Ultimátumot kapott Aszad
John Kerry amerikai külügyminiszter eközben Londonban azt mondta a brit kollégájával, William Hague-gel közös sajtótájékoztatón – az újságírói kérdésre, hogy Bassár el-Aszad elnök tehet-e még bármit a katonai csapás megelőzésére –, ehhez az szükséges, hogy a szíriai kormány vegyifegyver-arzenáljának „minden egyes darabját” beszolgáltassa a nemzetközi közösségnek „a következő egy hétben”, lehetővé téve a teljes leltárt. Kerry hozzátette ugyanakkor: nem számít arra, hogy Aszad ezt megteszi, jelentette a távirati iroda.
Aszad nem tűnik békülékenynek: a CBS amerikai tévének adott interjúban leszögezte: egy amerikai támadás „közvetlen és közvetett következményekkel fog járni”. „Mindenre fel kell készülniük. Nem feltétlenül a (szíriai) kormány részéről. A szíriai kormány nem az egyetlen szereplő a térségben. Van több különböző fél, csoport és ideológia.” Mint mondta, nem zárható ki, hogy (valamelyik fél) vegyi fegyvert vet be, „ha a felkelők vagy a terroristák vagy valamilyen teljesen más csoport birtokol ilyet”. Aszad végig azzal érvelt, hogy egy esetleges amerikai csapás a terroristákat segítheti, nyílt támogatás lenne az iszlamista felkelők, köztük az al-Kaidához köthető csoportok számára. A szíriai elnök ismét közölte, hogy Washington nem tudott egyértelmű bizonyítékokat felmutatni arra vonatkozóan: ő áll az augusztus 21-én Damaszkusz környékén elkövetett gáztámadás mögött. „Nincs bizonyíték arra, hogy vegyi fegyvert alkalmaztam a népem ellen” – mondta, hozzátéve: ellenzi a tömegpusztító fegyverek, köztük a vegyi és nukleáris fegyverek bevetését. Kerry ellenben, aki európai körútján igyekszik támogatást szerezni a szíriai katonai beavatkozáshoz, elmondta: az Egyesült Államok a röppályák visszakövetése alapján megállapította, hogy a vegyi támadásban bevetett rakéták mindegyike a kormányhadsereg ellenőrizte területekről indult, és mind olyan térségben csapódott be, amelyet ellenzéki erők tartanak ellenőrzésük alatt. Ezt egy friss felmérés szerint, amely a CNN televízió számára készült, az amerikaiak négyötöde is osztja, nagy többségük mégsem szeretné, ha a törvényhozás megszavazná a katonai beavatkozást. Barack Obama elnök hétfőn hat tévéinterjúban, ma pedig televíziós beszédben próbálja maga mellé állítani a közvéleményt a katonai csapás ügyében, amelyről várhatóan a héten szavaz a szenátus.
A szíriai kormányerők ellen harcoló fegyveresek arra készülnek, hogy a kormány ellenőrzése alatt álló területről vegyi fegyveres csapást mérjenek Izrael ellen. Így nagyszabású provokációra kerülhet sor – írta a Russia Today saját forrásaira hivatkozva.
Brit–amerikai kapcsolatok – Cameron nem veszélyeztette a különleges viszonyt
Politikai nagyágyúk biztosították az elmúlt napokban a Szentpéterváron Vlagyimir Putyin szóvivője által jelentéktelen „kis szigetté” lefokozott Nagy-Britanniát arról, hogy a Szíria elleni katonai támadásban való részvétel elutasítása nem érinti az Egyesült Államokhoz fűződő „különleges viszonyát”. John Kerry amerikai külügyminiszter hétfői londoni sajtótájékoztatóján brit újságírók kérdésére továbbra is a nemzetközi együttműködés követendő példájaként állította be a brit–amerikai szövetséget, mely hozzájárul a béke, a stabilitás és a gazdasági növekedés megteremtéséhez, és „időnként” a zsarnokok elnyomó cselekedeteivel szembeni közös fellépésben is megnyilvánul. Politikai megfigyelők azonban kevéssé tartották diplomatikusnak Kerry minősítését, mely arra utalt, hogy a szigetországra nem lehet mindig számítani.
Máris beszállt a Winston Churchill által 1946-ban „speciálisnak” minősített kétoldalú viszony megmentésébe a Londonba alig két hete érkezett új amerikai nagykövet is. Matthew Barzun üzletember, Barack Obama egyik leghatékonyabb pénzfelhajtója, volt stockholmi misszióvezető furcsának és minden perspektívát nélkülözőnek minősítette azokat a megnyilvánulásokat, melyek „halottnak, sérültnek vagy kisebb jelentőségűnek” nyilvánították a kapcsolatot. A The Observer vasárnapi lapban napvilágot látott írásában Barzun megjegyzi: hiába fordulnak elő véleménykülönbségek, azok nem csorbítják a partnerség alapvető erejét.
A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó amerikai Külkapcsolatok Tanácsa friss tanulmánya is megerősíti, hogy a parlamenti incidens nemhogy nem vetett véget a „különleges viszonynak”, hanem ellenkezőleg, „helyreállította” annak elvi alapokon álló pragmatizmusát. David Runciman szerint Tony Blair volt az egyetlen brit kormányfő a második világháború óta, aki „rabszolgaként” közelítette meg a bilaterális viszonyt.
Mindenki más addig támogatta az amerikai külpolitikát, amíg az a brit érdekeket szolgálta. Mindegyiküknek volt olyan pillanata, amikor csak saját hazája javát nézte. Így a munkáspárti Harold Wilson, amikor nem küldött brit csapatokat Vietnamba, vagy a konzervatív Edward Heath, aki Európa iránti vonzalmával magára haragította Richard Nixon elnököt. A cikk nagy elismeréssel adózik David Cameron előtt, aki a parlament döntésének tudomásulvételével „megváltoztatta a Fehér Ház gondolkodását”. „Bár Obama nem csak azért folyamodott a kongresszushoz, mert Cameron így cselekedett, de nehéz elhinni, hogy megtette volna, ha brit kollégája nem cselekedett volna így.” (R. Hahn Veronika)
