A legeslegnagyobb trafikbiznisz
Ezért is érdekes a Magyarországon és a világban is érvényesülő általános tendenciával, a cigaretta árának folyamatos emelésével ellentétes szándékról szóló hír a dél-kínai, guangzhoui Southern Weeklyben. (Az olvasónak ismerősen is csenghet az újság neve. Akkor került nemzetközi reflektorfénybe, amikor a kommunista Kína történetében első ízben léptek sztrájkba a szerkesztőség munkatársai, mert a nagyváros pártbizottsága cenzúrázta, átírta az újévi publicisztikát.)
A lap híre szerint a Kínai Állami Dohánymonopólium Adminisztrációjának (STMA) igazgatóhelyettese „sürgős belső tájékoztatásként” azt kezdeményezte, hogy a luxuscigaretták kartonjának árát korlátozzák 1000 jüanra (mintegy 36 600 forintra). A hongkongi South China Morning Post kommentárjában felidézte, hogy tavaly az árrekordot a Good Cat márkájú cigaretta állította be, amelyet Xianban lehetett megvásárolni, kartononként 5600 jüanért. Ez dobozonként (!) nagyjából 18 ezer 300 forint, azaz egy karton többe kerül, mint az állami alkalmazottak havi átlagkeresete. A fő probléma nem is maga az ár, hanem az, hogy e luxuskategóriájú cigaretták puszta léte visszaélésekre, korrupcióra ad lehetőséget.
A kínai kultúrától nem idegen, hogy cigarettát ajándékozzanak köszönetként, születésnapi ajándékul, vendéglátóként, és akár egyértelműen megvesztegetési szándékkal is. A pekingi orvosi egyetem egyik egészségvédő kutatócsoportja által végzett felmérés szerint a fővárosban minden hatodik doboz cigaretta ajándékként kerül tulajdonosához. Az ajándékot persze nem feltétlenül kell elfüstölni, a drága cigarettát valamivel olcsóbban tovább lehet adni a trafikosoknak. Állítólag vannak települések, ahol helyi hatalmasságok utasítására közpénzen, a dolgozóknak járó juttatásként cigarettát osztanak, így támogatják a helyi dohánygyárat.
A Southern Weekly ugyan nem nevezi meg az STMA igazgatóhelyettesét, ám az állami dohánymonopólium honlapjáról kiderül, hogy 2003 óta Li Keming tölti be ezt a tisztséget. Márpedig ő a Népi Gyűlés márciusi ülésszakán miniszterelnöknek kinevezett Li Keqiang testvére. A reprezentatív cigaretták árának leszállítását szorgalmazó intézkedés így alighanem része az új vezetés, Xi Jingping pártfőtitkár-államfő törekvésének a korrupció letörésére, a tisztségviselők és általában a hivatalnokok költekező életmódjának a visszafogására.
Az intézkedés persze nem a dohányzás szokása ellen irányul. Kínában nagyon erős a hagyomány, hogy a cigarettázás a férfiasság, a barátság jele. Pekingi tudósítóként többször is szemtanúja voltam, hogy a taxit leállító rendőrt először cigarettával kínálja a sofőr, csak azután adja oda az igazolványát. A politikai vezetők is rossz példát mutatnak. Mao Ce-tung életrajzírói szerint erős dohányos volt, kedvence a British-American Tobacco által Hongkongban gyártott 555 volt, a kínai cigaretták közül pedig a Zhounghuát részesítette előnyben. Csang Kaj-sek Big Double Nine-t, Csou En-laj pedig Zhadant szívott. A gazdasági reformok elindítója, Teng Hsziao-ping láncdohányos hírében állt, a Panda cigarettát kedvelte, amely dobozának ára ma több mint 100 jüan (3600 forint).
Amikor 1988-ban Kínában először tartották meg a nem dohányzás napját, a Népi Gyűlés ülésszakán felkérték az elnökséget az önmegtartóztatásra, így sajtóhír lett abból is, hogy Teng, legalábbis a nyilvánosság előtt, eleget tett a kérésnek. Állítólag a jelenlegi pártfőtitkár, Xi Jinping és Li Keqiang miniszterelnök is cigarettázott fiatalabb korában, ám legalább egy évtizede leszoktak – alighanem az új idők jeleként. Tudósítóként talán 2000-től tapasztaltam, hogy az éttermi protokollétkezéseken az asztalokról eltűntek a korábban a teríték részét képező, felnyitott cigarettásdobozok. A kínai sajtó, így a Xinhua egy tavalyi írása szerint mintegy 300-350 millió kínai dohányzik, a férfiak több mint 40 százaléka.
