Kis pártok büntetésben
– Velem nem lesz ilyen koalíció – fogadkozik. A Zöldek részéről is nagy a távolságtartás, még ha Angela Merkel középre húzó, modernizált CDU-jával meg is találnák a hangot, a kulturálisan és értékrendjében jóval konzervatívabb CSU-val sokkal nehezebb lenne a dolguk.
A mentalitásbeli különbséget jól mutatja például a családpolitika: a CSU nagy fegyverténynek tartja, hogy keresztülvitték: a bölcsőde helyett gyerekeiket otthon nevelő anyák az államtól külön támogatásban részesülhetnek. Ez a Zöldek szemében ódivatú megoldás.
Amíg a nagy pártok arra várnak, hogy az SPD vezetői pénteken megvitassák a koalíciós feltételeket, addig a kicsik „önvizsgálatot” tartanak. A közvélemény-kutatók szerint meglepő, hogy a néppártok jól szerepeltek, a kicsik viszont mind visszaestek. – Ezzel a társadalom egyértelműen egy nagykoalíció mellett voksolt – állítják. A friss felmérések értelmében a németek több mint hatvan százaléka ezt tartaná ideális megoldásnak, arányuk még az SPD-szavazók körében is 51 százalék. A választások nagy vesztese az FDP, amely most teljes újrakezdést ígér. Nem lesz könnyű, a liberálisoknak nincs tapasztalatuk a parlamenten kívüli politizálásban. Az elmúlt több mint hat évtizedben folyamatosan ott voltak a Bundestagban, és ebből 52 évet (!) – többet, mint a CDU vagy az SPD – töltöttek a kormányban. Renate Köcher, az Allensbach közvélemény-kutató intézet vezetője szerint a párt elveszítette szavazóit, mert nem vette észre a társadalmi változásokat. Azok a vállalkozók, szabadfoglalkozásúak, orvosok, akik korábban az FDP bázisát jelentették, már régen másokra szavaznak.
– A liberális nézeteket részben átvették a Zöldek és az SPD, a szabad demokraták legnagyobb riválisa épp a CDU lett – mutat rá Richard Hilmer, az Infratest dimaptól. Korábban azok szavaztak az FDP-re, akiknek a CDU túl konzervatív volt, de ezek még a Merkel előtti idők voltak. A szabad demokraták tartalmilag kiüresedtek, vezetőik hibát hibára halmoztak: alighogy kormányra kerültek, keresztülerőszakolták a szállodaszektor áfacsökkentését, amivel igazi klienspárt benyomását keltették. Utána is csak az adócsökkentés érdekelte őket.
– Régen az FDP egy szociálliberális párt volt. Most ennek semmi nyoma – mondja kiábrándulva Christoph, az idős, ám igen jó karban levő berlini férfi. Az FDP korábban középen állt, mindkét nagy párt számára lehetséges koalíciós partnerként. Az utóbbi két évtizedben azonban átsorolt a jobboldalra. Christoph éveken át az FDP híve volt, de most tiltakozásul az SPD-re szavazott, hogy „Merkel ne legyen túl erős...”
Az FDP vezetése már levonta a tanulságot, Philipp Rösler pártelnök és Rainer Brüderle listavezető lemondott. Az újraszervezés most Christian Lindnerre, az észak-rajna–vesztfáliai FDP-vezérre várhat. A mindössze 34 éves Lindner egyszer már megmentette a liberálisokat, amikor a legnépesebb német tartományban a rossz előrejelzések ellenére nyolc százalékot kapott, és megőrizte parlamenti helyét. Ez lehet az „ugródeszka” a szövetségi politikához.
A csaknem ötszázalékos eredmény viszont hatalmas eufóriát váltott ki a másik „kimaradt” párt, az Alternative für Deutschland (AfD) soraiban. Arra még nem volt példa, hogy egy újonnan alakult politikai erő ilyen gyorsan, ilyen jó eredményt ért volna el. Különösen figyelemreméltó, hogy az AfD a keleti tartományokban „tarolt”, a jövőben akár a Baloldali párt riválisa lehet. – A neheze csak most kezdődik az eurókritikus párt számára – vélekedik Richard Hilmer. – Bár a 2014-es európai parlamenti választások kapóra jönnek az AfD-nek, a tartományi választások komolyabb kihívások elé állítják őket.
A jövő egyáltalán nem aggasztja Alexander Gaulandot, az AfD egyik vezetője lapunknak tagadta, hogy „egytémás” párt lennének. Az európolitika ugyan a legerősebb ütőkártyájuk, de emellett teljes körű programjuk van. Az európai politikában több népszavazást, közvetlen demokráciát sürgetnek, mert „egy nap még arra ébredünk, hogy egy Brüsszel irányítja a mindennapjainkat”. Csak azon bevándorlókat támogatnák, akik képzettek és hozzá tudnak járulni Németország fejlődéséhez. Ígérik, hogy fellépnek a szociális rendszer külföldi kihasználói, a román vagy a bolgár gazdasági menekültek ellen. Odahatnának, hogy a megújuló energiaforrásokra építő energiapolitika árát ne a kisfogyasztó fizesse meg a növekvő áramdíjakkal.
Ennek tükrében nem csoda, ha a német sajtó egy része következetesen jobboldali-populista pártként jellemzi az AfD-t, de Gauland szerint ez csak rosszindulatú interpretáció. A felmérések azt mutatják, az AfD-re szavazók egy jelentős része korábban a Baloldali pártra vagy az SPD-re voksolt. – Miért lennénk attól jobboldaliak vagy pláne populisták, ha azt szeretnénk, hogy a törvényeket mindenki betartsa? Hogy ne történhessen meg még egyszer az, ami a maastrichti szerződéssel: hogy egyesek büntetlenül megszegik, vagy becsapják a szövetségeseiket? – utal félreérthetetlenül a görögökre, akiket minél előbb az eurózónán kívül szeretne látni.
Más kérdés, hogy a maastrichti szerződést nem csak ők szegték meg. Hanem bizony Németország is.
