Aszad: Jöhetnek az ellenőrök
Várhatóan napokig egyeztetnek. – Szíriában még mindig van esély a békére, ezt nem szabad elszalasztani – mondta Lavrov még a kazahsztáni Asztanában.
Az USA végrehajthatónak, de nehéznek nevezte az orosz tervet Damaszkusz készleteinek semlegesítésére. Erről az ABC amerikai tévécsatorna, egy CIA-jelentésre is hivatkozva, azt jelentette: igen körülményes és nehéz lesz ezt polgárháborús körülmények között végrehajtani, tekintve, hogy több ezer tonna halálos mérget tárolnak számos helyszínen elszórva.
Ellenséges körülmények között 70 ezer katona segítségével lehetne biztonságba helyezni a készleteket – állította az USA még áprilisban. Pentagon-források szerint 200-300 nap kellene a semlegesítésre – írta tegnap a The New York Times. A szíriai ellenzék még kedden közölte: elfogadhatatlannak tartja Oroszország javaslatát.
– Két forgatókönyv képzelhető el a szíriai vegyifegyver-készletek ellenőrzésére – mondta lapunknak Földi László mérnök alezredes, aki 2002–2003-banmaga is részt vett az ENSZ-ellenőrök iraki munkájában, az UN-MOVIC csapatában. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi docense szerint egyrészt az oroszok által javasolt út járható. E szerint Damaszkusz először csatlakozna a nemzetközi vegyifegyver-egyezményhez (CWC), ratifikálná azt, majd lehetővé tenné az annak betartatását ellenőrizni hivatott testület, a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) szakembereinek az odautazást és az ellenőrzést a Magyarországnál kétszer nagyobb államban.
A másik az ENSZ „útja”, ahogy Irakban is történt. Ez esetben a Biztonsági Tanács határozata tehetné lehetővé egy új ENSZ-bizottság létrehozását és annak égisze alatt ENSZ-ellenőrök munkáját. Az első változat jobbnak tűnik, hiszen így például Szíria elkötelezné magát a vegyifegyverek végleges betiltása mellett. – A megsemmisítés tényét nem elég bejelenteni, hanem igazolni kell, aminek legjobb módja, ha az a nemzetközi szakemberek jelenlétében történik – mondta Földi. Hozzátette: Irakban kollégái, azaz az UNMOVIC ellenőrei nem dolgoztak egyszerre többen, mint harmincan, pár hónap alatt mégis jó eredményt tudtak elérni. – Szörnyű belegondolni, hogy miként nézne ki, ha vasúton, pláne, ha közúton mozgatni kezdenék a több ezer tonnára becsült vegyi készleteket – mondja a magyar szakember, aki Irakban legalábbis azt tapasztalta: borzalmas körülmények között, a biztonsági előírásokkal nem törődve gyártották és tárolták a veszélyes anyagokat. Csütörtökön Juvál Steinic, a nemzetközi kapcsolatok és a hírszerzés izraeli minisztere óvatosan bizakodott, és támogatását fejezte ki a szíriai vegyi fegyverek nemzetközi megsemmisítésével kapcsolatban – írta az MTI. Megjegyzései arra utaltak, hogy a fegyverek gyorsabb leszerelése érdekében a vegyi arzenál külföldre szállítását támogatja.
