Ahmadinezsáddal távozott a holokauszttagadás?
A korábbi képviselőházi elnök, Nancy Pelosi lánya így reagált: „Köszönet. Még édesebb lenne az új év, uram, ha véget vetne Irán holokauszttagadásának.” Zarif azt válaszolta erre, hogy Irán a holokausztot soha sem tagadta. „Az az ember, akiről ezt tartják, már távozott. Boldog új évet!” – írta az eddigi elnökre, Mahmud Ahmadinezsadra utalva. A miniszter a Twitter-párbeszéd tényét megerősítette és értelmezte egy interjúban, amit közzétett a saját Facebook-oldalán.
A Tasnim hírügynökségnek azt mondta, hogy „elítéljük a nácik zsidók elleni népirtását, ahogy elítéljük a cionisták által palesztinok elleni tömeggyilkosságokat”. A miniszter megerősítette, hogy valóban azt írta, ami a Twitteren megjelent. Hozzátette: minden évben üdvözli a zsidókat az új év alkalmából, s emlékeztetett arra, hogy Iránban zsidó kisebbség él, amelynek van egy képviselője is a parlamentben.
Nem ez volt az első vihart kavaró zsidó új évi üdvözlet az iráni politikában. Még szerdán keltett szenzációt Hasszan Rohani elnök hasonló tartalmú Twitter-üzenete. Az iráni konzervatívok (a Fars hírügynökség útján) előálltak azzal, hogy az elnöknek nincs is Twitter-oldala. Azt azonban nem cáfolták, hogy környezete nevében üzemeltetnek ilyet. Zarif megnyilatkozása pedig jelzés, hogy Irán új kormányzata meg akar szabadulni Ahmadinezsad örökségétől. A volt elnök maga mondta ki, hogy politikája egyik legfőbb hozadékának tartja a holokauszttagadás bevitelét a nemzetközi nyilvánosságba.
Ahmadinezsad „tudományos konferenciát” is rendezett e témában. Arról sokan vitatkoznak, hogy mennyire volt ez a saját elmeszüleménye, vagy mennyire eredt Ali Hamanei ajatollah legfőbb vallási vezetőtől. Tény, hogy ez legalább annyira oka lett Irán nemzetközi elszigetelődésének és az ellene életbe léptetett szankcióknak, mint az ország nukleáris programja: hiszen nagyon is hihető, hogy az iszlám köztársaság atomfegyver-fejlesztésen dolgozik, ha vezetői az urándúsítók avatásakor a zsidó állam és általában zsidók elpusztításáról vizionálnak. Az irániak azonban a korábbi elnök és politikája ellen szavaztak, s ez üzenet a legfelsőbb szinten lévő támogatóinak is.
Teherán új döntéshozói valószínűleg látják, hogy reménytelenül páriahelyzetben rekednek, ha Ahmadinezsad ideológiáját követik. Így ugyanis más dolgokról sem lehet velük megállapodni. Ezeknek a változásoknak a jele, hogy Rohani elnök a Zarif vezette külügyminisztériumra bízta Irán képviseletét a nagyhatalmakkal folytatott atomtárgyalásokon. Eddig ezt a legfőbb vallási vezetőnek alárendelt legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács intézte. Irán-elemzők felfigyeltek arra is, hogy az eddigi elnököt kihagyták a nukleáris ügyek intézéséből. Davud Hermandasz Bavand, a nemzetközi kapcsolatok professzora az iráni nyelvű Radio Fardának azt mondta, hogy a nyugati szankciók hatása miatt kellett az elnöknek és csapatának szabad kezet kapnia.
Hogy ez mennyire lesz hatásos, arról vitatkoznak a szakértők. Rohaninak nincs parlamenti többsége, s erős az ellenzéke a hatalom legfelsőbb berkeiben, különösen a Forradalmi Gárdával kapcsolatban álló erőknél. Ezek minden – akár csak látszólagos – engedményre felhördülnek. A gazdasági nehézségek, a nemzet közi elszigetelődés és különösen a szíriai fejlemények miatt viszont változtatni kell az iráni politika megjelenésén. Például Twitter-üzenetekkel.
