Egy névtelen jóakarótól tízezer euró érkezett a Valenciai Politechnikai Egyetem számlájára, amiből máris tizenegy rászoruló diák tanulmányait biztosították a következő évre. Egy igen bőkezű adományozó hetvenezer eurót utalt át a leóni egyetemnek, a madridi Complutense Egyetem rektora pedig azon gondolkozik, hogy nyitnak egy külön alapot, amelybe bárki befizethet, aki támogatni kívánja az egyetem diákjait. A helyzet a spanyol sajtó szerint drámai: a konzervatív kormány oktatási reformjai következtében egyre drágább a felsőoktatás Spanyolországban is, és radikálisan csökkentek az ösztöndíj-lehetőségek. Ha egy családban a szülők elveszítik a munkájukat, akkor az gyakran véget vet a gyerekek egyetemi tanulmányainak is. A spanyol El País szerint mintegy harmincezer diákot fenyeget az a veszély, hogy anyagi okokból kimarad az egyetemről.

– Ez épp olyan, mintha valaki örökbe fogadna egy gyereket, csak épp nem a megélhetési, hanem a taníttatási költségeit vállalja át – érvel a „keresztapaság” mellett Adelaida dela Calle, a malagai egyetem rektora, egyben a spanyol rektori konferencia (CRUE) elnöke. Nem találta fel a spanyol viaszt, csupán felismerte azt a lehetőséget, amellyel a tengerentúlon már évtizedek óta élnek: az egyetemeken végzett, később jól fizetett állásokba kerülő „öregdiákok” visszafizethetnének valamit az alma maternek. Nemcsak ők, hanem a közjó iránt elkötelezett állampolgárok és persze a felsőoktatásból jócskán profitáló vállalati szektor is fizethetne. Jó példaként emlegetik a malagai egyetem Antonio Banderas-ösztöndíját, amelyet a színész azoknak a diákoknak alapított, akik az Egyesült Államokban szeretnének tanulni néhány szemesztert.

A súlyos gazdasági válság közepette a spanyol kormány mindenütt próbál spórolni, az oktatáson különösen. 2010 óta 1,2 milliárd euróval (több mint 12 százalékkal) csökkentették a spanyol állami egyetemek támogatását, miközben a tandíjak – tartományonként ugyan eltérően – mindenütt emelkedtek, van, ahol kilencven százalékkal. Egy félév 700–1300 euró közti összegbe kerül az állami egyetemeken, ha valaki mesterfokozatot kíván szerezni, szaktól függően legalább 1000-2000 euró költ majd tandíjra. Pénz jövőre sem lesz több, és az egyetemek ügyességén is múlik, hogy sikerül-e máshonnan pótolni a hiányzó forrásokat.

Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy vajon tényleg a diákok „örökbefogadása” a jövő útja a felsőoktatás számára. A spanyol rektori konferencia szóvivője lapunknak elmondta: ez csupán egyéni felvetés, az egyetemek között nem történt egyeztetés, a rektorok sem tárgyaltak róla. Természetesen minden felajánlás jól jön egy ilyen helyzetben, de erre építeni hosszú távon nem lehet, és nem is kompenzálják a nagy elvonásokat. Óvatosan fogadták az ötletet a spanyol egyetemisták is: az egyik hallgatói szervezet nevében Ana García úgy nyilatkozott több lapnak: ez a módszer azt sugallná, mintha a továbbtanulás nem jog, hanem adomány volna. Szerinte egyenesen bántó az a hozzáállás, hogy „jön majd egy gazdag ember, aki finanszírozza a nincstelen család gyermekének tanulmányait”. Ám amilyen bántó, olyan jól megfelel a konzervatív kormány világnézetének.