Mi eladjuk Görögországot
Ezúttal azt elégelte meg az EU–IMF páros, hogy a görög állami ingatlanok pénzzé tétele (privatizációja) csigatempóban halad. Máris kiszivárgott a javaslat, amelyet hivatalosan még be sem terjesztettek az athéni kormány elé: az állami vagyon nagy részét csoportosítsák egy luxemburgi székhelyű holdingba, ahol külföldi szakértők intéznék az eladást. „Csapás a nemzeti szuverenitásra és méltóságra” – háborgott az ötleten a legnagyobb görög ellenzéki párt, a baloldali Sziriza.
Bőven lenne mit értékesíteni (lásd a keretes anyagban), jelenleg 81 ezer ingatlan vár ugyanis eladásra, köztük vonzó turisztikai célpontok. Csakhogy az üzletet megkötni gyakran reménytelen: a megbízhatatlan nyilvántartás miatt nem lehet kideríteni, ki a tulajdonos, vagy a terület besorolása tisztázatlan, vagy a régészeti hivatal engedélye késik. Mint a Financial Times emlékeztet, Rodosz szigetén például azért fújtak le egy tendert, mert a privatizációs ügynökség rájött, hogy a négycsillagos szállodát illegálisan építették a tengerparti telekre.
Noha a Görögországon kívül létrehozandó holding ötletét még az euróövezet pénzügyminisztereinek is meg kell vitatniuk, brüsszeli szóvivők már az előnyöket ecsetelik. A befektetők szemében vonzóbbá kell tenni az állami tulajdonú épületeket és cégeket: ez most a fő cél. Az elképzelések szerint a luxemburgi „ingatlanraktár” működtetésébe az athéni kormány nem szólhatna bele, de a vagyon tulajdonosa természetesen a görög állam maradna.
Igen egyszerű célt szolgálna a privatizációból befolyó összeg: Görögország gyorsabban vissza tudná fizetni az adósságát. Amikor az első (110 milliárd eurós) mentőcsomag után a másodikat (130 milliárd euró) is jóváhagyta a trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutalap – IMF), úgy számoltak, hogy 2013 végéig 9,2 milliárdnyi, 2015 végéig pedig 19 milliárdnyi bevételt hoz a magánosítás.
Ám a legutóbbi becslések szerint ez a két szám valójában csak 3,2 és 8,7 milliárd lesz – nem véletlen tehát, hogy a görögök megmentését finanszírozó intézmények kezdik elveszíteni a türelmüket. S ha a bürokrácia miatt egy helyben toporgó ingatlaneladás nem lenne elég, borzolja a kedélyeket az Állami Privatizációs Alap (HRADF) főnökének botrányos menesztése is. A görög pénzügyminiszter kénytelen volt lemondásra felszólítani Szteliosz Sztavridiszt, miután kiderült: ez utóbbi olyan üzletember magánrepülőjén ment vakációzni, aki éppen akkor vásárolta be magát az Opap szerencsejáték-társaságba.
Görög és cseh befektetők 652 millió eurót fizettek az állam 33 százalékos részesedéséért, s köztük volt Dimitrisz Melisszanidisz olaj- és hajómágnás is, aki Kefalónia szigetére fuvarozta a menedzsert. Már a második vezető Sztavridisz, aki az elmúlt fél évben kínos körülmények között távozott a privatizációs ügynökség éléről – és a pénzük után futó külföldi hitelezők ettől csak még idegesebbek lettek. A görög állami vagyon értékesítésének „kiszervezése” Luxemburgba így kicsit sem meglepő; igaz, szeptemberben még az athéni kormány torkán is le kell nyomni.
Ízelítő az eladó állami vagyonból
- Depa gázszolgáltató
- Hellenic Petroleum olajcég
- Hellenic Post postatársaság
- Eyath csatornázási és vízművek Theszaloníkiben
- Athéni nemzetközi repülőtér és vidéki repülőterek
- Hellinikon Metropolitan Park (a korábbi athéni repülőtér tengerparti helyszíne)
- A2 kelet–nyugati autópálya
- Kikötők
Forrás: Állami Privatizációs Alap (HRADF)