- A magyar kormány bő három éve meghirdette a keleti nyitás politikáját. Miként változtak a két ország kapcsolatai ez idő alatt? Javult-e a helyzet, és ha igen, milyen szerepük volt ebben a magyar fél törekvéseinek?

- Amikor idén január 31-én Vlagyimir Putyin államfő a Kremlben bemutatott Orbán Viktor miniszterelnöknek mint a vegyes bizottság orosz társelnökét, azt a feladatot kaptuk, hogy lendületet adjunk a közös programoknak. Ezek némelyike egy helyben topogott, másokra nyilvánvaló igény volt az üzleti körökben és Oroszország különböző régióiban. Ez alatt az idő alatt nem kevés munkát végeztünk el. Április végén például Moszkvában magyar kereskedőház nyílt az agrárszféra képviselői számára, és abban állapodtunk meg, hogy a magyar termékek, a magyar kultúra népszerűsítésére hasonló kirendeltségeket hozunk létre több orosz régióban, így a krasznodari területen, Rosztov megyében, a szibériai Irkutszkban és Novoszibirszkben is. Egyszersmind egyre jobban érzékelhető a magyar cégek, termékek jelenléte Oroszországban és általában a keleti piacokon. Vagyis úgy látom, hogy a keleti nyitás politikája érezhető eredményeket hozott.

- Az 1990-es évek elején gyakorlatilag eltűntek a korábban népszerű magyar élelmiszerek az orosz üzletek polcairól. Van esély arra, hogy visszatérjenek erre a piacra?

- Eltűntek a magyar buszok és a textilipari termékek is, de Magyarországon sem forgalmaznak már Ladákat vagy orosz hűtőgépeket. Ez mindkét országot érintette. De most nemcsak esély van arra, hogy visszatérjünk egymás piacára, hanem érdekeltek is vagyunk ebben. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyar élelmiszerek kínálata bővül Oroszországban. A lehetőségeket még jobban ki lehet használni, ha az exportőrök megfelelően reagálnak a növekvő minőségi követelményekre. Mert agrárminiszterként meg kell állapítanom, hogy az orosz fogyasztók egyre tájékozottabbak és igényesebbek. Mivel az utóbbi években javult az életszínvonal, több élelmiszert vásárolnak, és jobban odafigyelnek arra is, hogy annak milyen az összetétele. Márpedig a magyar agrártermékek, élelmiszerek nagyon jó minőségűek. Még emlékszünk az ízükre, és ez tovább javítja az esélyeiket Oroszországban.

- Olyan óriási piacon, mint az orosz, alighanem csak a nagy társaságok tudnak igazán érvényesülni. Milyenek a kis- és középvállalatok esélyei?

- A magyar kereskedőházak elsősorban éppen a kis- és középvállalatoknak kívánnak szervezési, jogi segítséget nyújtani. Az orosz–magyar gazdasági vegyes bizottság napirendjén is folyamatosan szerepel ez a téma. Megállapodtunk abban, hogy kölcsönösen segítjük ennek a szférának a piacra jutását. Az agrártermékek kétoldalú kereskedelmében most óriási az aránytalanság: a Magyarországra irányuló orosz export értéke tavaly félmillió dollár volt, míg a magyar kivitel Oroszországba megközelítette a 400 milliót. Láttam azonban, hogy a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron a látogatók milyen szívesen kóstolgatták azokat a kis- és középvállalatok által gyártott élelmiszereket – például rénszarvashúst vagy halkészítményeket –, amelyeket először mutattak be itt orosz termelők.

- A kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdése az energetika. 2015-ben például új szerződést kell kötnünk a hosszú távú gázszállításról. Tárgyaltak most erről a kérdésről?

- Konkrétan a gázszállítási szerződésről nem volt szó, arra még van időnk. Ami általában az energetikát illeti, ezen a területen kölcsönösen előnyös és szükséges együttműködésre vagyunk ítélve. A Déli Áramlat gázvezeték esetében óriási beruházásról van szó, ezért sok kérdést kell jogi szempontból kifogástalanul rendezni. Az elvi megállapodás azonban megszületett, és senki sem kíván visszatáncolni tőle.

- A magyar kormány tendert készül kiírni a paksi atomerőmű bővítésére. A Roszatom orosz állami atomipari konszern már egyértelműen jelezte a részvételi szándékát. Ön szerint milyen esélyekkel pályázik majd a megbízásra?

- Meggyőződésem, hogy a legmagasabb minőségi és biztonsági követelményeknek is meg tudunk felelni. Az orosz békés atomtechnológiánál nincsen biztonságosabb és hatékonyabb a világon, és készek vagyunk a beruházás finanszírozásáról is tárgyalni. Állunk a tisztességes verseny elébe. Ha minden úgy zajlik, ahogyan kell, ha átlátható lesz a tender, biztosak vagyunk a győzelmünkben.

- A Malév csődje nyomán is vannak lezáratlan kérdések a magyar–orosz kapcsolatokban. Az orosz külgazdasági banknak, a VEB-nek 120 millió euróval tartozott a légitársaság, amelyben ötszázalékos tulajdonrésze is volt a pénzintézetnek. Miként tervezik rendezni ezt a problémát?

- Ez a kérdés továbbra is kellemetlen teherként nehezedik a kapcsolatainkra. Mindkét fél kész azonban a lehető legtöbb erőfeszítésre, hogy megoldást találjunk. A helyettesem már hétfőn egyeztetni fog a VEB illetékes alelnökével az adósságrendezés lehetséges forgatókönyveiről. A vegyes bizottságban tárgyaltunk konkrét javaslatokról, és az is szóba került, hogy más kérdésekkel összevonva oldjuk meg ezt a problémát.

- Tehát van olyan elképzelés, amelynek értelmében csomagban rendeznék a magyar–orosz kapcsolatok egyes vitás ügyeit?

- Igen, ez az egyik, talán a fő lehetőség.

- Milyen kérdéseket lehetne összevonni?

- Erről még nem érdemes beszélni. Nehogy elkiabáljuk.

„Eltűntek a magyar buszok is”