bírálta a papi fényűzést, a luxusautókat, a vagyongyűjtést, azt, hogy pénzt kérnek egyházi szolgálatokért. Hozzátette azt is, hogy az egyház nem koncentrálhat csak a bioetika kérdéseire, avagy a melegházasságokkal folytatott harcra. A lengyel püspöki kar ezzel szemben évek óta elszántan küzd a lombikbébiprogramok ellen. Konzervativizmusukat jelzi, hogy az egyháziak nagyobb fele egyértelműen a jobboldali-nacionalista ellenzék, a Jog és Igazságosság pártja (PiS) mögött sorakozik fel. A liberális sokuk szóhasználatában az „ördögi” szinonimája lett.
Gondot okoznak a pedofilügyek is. Észak-Amerikától Ausztrálián át, Németországon keresztül Írországig derültek ki rettenetes esetek, egyházmegyék sokasága kényszerült kártérítésre. Ám az egyház eleinte nem az áldozatok oldalára állt, inkább rejtegette a gonosztevőket. Az ügyek eltussolásában a Vatikán is részt vett. Legutóbb két lengyel papról derültek ki hasonló történetek. Egyikük a Dominikai Köztársaságba akkreditált pápai nuncius, Józef Wesolowski volt, a másik Wojciech Gil, egy ugyanott lelkészkedő lengyel pap. A dominikai ügyészség körözteti őket: az érsek feltehetően a Vatikánban van, a pap Lengyelországban bujkál.
Az egyház körüli feszültségeknek két csomópontjuk van. Az egyik az állammal, illetve a nem klerikális politikai pártokkal való huzakodás azokban az ügyekben, amelyekben az egyház a maga álláspontját akarja törvényi szintre emelni. Ezek közé tartozik az abortusz, a melegek kapcsolata, a lombikbébiprogram finanszírozása, a kötelező hitoktatás, az egyházi vagyon vagy az élettársi viszony törvényesítése. A katolikus egyház szembemegy a társadalom (és templomjáró hívei) többségének gyakorlatával. A másik kérdés az egyházzal kapcsolatos bármiféle kritika elutasítása. Amikor egyes, bátrabb politikusok vagy a média bírálja az egyházi álláspontot, vagy egyes hierarchákat, akkor azonnal egyházellenes hadjáratról beszélnek. És ez akkor is így van, amikor előkerülnek a papság körében is létező visszaélések, pedofilesetek.
Legutóbb épp egy ilyen kirohanása tette negatív médiasztárrá Józef Michalik przemysli érseket, a püspöki kar elnökét. Michalik először elnyilatkozta magát, hogy a pedofil esetekért a gyerek, illetve az elvált szülők a felelősek, mert a gyerek maga erőlteti rá a kapcsolatot a papra. A főpap ezt a nyilatkozatát visszavonta, sőt bocsánatot is kért, de hamarosan újra másokat, ezúttal a feministákat tette felelőssé azért, hogy egyes papok gyermeket rontanak meg. Miután a sajtóban sokan bírálták a nyilatkozatait, újból egyházellenes hangulatról beszélt. Kazimerz Sowa katolikus lelkész, a Religia.tv vezetője a Gazeta Wyborczának arról beszélt, hogy több pap úgy akarja lényegtelennek feltüntetni a sorozatosan felbukkanó pedofileseteket, hogy Roman Polanski filmrendező évtizedekkel ezelőtti hírhedt esetére hivatkozik. Sowa kijelentette: soha nem hallotta, hogy Polanski hivatásszerűen erkölcstanítóként lépett volna fel. „Az egyház esetében nyilvánvaló, hogy az egyháziak, akik az erkölcsről beszélnek, a tízparancsolat elveire hivatkoznak. Meg kell tehát mutatniuk, hogy így is élnek.”
