Fizetni kell a békéért is
Szaringázzal gyilkoltak meg ezernél több civilt augusztus 21-én Damaszkusz egyik felkelők által uralt körzetében is. Azt viszont egyik ellenőr sem mondta, mondhatta ki, melyik fél vetette be a tömegpusztító eszközt. Egyelőre ebben nem tudtak megegyezni a nagyhatalmak vezető diplomatái sem, pedig John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az utóbbi napokat főleg egymással töltötte. Az sem véletlen, hogy abban sem tudtak megegyezni, kié a győzelem. Egyelőre ezt Bassár el-Aszad kormánya magának tulajdonítja.
Annyiban igaza is van, hogy sikerült megúsznia a katonai akciót. Feltételezhető, hogy nem is annyira a kiválasztott célpontok elleni csapásoktól tartanak, mint attól, hogy repülési tilalmat rendelnének el Szíria felett, s ezzel párhuzamosan megindulna a lázadókhoz a fegyverek és az emberutánpótlás áradata. A Kerry–Lavrov-féle hatpontos alkuból a legfontosabb és legfájóbb az, amiben nem tudtak megállapodni eddig: mit tartalmazzon az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata, pontosabban legyen-e benne büntetőakcióval fenyegető elem, amely felhatalmazás a katonai beavatkozásra?
Az USA, Franciaország és más szövetségeseik enélkül értelmetlennek tartják a megállapodást. Kerry azt mondta, az oroszok is beleegyeztek abba, amennyiben Aszad nem teljesíti a feltételeket, akkor „következmények lesznek”. De milyenek? Oroszország keményen eltökélte, nem engedi meg, hogy még egy líbiai típusú katonai akció történjen a térségben. Ez ugyanis fontos szövetségesétől és fegyvervásárlójától, alkalmi tengerészeti bázistól fosztotta meg Moszkvát. Igaz, a nyugati hatalmak is látják, hogy Kadhafi után rosszabb lett a helyzet, mint amire valaha is számítottak a politikai tervezők.
Francios Hollande francia államfő azt nyilatkozta, hogy a katonai csapás még az asztalon van, amire Lavrov úgy riposztozott, hogy a fenyegetés kiváltaná Szíria ellenállását. De elegendő-e a tömegpusztító fegyverek leszerelése? Ezeket a pusztító eszközöket a hatpontos tervezet értelmében egy hét alatt leltározni kell, november 14-ig kell nemzetközi ellenőrzés alá helyezni, megkezdeni a megsemmisítést, kiszállítani Szíriából úgy, hogy 2014 közepére már ne legyenek vegyi fegyverek szír területen. Fontos kérdés az is, hogy mi történjen Szíriában.
A nyugati nagyhatalmak vezetői kezdik belátni, hogy a szíriai ellenzék jelenleg alkalmatlan arra, hogy partnerként szerepeljen a szükséges nemzetközi konferencián. Laurent Fa bius francia külügyminiszter fejtette ki a hétvégi nyilatkozatában, hogy a vegyi fegyverek ellenőrzésével azonos fontosságú a Nyugat által protezsált Szíriai Nemzeti Tanács (SNC) pozíciójának megerősítése. Az események ugyanis azt bizonyítják, hogy az SNC alkalmas közlemények kiadására, régi emigránsokból álló tagjai jól szerepelnek a nemzetközi médiában, ám a szíriai történésekre csekély befolyással van.
Fabius elismerte, hogy a lázadók támogatottsága csökkent amióta az iszlám szélsőségeseké lett a vezető szerep. (Egy amerikai vizsgálat harmincnál több lázadószervezetből mindössze hármat talált demokratikus elveket követőnek.) Szelim Idrisz tábornok, a Szabad Szír Hadsereg legfelsőbb katonai tanácsának feje azt mondta, hogy az ellenzék kész együttműködni a nemzetközi ellenőrökkel. Eközben a tanács egy másik tagja, Kászim Szaaeddin kijelentette:
„Elvetjük a tervet. Nem fogjuk védeni a nemzetközi felügyelőket, nem is engedjük meg nekik, hogy szíriai területre lépjenek.” A követelmények teljesítése pénzbe kerül. Rengeteg jól képzett és elkötelezett ember, felszerelés kell a leltározáshoz, a felügyelethez, a fegyverek kiszállításához. Egyáltalán a jelenléthez a háborútól tépett Szíriában. Az orosz külügyminiszter biztos abban, lesznek, akik állják a projekt költségeit. „Ha voltak államok, amelyek készek voltak pénzelni a háborút, lesznek országok, ha nem is ezek, amelyek készek lesznek finanszírozni ennek a problémának a békés megoldását” – állította a BBC orosz kiadása szerint.
