Hágai felmentések: Nyomásgyakorlás vagy új gyakorlat?
A dán Frederik Harhoff eltávolításáról – elfogultságra hivatkozva – annak nyomán döntött 2:1 arányban Hága egy „belső bírósága”, hogy a bíró a nyáron több tucat dániai ismerősének, köztük jogászoknak tálalt ki e-mailben az új hágai ítélkezési „módival” kapcsolatban. Aggodalmainak lényege: arra szorítják rá a hágai bírókat, hogy mentsék fel azokat a megvádolt parancsnokokat, akiknél nem bizonyítható közvetlenül: személyesen adtak parancsot gyilkosságokra, kegyetlenkedésre, vérengzésekre vagy más, emberiesség elleni bűncselekményekre. Az elmúlt egy év ismert esetei közé tartozott Ante Gotovina horvát tábornok vagy Momcsilo Perisics, a jugoszláv hadsereg egykori vezérkari főnöke felmentése másodfokon, illetve szabadon bocsátásuk elrendelése. A példák (amelyek akár precedensek is lehetnek) befolyásolhatják az 1995-ös srebrenicai tömegmészárlás fő felelősének tartott szerb Ratko Mladics hágai felelősségre vonását.
Harhoff elmozdítására Seselj és jogi csapata máris ráharapott: elfogultságra hivatkozva próbálnak egérutat nyerni Hágában. A szélsőséges szerb politikus hosszú évek óta húzódó ügyében október végére volt várható az ítélet, de ez késhet az új fejlemények fényében. A dán bíró pedig kifogásolja, hogy félretették, és nehezményezi, hogy meg sem hallgatták. Serge Brammertz, a törvényszék belga főügyésze is azt javasolja, gondolják még egyszer végig Harhoff ügyét.
A bíró egyébként kifakadásában, amelyet felkapott a sajtó is, tovább ment az ítélkezési gyakorlat megváltozása miatti dohogáson. Az 56 ismerősének szétküldött levelében azt is állítja, a hágai törvényszéki elnök, Theodor Meron gyakorol nyomást kollégáira, milyen verdiktet mondjanak ki. Ez így már kényesebb kérdés: Meron lengyelországi születésű, 83 éves holokauszttúlélő zsidó, aki bő négy évtizede Levi Eskol izraeli miniszterelnök jogi tanácsadója volt, most pedig amerikai állampolgárként látja el a bíróság elnöki tisztét. Ennek nyomán olyan elméletek kaptak lábra, amelyek szerint a nemzetközi „konfliktusterepeken” aktív USA és Izrael érdekei kívánják, ne vonjanak felelősségre katonai vezetőket. Vannak ugyanakkor, akik különbséget tesznek a két kérdés között.
Kenneth Roth, a Human Rights Watch nemzetközi emberjogi szervezet ügyvezető igazgatója például a Perisics-ügyben kifogásolta ugyan a másodfokú jogi érvelést, és a precedens veszélyére figyelmeztetett, ugyanakkor kiállt Meron mint jogi és morális tekintély mellett. Mint a londoni The Guardian hasábjain kifejtette, a következmények nem feltétlenül csak a volt Jugoszláviára szorítkoznak majd, hanem befolyásolhatják akár Charles Taylor volt libériai elnök elmarasztalását a Sierra Leone-i polgárháborúban játszott szerepéért. A nyugat-afrikai országban elkövetett bűnöket vizsgáló különleges törvényszék szintén a holland városban székel.
– Vigyázni kell azzal, hogy különböző kritikáknak mi a motivációja. Abból, hogy a bírói értelmezés változása adott esetben kedvezőbb lehet az Egyesült Államoknak vagy Izraelnek, még nem következik, hogy ezek az országok nyomást gyakoroltak a hágai törvényszékre – mondja a politikai színezetet kapott vádakról Lattmann Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az ELTE nemzetközi jogi tanszékének oktatója, hozzátéve: „könnyen elképzelhető, hogy a bírói szemlélet külső nyomás nélkül is megváltozik”. A nemzetközi jogász emlékeztetett a volt Jugoszlávia területén elkövetett cselekmények ügyében illetékes törvényszék (angol rövidítéssel az ICTY), illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) közötti különbségre. Az USA és Izrael, ahogyan más országok, így arab államok vagy Kína az utóbbihoz nem csatlakozott. Eközben az ICTY korábban úgy foglalt állást: az 1999-es koszovói NATO-beavatkozás esetében – amelyben amerikai parancsnokok és katonák is részt vettek, sőt az atlanti szövetség műveleteit is amerikai tábornok, Wesley Clark irányította – azonosított ugyan hibákat, de szándékos háborús bűncselekményeket nem. – Így pusztán elméleti kérdés, hogy mondjuk Kína belgrádi nagykövetsége lebombázásakor milyen közvetlen parancsnoki felelősséget lehetne megállapítani amerikai részről – mondta Lattmann.
Hoffmann Tamás nemzetközi jogász, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa ugyanakkor meglepőnek találja a Harhoff bíró levelében foglaltakat, ahogyan a kialakult vitát is.
– Minden eset egyedi, így a másodfokú felmentő ítéleteket is különböző érvek alapján hozták – mondja Hoffmann, aki korábban fél évet dolgozott az ICTY fellebbviteli ügyészségén. „A hágai törvényszék munkájában szinte kizárólag parancsnokok felelősségét firtatták a katonák közül, noha nem kizárólag elöljárói felelősség alapján állapították meg a büntetőjogi felelősséget. Márpedig az elkövetésnek több módozata van: a személyes, illetve a közvetlen elöljárói felelősség, valamint a részesség, a bűncselekményben való közreműködés.” Ez utóbbit nem sikerült bizonyítani, állítja, másodfokon a Perisics-perben: azt a kifejezett szándékot, hogy a volt jugoszláv parancsnok közreműködése a bűncselekmények elkövetésére irányult.
