Rendszerromboló
Neki és Laura Poitrasnak adta át ugyanis Edward Snowden, az egykori amerikai titkosszolgálati alkalmazott azon bizalmas dokumentumokat, amelyek leleplezik a washingtoni adminisztráció megfigyelési gyakorlatát. Ami miatt saját újságíró-kollégái közül is sokan úgy vélik: Greenwaldnak is börtönben lenne a helye.
A hatalmas botrányt kiváltó sztorikat virágos rövidnadrágban, pólóban és papucsban írja egy Rio de Janeiro melletti házban, amit élettársával és tíz kutyájukkal oszt meg. – Néha már úgy érzem, én is a falka tagja vagyok – nyilatkozta a 46 éves, jogász végzettségű Greenwald. Az sem zavarja, hogy nem a washingtoni politikai riporterek tipikus életét éli. A tőle megszokott nyers stílusban őket egyszerűen csak udvaroncoknak nevezi, akik ugyanúgy érdekeltek a királyi udvar fenntartásában, mint az uralkodó.
Szerinte azért is éri ennyi támadás az újságírók részéről is, mert ő kívülről ostromolja azt a rendszert, amelynek bírálói a részei. A kívülállóság soha nem volt ismeretlen Greenwald számára, ám a riói ház és az újságírás félig-meddig a véletlennek köszönhető. Floridában nőtt fel, ahol már tinédzserként rájött, hogy homoszexuális. – Ha melegként nősz fel, nem vagy része a rendszernek, és ez arra kényszerít, hogy elgondolkodj azon, veled van a baj, vagy a rendszerrel? – mondta nemrég a The New York Timesnak (NYT). Politikai ébredése is korán történt: a helyi közéletben aktív nagyapja hatására kétszer is elindult az önkormányzati választásokon, legelőször 17 évesen.
Bíróságon a kisemberek és szabadságjogok védelmében
Egyszer sem járt sikerrel, úgyhogy inkább jogi egyetemre ment. Amikor 1992-ben Colorado államban egy népszavazás megsemmisített egy melegek számára egyenjogúságot biztosító törvényt (nem kis ellenszélben), másodévesként elérte, hogy coloradói cégek ne szervezhessenek állásinterjúkat a New York-i egyetem jogi karán – idézi fel az Out magazin két évvel ezelőtti portréja. Még diplomája sem volt, amikor egy neves ügyvédi irodánál kapott állást, ám másfél év múlva otthagyta.
– Nem védeni akartam a gazdagokat, inkább perelni – mondta a BuzzFeed online magazinnak. Mindössze 28 évesen megalapította saját irodáját. Eleinte csip-csup ügyeket kellett vállalnia, de egy idő után már olyanok is voltak, amelyeket szívesen képviselt: például a kirúgott ápolónőé, aki megsérült munka közben, amikor megakadályozta, hogy egy beteg leessen az ágyról. A szólásszabadság védelmében meglepő megbízásokat is felvállalt, például a melegek ellen szintén uszító neonácik védelmét. Később úgy nyilatkozott: azt akár ingyen is csinálta volna. Egykori csoporttársai szerint már egyetemistaként is a polgári szabadságjogok érdekelték legjobban.
Greenwald irodája hamarosan háromfősre növekedett. Kicsik voltak, de hatékonyak: éjjel-nappal dolgoztak, felkészültségükkel mindenkit meg tudtak lepni. Saját nevében is perelt, amikor csak tudott: bíróság elég citálta manhattani főbérlőjét, mert az nem volt hajlandó fedezetként elfogadni ő és akkori partnere fizetését. A „háziúr” csak házasok esetében volt hajlandó összeadni a két fél fizetését, és azt figyelembe venni. Egy másik főbérlőt pedig visszaperelt, miután az beperelte. Utóbbinak az volt a kifogása, hogy Greenwald és társa a szerződésben kikötött 12 kilósnál nehezebb kutyát tartott.
Következő állomás: Rio de Janeiro
Az iroda jól ment, Greenwald mégis ráunt. 2002-ben beszállt egy ismerőse tanácsadó cégébe. Az a pornóbizniszben is érdekelt volt, ami miatt most sokat támadják. Többször hangsúlyozta: nem vett részt a filmek gyártásában. – Ha mégis így lett volna, arra is büszke volnék – ütötte el a kérdést a BuzzFeednek adott interjúban. Két év múlva innen is kiszállt, és mivel épp akkor ért véget párkapcsolata, úgy döntött, két hónapra Brazíliába utazik. Azt akarta kitalálni, mihez kezdjen legközelebb. Ám már a második napon találkozott a strandon az akkor 19 éves David Michael Mirandával. Egy hét után költöztek össze, és mivel az Egyesült Államok szövetségi törvényei akkor még nem ismerték el az azonos neműek házasságát, ezért esélyük sem volt arra, hogy Greenwald hazájában telepedjenek le. (Idén nyáron semmisítette meg az említett törvényt az amerikai legfelsőbb bíróság.)
