Legutóbb a 2011-ben, a Volga folyón elsüllyedt Bulgária nevű hajót sikerült kiemelni. A 122 áldozatot követelő oroszországi hajóbalesetben azonban jóval kisebb, nyolcvan méter hosszú hajót kellett a felszínre hozni, majd a dokkba vontatni. A Costa Concordia 2012 januárjában süllyedt el az 1500 lakosú Giglio-sziget közelében, négyezer fővel a fedélzeten. A balesetben 32 ember meghalt; két áldozat holtteste eddig nem került elő, vélhetőleg a mostani kiemelés során bukkannak elő a maradványok.

A tengerjáró kiemelése a hajózás történetének legnagyobb és egyik legnehezebb mentési műveleteként kerül be a könyvekbe. A munka nehézségét jelzi, hogy a kiemelés előkészítésén négyszáz fős csapat dolgozott két, erre szakosodott cég irányításával – ráadásul nem is tudtak korábbi példákból kiindulni. A hétfői kiemelés háromórás csúszással kezdődött, mert vasárnapról hétfőre virradóra vihar tépázta meg a környéket. A hajó helyrebillentését tizenkét órásra tervezték, és alaposan előkészítették.

A kiemelés lényege: a hajó vízből kilátszó oldalára hatalmas acéltartályokat erősítenek, amelyekbe lassan vizet szivattyúznak. Ezeket a tartályokat a sziklás tengerfenékhez erősített csörlők segítségével lefelé húzzák, míg a hajó víz alatti oldalára erősített acélsodronyokkal (ezeket a vízből kiálló pillérekhez erősítették) a tenger áztatta oldalt felfelé húzzák. Vagyis a víz feletti részt lefelé húzzák, a víz alatti részt emelik. E két ellentétes hatással érik el a hajó függőleges helyzetbe való visszabillentését.

A következő lépésben az eddig víz alatt lévő oldalra is tartályokat tesznek, amelyeket szintén vízzel töltenek meg. Az így stabilizált hajótestből, illetve a két oldalra erősített tartályokból lassan kiszivattyúzták a vizet. (Az elmúlt hónapokban különleges vázrendszert építettek a hajó alá, amelynek átmenetileg meg kell tartania a hajótestet.)

Az eljárás egyszerűnek tűnik, de mivel eddig sosem került sor hasonló léptékű beavatkozásra, a mérnököknek minden egyes lépést alaposan meg kellett tervezniük. Csupán annyi segítséget adott a természet, hogy a partközeli sziklás talapzat kellően szilárd alapot nyújtott a mentéshez. Az alapos tervezés mellett a lassú kiemelésre is ügyelni kell.

Ha hirtelen billentik helyre, elképzelhető, hogy megroppan a hajótest, amelynek bizonyos részei 18 hónap óta tizenöt méteres mélységben áznak a sós tengervízben. Sergio Girotto mérnök hétfőn nagy megnyugvással közölte a helyszínre sereglett riporterekkel, hogy a mentés a tervek szerint halad. A 290 méter hosszú és 36 méter széles hajó – húsz méterrel hosszabb a Titanicnál – mentését nem halogathatták tovább.

A mentést irányító Nick Sloane az AFP-t arról tájékoztatta, hogy a hajótest folyamatosan korrodálódik, és nem tartják valószínűnek, hogy még egy telet kibírt volna az oldalára fordulva. Az is felmerült, hogy a visszabillentés során esetleg környezetszennyező anyagok kerülhetnek ki a hajótestből, ezért védőhálókkal és a vízen úszó szennyezések összegyűjtésére alkalmas eszközökkel is készültek.