A nap folyamán később a Líbiai Forradalmárok Műveleti Központja elnevezésű fegyveres csoport vállalta magára az akciót, mégpedig különböző „vádakra” hivatkozva. Ilyenekről azonban sem az igazságügy-minisztérium, sem pedig Nuri Abuszahmain, az Általános Nemzeti Kongresszus (a tripoli törvényhozás) elnöke nem tudott. A zűrzavaros állapotokra jellemző az is, hogy a Líbiai Forradalmárok Műveleti Központja elvileg a belügyminisztériummal együttműködő fegyveres csoport.

Zeidán neve legutóbb a hét végén járta be a világsajtót. Amerikai erők a múlt hét végén Tripoliban őrizetbe vették Abu Anasz al-Líbit, akit már 2000-ben azzal vádoltak meg, hogy az al-Kaida terrorszervezet embereként részt vett két évvel korábban az USA kelet-afrikai, kenyai és tanzániai nagykövetségei elleni támadásokban, amelyeknek összesen több mint kétszáz fő esett áldozatául. Zeidán kormánya ugyan közleményt adott ki, magyarázatot követelve Washingtontól, de amerikai illetékesek azt közölték, Líbia tudott az akcióról. Hírek szerint ez is állhatott a csütörtöki miniszterelnök-rablás hátterében: a fegyveresek „jelezhettek” Zeidánnak, ki az úr az országban.

„Miközben a líbiaiak túlnyomó többségükben hálásak a (2011-es) intervencióért, hegemonikus törekvésekkel gyanúsítják meg Washingtont és a Nyugatot. Lehet, hogy szembeszállnak az al-Kaidával és elítélik a terrorizmust, de a líbiaiak a politikai paletta egészén azt mondják, ellenzik az amerikai katonai akciókat földjükön, illetve líbiai állampolgárok kiadatását is, hogy aztán amerikai bíróságok előtt vonják felelősségre” – írta csütörtökön a The New York Times.

Washington és Tripoli kapcsolata hosszú évtizedek óta igen kényes kérdés. Legalább 15 ember halt meg 1986-ban Tripoli és Bengázi amerikai bombázásában, amelyet Ronald Reagan elnök azt követően rendelt el megtorlásként, hogy Líbiát tartotta felelősnek egy nyugat-berlini, amerikai halálos áldozatokat is követelt diszkórobbantásért. Szintén líbiaiakat vontak később felelősségre a PanAm utasszállító gép felrobbantásért a skóciai Lockerbie felett: ebben 270 fő, köztük négy magyar is életét vesztette. Líbiai tüntetők tavaly egy iszlámellenesnek tartott amerikai amatőr film miatt megtámadták az USA bengázi konzulátusát; az akcióban többek között Christopher Stevens nagykövet is életét vesztette.

Fegyveresek a közelmúltban is fitogtatták már erejüket. Áprilisban például Szalah Margani igazságügy-minisztert késztették meghátrálásra, miután körbevették tárcája épületét. – Államot próbálunk létrehozni, és nem szégyelljük ezt. A külvilág azt gondolja, Líbia a bukás felé halad, holott Kadhafi rombolta le 42 év alatt, majd egy teljes évig tartó polgárháborúnak esett áldozatul –nyilatkozta korábban az egy éve kormányzó 62 éves politikus a CNN amerikai hírtelevíziónak.

– Líbiában hagyományosan nagy befolyással rendelkeznek a törzsek, amelyek között Kadhafi az utolsó időket nem számítva jól lavírozott. Ugyanakkor a mintegy száz törzsön kívül más szervező erő nem nagyon van a társadalomban: nincsenek civil egyesületek és politikai pártok sem alakultak ki. A hatvanas évek óta nem tartottak választásokat. Az egész politikai rendszerük gyerekcipőben jár – magyarázza Szilágyi Péter, a Kodolányi János Főiskola oktatója, aki líbiai politikatörténetből írta doktori disszertációját. – Zeidán igyekezett egyensúlyozni a polgárháború során fegyverhez jutott törzsek között, amelyek az olajipari létesítményeket is az ellenőrzésük alá vonták. Eközben iszlamisták és al-kaidások is beszivárogtak az országba – tette hozzá a Líbia-kutató. Az elmúlt évek eseményeit az ország jelentős olajipara is megsínylette, a korábbi több millió hordós napi kitermelés 400-500 ezer hordóra esett vissza.

Figyelmeztetés volt az elrablása? – Ali Zeidán miniszterelnök kiszabadulása után megérkezik a kormányzati központba