Harcias Hollande úton a zsákutca felé
A francia közvélemény nem feltétlenül osztja a kormányálláspontot, amelyből az derül ki: az Egyesült Államok a britek mellett a franciákra számíthat elsősorban nyugat-európai NATO-szövetségesei közül a Szíria ellen tervezett akció során. Az Ifop intézet a Le Figaro című napilap számára készült, szerdán közölt közvélemény-kutatásából az derül ki: a franciák 59 százaléka nem támogatja országa részvételét ebben, 41 százalékos kisebbség van csak mellette. A balközép szimpatizánsok inkább egyetértenek az intervencióval (54:46 arányban), míg a jobbközép ellenzéki párt, az UMP (Népi Mozgalom Uniója) támogatói ellenzik (60:40). Fokozottan igaz ez a szélsőjobboldali Nemzeti Front híveire, akik 81:19 arányban kimaradnának a katonai intervencióból.
Az emberi jogi szemlélettel áthatott és a Le Monde feltűnően harcias vezércikkeiből is kiolvasható balközép álláspont első nagy próbája nem is a szíriai hadszíntéren lehet, hanem a párizsi parlamentben, mégpedig jövő szerdán. Az ellenzék magyarázatot vár, kétségek gyötrik, ismert politikusai, Francois Fillon és Dominique de Villepin volt kormányfők pedig óvatosságra szólítottak fel. – Hollande elnök és partnereink eltökéltsége dicséretes, de mit is akarunk valójában? Büntetni? Ez nem egy hadsereg feladata, hanem egy nemzetközi bíróságé. Könnyíteni a lelkiismeretünkön? Cinikus lenne ezt annak kockázatával megtenni, hogy tovább rontunk a civilek helyzetén. Leváltani a rendszert? Erről nem a mi dolgunk dönteni, és annál kevésbé az, hogy nincsen hiteles alternatíva – írta a Le Figaro hasábjain megjelent véleménycikkében De Villepin, aki szerint „a Nyugat Közel-Kelet-stratégiája az erőszak illúzióján alapuló zsákutca, amit mindig is elutasítottam”.
De Villepin véleménye annál is érdekesebb, mivel tíz évvel ezelőtt, az iraki háború megindítása idején ő volt Jacques Chirac külügyminisztere. A jobbközép államfő és a szociáldemokrata német kancellár, Gerhard Schröder a George W. Bush amerikai elnök által kezdeményezett második öbölháború legfontosabb nyugat-európai ellenzője volt. Elégtelennek találták az iraki tömegpusztítófegyver-program melletti bizonyítékokat, és hivatkoztak az ENSZ Biztonsági Tanácsában lefolytatott viták nyomán a megfelelő nemzetközi felhatalmazás hiányára is.
– Szíriához mint egykori mandátumterületéhez és egyáltalán a Földközi-tenger térségéhez jobban kötődik Franciaország, ez a párizsi külpolitika egyik legfontosabb területe – említ különbséget Irak és Szíria francia megítélésére Fejérdy Gergely Franciaország-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Ezenkívül – teszi hozzá – olyan szempontok is szerepet játszhatnak a balközép kormány álláspontjában, hogy a szíriai rendezéssel párhuzamosan a Franciaországban is egyre radikalizálódó iszlám csoportok jobban kezelhetők lesznek.
Kérdés persze, hogy a beavatkozás mennyiben szolgálná a stabilizációt. Fejérdy Gergely szerint a francia haderő valószínűleg legfeljebb kiegészítő szerepet játszik majd az angolszász vezetésű katonai műveletekben. Ráadásul Franciaországban épp most zajlik a fegyveres erők forráskivonással is együtt járó átalakítása.
Szintén az iraki casus bellinek a nemzetközi közvéleményben rossz szájízt hagyó ellentmondásosságát idézi fel, ahogyan a Párizshoz sokszor hasonlóan gondolkodó Belgium elutasítja az intervenciót. A királyság szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazására és konkrét bizonyítékra van szükség a katonai beavatkozáshoz Szíriában – derült ki Didier Reynders külügyminiszter nyilatkozatából. – Melyek a kockázatok? Mik lehetnek a következmények Szíriában és a térségben? Mivel jár, ha az ENSZ BT felhatalmazása nélkül lépünk?... Nem vagyok meggyőzve. Adatokat szeretnék látni, amelyek bizonyítják, hogy ki használt vegyi fegyvert Szíriában – idézte a liberális politikus szavait az MTI.
