Elválaszt, de össze is köt Közép-Ázsia
Más vélemények szerint viszont legalább annyi tényező választja el, mint amennyi összeköti a két országot, és szövetségük voltaképpen seregnyi közös taktikai érdeken alapul. Lesz tehát bőven miről tárgyalni Xi Jinping kínai államfő holnap kezdődő látogatásán.
„Oroszországot és Kínát fontos érdekek csokra kapcsolja össze, ezek néha egybeesnek, néha nem, de létezik egy stabil alap, amelyet akár stratégiainak is nevezhetünk – mondta Fjodor Lukjanov, az Oroszország a globális politikában című külpolitikai folyóirat főszerkesztője a Népszabadságnak. – Mindkét ország tisztában van azzal, hogy nagyon sok függ tőlük a világban, így arra törekednek, hogy a problémákat megoldják és főleg, hogy ne gyarapítsák őket újabbakkal.” Ugyanakkor az elemző szerint e politikai együttműködés hátterében nem valamiféle Nyugat-ellenesség, hanem inkább az amerikai nemzetközi befolyás ellensúlyozásának szándéka áll. „Az USA sok lépését destruktívnak és értelmetlennek tartják, mintha Washington tudatosan le akarná rombolni a stabilitás maradékát” – vélekedett.
Az utóbbi években mindenesetre a javulás látványos jeleit mutatja Moszkva és Peking viszonya, amit bizonyára hangsúlyozni fognak Vlagyimir Putyin orosz elnök és a G20 országcsoport holnap kezdődő csúcstalálkozójára, Szentpétervárra látogató kínai államfő, Xi Jinping kétoldalú tárgyalásain is. Júniusban például az olajipar történetének egyik legnagyobb szerződését írták alá. A 270 milliárd dollár értékű egyezség értelmében az állami többségű orosz olajtársaság, a Rosznyefty megduplázza kínai exportját, az évtized második felétől 25 esztendőn át további napi 300 ezer hordó olajat szállít a világ legnépesebb államába. Sőt az alku értelmében Peking 60-70 milliárd dollárt előre kifizet. Igaz, a kínaiak csak a világpiaci átlagnál alacsonyabb árba voltak hajlandók belemenni. Moszkva pedig még ilyen engedményre is hajlandó volt, ami – mint Alekszej Maszlov, a moszkvai Gazdasági Főiskola tanára a Szabad Európa Rádiónak kifejtette – azt jelzi, „kész feladni bizonyos érdekeket, hogy új barátot szerezzen”. Már csak azért is, mert Európa azon fáradozik, hogy csökkentse függőségét az orosz olaj- és gázimporttól, a kínai gazdaság energiaéhsége viszont várhatóan jó néhány évtizedig nem fog csökkenni.
Szoros együttműködésre utal az a nagyszabású gyakorlat is, amelyet júliusban tartottak a Japán-tengeren a két ország hadiflottái, a legutóbbi, idén márciusban, Moszkvában megrendezett csúcstalálkozó után pedig annak is híre ment, hogy Kína huszonnégy Szu–35 típusú vadászrepülőgépet vásárol Oroszországtól. Bár moszkvai közlés szerint ez az alku valójában még nem köttetett meg, azt maga Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes jelentette be, hogy közösen készülnek széles törzsű, nagy hatósugarú utasszállító repülőgép és egy minden eddiginél nagyobb teherbírású szállító helikopter kifejlesztésére.
A határ menti együttműködést néhány éve külön program is szabályozza. Ez ösztönzi a természeti kincsek közös kiaknázását, amiben Kína gazdaságának nyersanyagigénye miatt érdekelt. Oroszország távol-keleti részében a fél-másfél milliósra becsült, elsősorban kereskedőkből és vendégmunkásokból álló kínai diaszpóra gyarapodása ugyanakkor erősíti azokat a félelmeket, hogy az ázsiai ország nyersanyagbázisává válhat a térség. Túlzónak tartja azonban ezeket az aggodalmakat Fjodor Lukjanov. A szuverenitás elvesztésének veszélye a belátható jövőben nem fenyeget – mondta lapunknak, és úgy vélekedett, hogy azok az érdekellentétek sem veszélyeztetik a javuló orosz–kínai kapcsolatokat, amelyek a közép-ázsiai szovjet utódállamokban érzékelhetőek. Szerinte e régió jelentősége orosz belpolitikai okokból – elsősorban az onnan érkező vendégmunkások által okozott gondok miatt – fokozatosan csökken Moszkva szemében.
Ellentmondanak viszont ennek a véleménynek azok az értékelések, amelyek szerint Oroszország éppen a kínai gazdasági expanzió ellensúlyozására igyekszik ezeket az országokat is beterelni a Belarusszal és Kazahsztánnal létrehozott vámunióba. Peking ugyanis mind jobban háttérbe szorítja Moszkvát a térségben. Tavaly – Üzbegisztánt kivéve – minden ottani államnak nagyobb volt a kereskedelmi forgalma Kínával, mint Oroszországgal. A gázban gazdag Türkmenisztán, ahova – úton Oroszországba – tegnap látogatott el a kínai elnök, például a közösen épített vezetéken az idei év első felében 13 milliárd köbméter gázt szállított Kínába. Xi Jinping mostani, szeptember 13-ig tartó utazása során Kazahsztánt, Kirgizisztánt és Üzbegisztánt is felkeresi. Biskekben részt vesz a Sanghaji Együttműködés Szervezetének csúcsértekezletén, amelyen a fő téma alighanem az amerikai erők afganisztáni kivonulása utáni kialakuló helyzet lesz. Biztonsági szempontból ugyanis Közép-Ázsia össze is köti Oroszországot és Kínát. Mindkét államban osztják azokat a félelmeket, hogy az Afganisztánban harcoló iszlám fundamentalisták szétszéledhetnek és destabilizálhatják a térséget.
