Fabian Zuleeg szerint Angela Merkel nem az euróválság ellenére, hanem épp annak köszönhetően nyert – a választók számára meggyőzően igazolta, hogy józanul, biztos kézzel tud vezetni krízis idején is. A német kutató szerint Merkel szerepéhez jól illeszkedne egy nagykoalíció, hiszen akkor a kancellár a két „végpont”, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a szociáldemokraták (SPD) közé tudna ülni kompromisszumteremtőként. Ugyanakkor Zuleeg szerint kérdéses, hogy a belpolitikai vagy európai kérdések szerepelnek majd hangsúlyosabban az SPD koalíciós „kívánságlistáján”.

Angela Merkel (középen) kancellár és CDU-elnök hétfői sajtótájékoztatóján

Peer Steinbrück, a szocdemek listavezetője korábban még arról beszélt, új Marshall-terv kell az eurózóna bajban lévő államainak, és megszorítások helyett inkább újjáépítésre lenne szükség. Zuleeg emlékeztetett, Merkel kizárt bármiféle közös kasszát, még azt a német közgazdászoktól érkező javaslatot is, hogy csak a tagállami adósságok bizonyos részét (GDP-arányosan 60 százalék felett) tegyék közössé, „európaivá”. Kérdés, mennyire akarnak ebben bármit elérni a szocdemek, és kell-e ennek megfelelően Merkelnek kompromisszumot kötnie. Az újraválasztott kancellár hétfőn azt mondta: Európának versenyképessé kell válnia.

A Tobin-adót, prózaibb nevén a pénzügyi tranzakciós adót Merkel a szocdemeknek tett korábbi politikai engedmény miatt továbbra is támogatja, bár az uniós intézmények jogi szolgálatai szerint jelen esetben az elképzelés uniós szerződésbe ütközik. A bankunió építőelemeinek kérdésében is egyezségre kell majd jutni Berlinben, egyelőre nem világos, kinek lesz joga bezáratni bankokat: a tagállami szerveknek, vagy esetleg egy közösségi intézménynek.

Sok múlik azon is, ki lesz a pénzügyminiszter. Zuleeg szerint valószínűsíthető, hogy a kereszténydemokratáknál (CDU) komoly támogatottságot élvező Wolfgang Schäuble megőrzi a posztot. A hagyományosan a koalíciós partnernek fenntartott külügyi tárca megerősödhet a szabad demokrata Guido Westerwelle távozásával, de az eurózóna válságkezelése a kancellári hivatal felségterülete marad.

Mint emlékezetes, Guido Westerwelle, valamint, a dán, a finn és a holland külügyminiszter írta azt a levelet, melyben – bár Magyarországról nem volt kifejezetten szó – a magyar ügyek hatására is az európai jogállamiságot védelmező mechanizmus bevezetését javasolták. Westerwelle adott esetben Viviane Reding igazságügyi EU-biztossal is szembeszállva érvelt a mechanizmus fontossága mellett. A liberálisok Európa-szerte kendőzetlenül bírálták a Fidesz-kormány alkotmányos átalakítását – kérdés, hogy a legerősebb tagállamban elvérzett szabad demokraták nélkül hogyan változik a magyar kormányra nehezedő nyomás.

Az uniós intézmények vezetői már vasárnap este gratuláltak Merkelnek. Martin Schulz, az Európai Parlament német elnöke – aki nem túl leplezetten az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázik, s ebben a német szocdemek segítségére is szorul – az ifjúsági munkanélküliséget nevezte meg legsürgetőbb közös problémaként, de a Tobin-adó megvalósítására és a bankunió fontosságára is kitért.

Elmaradt a tőzsdei eufória

Angela Merkel elsöprő választási győzelme nem érte váratlanul a piacokat, a német kancellár hatalmon maradása borítékolható volt, ennek megfelelően alakultak a reakciók is.

A vezető európai tőzsdék a hétfői nyitásban is enyhe mínuszban voltak, a nap végén jellemzően fél százalékot morzsolódtak az indexek. A frankfurti DAX sem volt kivétel. Az euró–dollár árfolyam sem lőtt ki a német választási eredmény láttán, délután az 1,34-es szintre gyengült a közös pénz árfolyama. A befektetők nem örülnek annak, hogy Merkel alku- és koalíciókötésre kényszerül, mert ez elhúzódó belpolitikai vitákat okozhat Európa vezető gazdaságában. (K. B.)