Moszkva hangnemet váltott, érdes elutasítás helyett már „lágy bariton” szól
Vlagyimir Putyin a The New York Times szeptember 12-i számában közvetlenül szólt az amerikaiakhoz. A gesztus maga is érdekes, de a szöveg még inkább: az orosz elnök szíriai katonai beavatkozás elleni, a szövegben kifejtett érvei különböznek a korábbi orosz retorikától. Putyin átértelmezte, és békésebb, kevésbé konfrontatívabb módon jelenítette meg Oroszországnak a szíriai konfliktussal kapcsolatos álláspontját. Erre több oka is volt. Először: a szíriai vegyifegyver-bevetés óta mindennapossá vált a veszély, hogy az USA valóban katonai csapást mér az Aszad-rezsimre. Másodszor: noha megtehette volna, Barack Obama mégsem döntött egyedül a támadásról, hanem a kongresszushoz fordult. Ezt azért tette, mert a közvélemény-kutatások eredményei szerint az amerikaiak nem akarnak ilyen beavatkozást. Ezt látva az oroszok a korábbi érdes elutasításról megértő, „lágy baritonra” váltottak. Putyin már nem áll ki teljes mellszélességgel Aszad rendszere mellett, nem védi legitimitását. De aláhúzza, hogy Szíriában nem a demokráciáért harcolnak „hanem a kormány és ellenzéke küzd egy sokvallású államban”. Azt, hogy a szíriai felkelők nem annyira a zsarnokság ellen, mint inkább egy brutális iszlám rezsimért küzdenek, egyre inkább felismerik más államok is.
Az orosz érvelést támogatta a brit alsóház szavazása is, amely megakadályozta, hogy az Egyesült Királyság belépjen a háborúskodásba. Pedig az amerikaiak szerint megdönthetetlenek a bizonyítékaik, hogy Aszad vetette be a szaringázt Damaszkusz közelében. Ám az oroszok ezt másképp látják.
Az orosz álláspont puhult és kooperatívabb is lett. Ha ugyanis az amerikaiak valóban elkezdték volna Szíria bombázását, azzal Moszkva is csapdába került volna. Besorolt volna harmadik tagnak az Aszad-rendszer és Irán jelenlegi kettőse mellé. Ez pedig nem mutatna jól. Putyin azt írta cikkében: az Obama-akció nehezítené az Iránnal folyó nukleáris tárgyalásokat, az izraeli–palesztin megbeszéléseket, és újabb lökést adnak a terrorizmusnak. A terror márpedig jelen van a térségben, és az iszlámra színezett szélsőségnek Oroszország is célpontja. Az, hogy Aszad nyilvánosan belement, feladja vegyi fegyvereit, most kiutat ígér. Nem ígérkezik könnyűnek a megvalósítás – sokak szerint lehetetlen. (Igaz, az izraeli hírszerzés egész pontos térképet tett közzé a szír biológiai- és vegyifegyverkészletek raktárairól. De lehetséges, hogy már sokat elvittek máshová.)
Egyelőre azonban csak a szándékban állapodtak meg. A Lenta.ru orosz internetes portál egy szíriai ellenzéki ernyőszervezet vezetőjét idézte tegnap, aki felszólította Aszadot, adja át a vegyi fegyvereket az oroszoknak, őrizzék ők. Arról nincs hír, ezt miként fogadná a Nyugat. Putyin cikkében azt írta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkerülhetetlen, ennek a testületnek kell határozatot hoznia az erő alkalmazásáról. Nemcsak az erő, hanem a nemzetközi ellenőrök kiküldése is a BT előjoga. Az orosz elnök tehát azt közli: nincs fellépés, nincs rendezés nélkülem.
Mennyire elfogadható ez a „nemzetközi közösség” számára? Amikor a balkáni háborúk rendezésébe bevonták Moszkvát, az sokszor zavart is okozott. A szíriai polgárháború viszont már elviselhetetlen, valódi humanitárius katasztrófává lett. Az Aszad-rezsim nem dőlt meg úgy, egyebek között épp az iráni és az orosz támogatás tartotta életben. Látszik az is, hogy a felkelők győzelme beláthatatlan káosszal járna, amit az őket pénzelő, felfegyverző muzulmán államok (Törökország, Szaúd-Arábia vagy Katar) sem kívánhatnak őszintén. Irán már nem ragaszkodik a végsőkig Aszad támogatásához, de szeretné megőrizni jelenlétét valamilyen módon. Oroszország pedig belátta: jobb, ha a rendezést orosz részvétellel bonyolítják, mintha nélkülük. (M. G.)
