Szózuhatag huszonegy órán át
A szenátusba tavaly beválasztott honatya az obstrukcióval azt akarta elérni, hogy a száz szenátorból ne egyszerű, hanem minősített többségre legyen szükség ahhoz, hogy a testület napirendjére vegye a képviselőház által elfogadott költségvetési javaslatot. Azaz ne legyen elég az 54 fős demokrata többség, és így ne módosíthassák azt kedvükre.
Szeptember 30-án lejár ugyanis a határozat, amely – átfogó költségvetési megállapodás hiányában – átmenetileg biztosítja, hogy legyen pénz az amerikai szövetségi kormány működésére. A képviselőházban többségben lévő republikánusok azonban nem hajlandók automatikusan hosszabbítani. Ehelyett olyan szöveget fogadtak el, amely a fenti dokumentumot azzal a feltétellel hosszabbítja meg, hogy közben megvonják Barack Obama elnök egészségbiztosítási reformjától a pénzt, így ellehetetlenítve azt.
Ám Cruz hiába beszélt közel egy napig. Hivatalosan nem is obstrukció volt, amit tett, hiszen tudni lehetett: az eljárási szabályok miatt szerda délben mindenképpen „belé fojtják” a szót. Legfeljebb figyelemfelkeltésre volt jó az akció, de ez is inkább fordítva sült el. Saját párttársai közül is sokan ellene fordultak, sőt, végül maga Cruz is az „igen” gombot nyomta. Vagyis pont azt tette, ami ellen közel egy napig érvelt. Így egyhangúlag lendült tovább a javaslat a törvényhozási folyamat ezen akadályán afelé, hogy a demokraták kivegyék belőle az Obama egészségbiztosítási törvényére vonatkozó feltételt.
Már csak az a kérdés, mit tesz majd John A. Boehner, a képviselőház republikánus elnöke, amikor a kritikus résztől megfosztva visszakapja: elfogadja a szenátus szövegét, vagy tovább húzza az időt, és megkockáztatja, hogy néhány napra – amíg nem sikerül megegyezésre jutni – leállnak a kormány nem „létfontosságú” részei. Ha ez megtörténik is, szakértők szerint nem tart hosszan, és nem is érint majd olyan kiadásokat, mint a hadsereg, a munkanélküli-segély, az időseknek és a szegényeknek járó egészségügyi ellátás vagy a nyugdíj. A The Washington Post (WP) szerint mindenki tudná a dolgát, és fegyelmezett maradna: nem menne be dolgozni, akinek nem kell, hanem megvárná a politikai csatározás végét. Nem is lenne újdonság: Bill Clinton elnöksége alatt kétszer volt már ilyen.
Ám ha sikerül is hamar túljutni ezen a vitán, sokkal nagyobb és veszélyesebb összecsapás közeleg. Jack Lew pénzügyminiszter a minap közölte, október 17-től bármikor meghaladhatják a kincstár kiadásai annak bevételeit, és már olyan kevés készpénz áll rendelkezésre, hogy átmenetileg fizetésképtelenné válhat az amerikai kormány. Ennek elkerüléséhez meg kellene emelni az adósságplafont, azaz engedélyezni, hogy több hitelt vegyen fel az Egyesült Államok.