A nők körében az utóbbi években kezdett emelkedni az arány, a becslések szerint az egy évtizeddel ezelőtti hét százalék helyett immár több mint 10 százalékuk gyújt rá, talán a különféle lightos és vékony cigik megjelenésének következményeként. Az viszont már nem becslés, hanem hivatalos adat, hogy 2012-ben 2300 milliárd szál cigarettát gyártottak Kína mintegy 130 dohánygyárában. Az állami dohánymonopólium, az STMA felügyeli az ugyancsak állami China National Tobacco Corporationt (CNTC), mindkettő 1982-ben alakult. A CNTC köt szerződéseket a helyi dohánygyárakkal, s teríti az országban az árut. A dohányipar mintegy 20 millió embernek ad munkát. A palettán 900 különféle cigaretta szerepel, közülük mintegy 400-at lehet országszerte kapni, így a legnépszerűbb márka, a Hongtashan (Red Pagoda Hill) piaci részesedése sem éri el a négy százalékot.
A nyolcvanas évek végétől a China Tobacco több külföldi dohánycéggel is megállapodásokat kötött, így terjedhettek el a nemzetközi márkák, a Marlboro, a Camel, a Lucky Strike, az 555, a Mild 7, cserébe korszerű gyártósorokért. Az importált cigaretták aránya azonban a hazai fogyasztás három százalékát sem éri el, noha még így is 50 milliárd darabot jelent évente. A népszerű prémiummárkák – amelyek a CNTC bevételének 60 százalékát adják – egy-egy paklijának ára immár átlépte a 15 jüanos (550 forintos) határt. Legutóbb 2009-ben emelték hat százalékkal a dohánytermékek adóját. A Népi Gyűlésben gyakorlatilag minden ülésszakon felmerülnek kezdeményezések az egészség védelmére hivatkozva a további adó-, illetve áremelésre, az utóbbi két évben azonban nem hoztak ilyen döntést. A Xinhua idézte azt a nemzetközi felmérést, miszerint a dohánytermékek egyszázalékos áremelése az elszívott cigaretták számának 0,4 százalékos csökkenését hozza magával, ám Kína erre rácáfol.
Az utóbbi öt-hat évben 1700 milliárdról ugyanis 2300 milliárdra nőtt a gyártott cigaretták darabszáma, ám ezzel arányosan gyarapodott az STMA, illetve a CNTC profitja is. A Euromonitor International becslése szerint, hacsak valami radikális döntést nem hoz a kormány, továbbra is évente 14-15 százalékkal növekszik a dohánytermékek eladása. Minthogy a kínai GDP növekedési üteme immár évi nyolc százalék alá esett, a dohányipar egyértelműen túlteljesít. A kínai dohánycégek 2012-ben 865 milliárd jüan (138 milliárd dollár) adót fizettek be az államkasszába, 15,7 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan, mint Jiang Chengkang, az STMA vezérigazgatója közölte, a dohányipar nyeresége 716 milliárd jüant ért el, ami egyéves összehasonlításban 19 százaléknyi növekedés.
E két adatot érdemes összevetni azzal, hogy a 2013-as állami költségvetés bevételeit 12,6 ezermilliárd jüanra tervezték, ami 8 százalékkal több a 2012-es évinél. Így kiszámolható, hogy a dohányipar adója a múlt évi költségvetés bevételeinek több mint hét százalékát adta, míg 2010-ben ez a részesedés még csak hat százalékot ért el.
Ez a summa bizonyára túl nagy ahhoz, hogy a kormányzat valóban a kellő szigorral és következetességgel vegye fel a harcot a dohányzás ellen. Pedig erre kötelezettséget is vállalt 2003-ban, amikor csatlakozott a WHO, az Egészségügyi Világszervezet ajánlásához. A Népi Gyűlés a 2011–2015-ös időszak egyik fő céljaként hirdette meg a nyilvános helyeken való dohányzás tilalmának érvényesítését, s nem is minden eredmény nélkül: a nagyvárosok máris sokat változtak e téren.
Megtiltották a dohányzást az éttermekben, a repülőtereken, a metróállomásokon, a vonatokon, az állami hivatalokban, ám egyelőre igen ritka a büntetés. 2010-ben az egészségügyi és oktatási minisztérium betiltotta a dohányzást az iskolákban, a könyvtárakban, a hivatali helyiségekben, ám több egyetemi kollégiumban is vita alakult ki a szabályozás értelmezéséről. A Népi Gyűlés még adós a cigarettázás veszélyeiről szóló kampánnyal. A civil szervezetek szerint ugyanis nem elegendő, hogy tilos reklámozni a cigarettát, s az se, hogy már a televí ziós programokban, a filmeken sem füstölnek. Szerintük olyan országos propagandakampányra lenne szükség, amely tudatosítaná a cigaretta ártalmasságát, így veszélyeit a passzív dohányosokra is. Becslésük szerint Kínában évente 1,2 millióan halnak meg a dohányzás egészségkárosító következményei miatt, s ha a mostani tendencia folytatódik, 2020-ra ez a szám akár évi kétmillióra is emelkedhet.
