Felállítják az úszó szállodát
Bő másfél évre rá, hétfőn – az internetes és televíziós közvetítéseknek köszönhetően az egész világ szeme láttára – megkísérelték a szakemberek a tragédia óta a toszkán Giglio szigeténél felborulva fekvő tengerjáró üdülőhajó, a zátonyra futott Costa Concordia egyenesbe billentését. Ahogy a mérnöki tudomány csodája volt a felfelé egy tizenegy emeletes épületnek, hosszában pedig három futballpályának megfelelő úszó szálloda, amelynek banális emberi mulasztások okozták a vesztét, ugyanúgy a mérnöki fifikának köszönhetően sikerülhet talpra állítani az olasz partoknál.
Már amennyiben. Az erre kíváncsiak közül ezer helybéli szerencsés, illetve újságíró közvetlen közelről, immár fordított katasztrófaturistaként kísérhette figyelemmel a 114 ezer tonnás hajó több mint négyszáz szakember (köztük 120 búvár, ötven mérnök és néhány biológus, valamint meteorológus) közreműködését igénylő felállítását. Ez lapzártánkig nem ért véget. Az interneten a művelet 11 fős irányítótermébe is bepillantást nyerhettek az érdeklődők, követve a telefonon, számítógépeken, kivetítőkön, táblagépeken folyó műveleteket, a távvezérlést.
Franco Gabrielli, az olasz polgári védelem vezetője előre elmondta: a műveletet, amelynek költségei nem az adófizetőket, hanem az üzemeltetőt terhelik, másfél éve tervezték, és végrehajtását 12 órásra becsülték az olaszban is az angol kifejezéssel, parbucklingnak nevezett húzótechnikával. Ezt később 18 órára módosították.
– Előttünk az éjszaka – fogalmazott este Gabrielli. A hajón 65 fokot kellett emelni, és bár a művelet késve kezdődött, már délre elmozdították a hajótestet eddig tartó sziklákról, miközben folyamatosan ömlött ki belőle a víz, amely a hatalmas, tátongó léken került bele.
Az utolsó tervezett fázis a Costa Concordia épített talapzatra állítása. A szakembereknek előzetesen környezetvédelmi aggályokkal is számolniuk kellett, és azt is elárulták, hogy nincs tervük rá, mi lesz, ha nem sikerül az elképzelésük. Hétfőn a munkálatok háromnegyedével akartak végezni: a hajótest a telet a vízen töltené, csak tavasszal vontatnák el. Kísérteties több vonatkozásban is a párhuzam a XX. század hasonló csodájával, a Titanickal; erre az elmúlt másfél évben sokan és sokszor utaltak már blogokon és a hagyományos sajtóban is.
Az évre pontosan száz évvel ezelőtt, 1912-ben jéghegynek ütközött Titanic (legalábbis a luxusosztályon) ugyanúgy a jómódúak felhőtlen utazását ígérte báltermével, éttermeivel, ahogyan a Costa Concordia a thalasszoterápiájával, szaunájával, futurisztikus diszkójával. Utóbbi 2004-es gyártása a mesés európai uniós mentőcsomag volumenével vetekedő félmilliárd euróba került, a mostani kiemelése még ennél is többe. Már akkor kultúrtörténeti híresség lett, amikor a tengeri hajózás szerelmeseinek kivételével még senki sem hallott róla: mára a Costa Concordia Jean-Luc Godard, a világhírű filmes 2010-ben, Cannes-ban bemutatott, tengeri úton játszódó Szocializmus című filmjének leghíresebb szereplőjévé avanzsált.
A nagy különbség: míg a Titanic évszázad múltán is több ezer méter mélyen, Újfundland partjaitól több száz kilométerre hever, sőt 1985-ig nem is azonosították a roncsait, a Costa Concordia a parttól 150 méterre futott zátonyra, így az utasok mentése is könnyen mehetett volna. Legalábbis elvben: volt később olyan médiareakció, amely a szerencsétlenséget a tengeri hajózás modern történetének legjelentősebb eseményeként értékelte, mivel minden egyes biztonsági intézkedés csődöt mondott.
A 3200 fős utazóközönség és ezerfős személyzet zöme alighanem a partok közelsége miatt menekülhetett csak meg a hibákat, sőt bűnöket vétő parancsnokság hanyagsága nyomán. A 32 halálos áldozat között egyetlen magyarként szerepelt Fehér, aki saját életét (végül végzetesen) kockáztatva másokét mentette önzetlenül. Két áldozatot nem találtak meg, egy szícíliai asszony és egy indiai pincér ismeretlen helyen van a hullámsírban. Fehér morális ellenpontja Francesco Schettino kapitány, illetve más tisztek. Kollégái elismerték a bűnösségüket, így vádalku keretében megúszták felfüggesztett börtönbüntetéssel.
A kapitány – akit azzal is vádolnak, hogy ostoba módon nemcsak túl közel vezette a partokhoz a hajót, hogy imponáljon, de a mentésben is magát helyezte előtérbe – az egyetlen, aki rács mögé kerülhet. Ügyvédei is több év börtönre számítanak. A tragédia szabályozási kérdéseket is felvetett, és környezetvédőket is felbátorított. Ahogy a Titanic elsüllyedése felgyorsította a morzejelek elterjedését, úgy a mostani tragédia újabb lendületet adott a 2001-es, genovai G8-csúcson óriási nyilvánosságot kapott, de az elmúlt évtizedben némiképp kifulladt olasz globalizációellenes mozgalmaknak.