Mint a BBC megjegyzi, 1960 óta ez 78 alkalommal történt már meg, legtöbbször mindenféle „dráma” nélkül. De 2010 óta, amikor a republikánusok átvették a hatalmat a képviselőházban, a fentiekhez hasonló költségvetési csatározások a törvényhozók energiájának nagy részét kötik le. A két párt nem tud megegyezni a költségvetés alapjairól: a republikánusok kisebb adókkal és kisebb állammal serkentenék a gazdaságot, a demokraták viszont nagyobb állami szerepvállalást sürgetnek (ami még mindig sokkal kisebb, mint ami Európában megszokott). Közös nevező híján átmeneti határozatokkal, törvényekkel működtetik a szövetségi kormányt, ám a republikánusok az elmúlt három évben még ezek megszavazását is feltételekhez kötötték, azzal érvelve, hogy a közvélemény mögöttük áll. Az adósságplafon emelését ennél is nagyobb összecsapások előzték meg 2011-ben. Most azonban nem lesz olyan könnyű feltételeket támasztani, mint akkor: tavaly novemberben az amerikaiak nagy többséggel újraválasztották az elnököt, a szenátusban pedig előretörtek a demokraták. Obama újraválasztásával egészségügyi reformját is jóváhagyták a választók, amiről később a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy alkotmányos. Sőt a közvélemény is Obama pártján áll: a legújabb kutatások szerint még a republikánusok többsége is úgy gondolja, hogy a kormány finanszírozását nem szabad összekötni az egészségbiztosítási reformmal.
A republikánus honatyák is tudják, hogy nincs elég fegyver a kezükben. A frissen megválasztott, 42 éves Ted Cruz azonban nem hallgat a „régiekre”, és a jobboldali teadélután mozgalom kedvenceként saját bázisának játszik, ezért támadja a körükben oly népszerűtlen egészségügyi reformot. Nem titkolja, hogy 2016-ban elindul az elnöki posztért. Az viszont már a republikánusok köreiben is ellenszenvet vált ki, hogy egyéni politikai karrierje miatt a párt érdekeit is a háttérbe szorítja.
A WP szerint a republikánus képviselők kezdik belátni, hogy Cruz próbálkozása elbukhat, ezért a következő lehetőségre koncentrálnak. Tegnap megkezdődött a vita az adósságplafon emeléséről: kiderült, hogy a republikánus többség feltételek sorához kötné az emelést. Köztük van az egészségügyi reform bevezetésének elhalasztása egy évvel, az adórendszer átstrukturálása, a környezetvédők által ellenzett Keystone XL olajvezeték megépítése és a part menti, védett területeken folytatott olajfúrások felújítása. S még ezek is csak példák: a republikánusok a fizetőképesség biztosításáért cserébe gyakorlatilag Obama minden fontos döntését visszafordítanák.
Csakhogy tavalyi újraválasztása óta az elnök is magabiztosabban léphet fel ellenzékével szemben, és máris közölte: elege van, erről nem nyit vitát. Ezra Klein, a WP kommentátora szerint nem látni, melyik oldal volna hajlandó engedni. Ezzel pedig veszélyes vizekre tévednek a politikusok: míg a szövetségi kormányhivatalok átmeneti bezárása néhány milliárd dollár kárt okozna, a fizetésképtelenség ára több százmilliárd dollárra is rúghat.
Egy potenciális amerikai államcsőd katasztrofális következményekkel járna, elemzők a Lehman Brothers csődjével kicsúcsosodó 2008-as gazdasági-pénzügyi világválsághoz mérhető hatást tulajdonítanak neki. A Fiscal Times kiemeli: a New York-i Dow Jones tőzsdeindex pillanatok alatt felére zuhanna, hatalmas veszteséget okozva nemcsak a befektetőknek, de az egészségügyi és nyugdíjalapoknak, illetve a megtakarításaikat részvényekben tartó kisembereknek is. Az USA hitelminősítése a legjobb, AAA kategóriából kapásból a D kategóriába zuhanna.
Az állampapírhozamok és a kamatok elszállnának, gyakorlatilag leállna a hitelezés. Mivel az állampapírhozamokhoz kötik a legtöbb jelzálogkölcsön, hitelkártyaköltés és diákhitel kamatát is, utóbbiak is drágulnának. Ennek további lendületet adna a dollár azonnali tízszázalékos leértékelődése és az a veszély, hogy elveszíti első számú tartalékdeviza-szerepét. A bankrendszerben csődhullám indulna, a gazdaság recesszióba süllyedne. Éppen ezért elemzők szerint az államcsődnek már a megkockáztatása hatalmas felelőtlenség a politikusok részéről.