Rióban kezdtek közös életet: az amerikai ma már tud portugálul, és rendszeres szereplője a brazil tévéknek. Évente négyszer-ötször cseréli le a rövidnadrágot elegáns öltönyre, amikor Amerikába utazik, és annyi találkozót és tévészereplést sűrít a néhány napba, amennyit csak tud. Az írást már Brazíliában kezdte, az iraki és afganisztáni háborúk, illetve a George W. Bush-éra túlkapásai, a republikánus kormányzat lehallgatási programja késztették arra, hogy blogot indítson. Sokat írt, egyéni hangnemben, kemény véleményeket megfogalmazva, de a jogász tényeken alapuló, egyenes logikájával. Hamarosan széles olvasótábora alakult ki, akik követték 2007-ben, amikor a Salon online magazinra „költözött” írásaival.
Tavaly nyáron ismét váltott, akkortól a The Guardian internetes oldalán írja cikkeit. Utóbbiakat nem kell megmutatnia senkinek, a szerkesztőség teljes hozzáférést biztosít neki a rendszerhez. (A Snowden-ügy anyagai ez alól kivételek.) Csupán néhány évvel az első blogbejegyzése után már számos amerikai magazin a legbefolyásosabb kommentátorok között tartotta számon; négy könyvéből három felkerült a The New York Times bestsellerlistájára. Első könyvei a Bush-évek kemény kritikáját tartalmazzák, de ugyanilyen kritikus Barack Obamával kapcsolatban is, aki szerinte a személyi szabadságjogok terén „katasztrófát” hozott. Nem hagyja magát sem demokratának, sem republikánusnak bélyegezni.
Az újságíráshoz is úgy áll hozzá, mintha perelne. Feltételezi, hogy beszélgetőpartnere hazudik, és keresztkérdésekkel igyekszik sarokba szorítani, illetve bizonyítékokat keres. Akkor is ez történt, amikor társaival megérkezett Edward Snowdenhez az azóta elhíresült hongkongi hotelszobába. Órákon át kérdezgette, ám végül meggyőződött róla, hogy a fiatalember nem hazudik. Írásai és a polgári szabadságjogok melletti kiállása miatt Snowden elsőként Greenwaldot választotta a kiszivárogtatásra, ám ő nem reagált a névtelen e-mailre, amelynek küldője arra kérte, telepítsen biztonságos kommunikációt biztosító programot a gépére.
Újfajta sajtómunkás: független de véleményét nem titkolja
A megszólított újságíró azonban ehhez nem értett, és nem is érdekelte, egyszerűen nem válaszolt. Snowden ekkor fordult Laura Poitrashoz, aki egyből bevonta az általa jól ismert Greenwaldot is, és egy guardianes újságíróval együtt hárman érkeztek idén májusban Hongkongba. A kémregénybe illő történet innentől ismert. Greenwald és Poitras pedig már legalább annyira részei a sztorinak, mint írói. A NYT úgy fogalmaz: az újságírók új típusát jelenítik meg. Mindegy, földrajzilag hol vannak épp, vagy hogy kinek dolgoznak. Nincs szükségük már újságra sem, ahol publikálhatnak – amikor a The Guardian lassítani akart a titkos dokumentumok publikálásán, akkor Greenwald megfenyegette őket, hogy létrehoz egy saját weblapot, ott teszi közzé őket.
Akkor is ugyanakkorát „szóltak” volna. Ráadásul sem Greenwald, sem Poitras nem titkolja politikai meggyőződését, ami kritikusaik szerint csökkenti hitelességüket. Mások szerint viszont épp hogy növeli, hiszen bármit mondanak, mindenki pontosan tudja, milyen világnézeti háttérrel teszik azt. A NYT szerint sem Greenwald, sem Poitras nem pihent egyetlen napot sem, amióta kitört a Snowden-botrány. Most tervezik, hogy legalább néhány szokásukhoz visszatérnek, Greenwald például a teniszezéshez. – Hajlandó vagyok megöregedni ezért a sztoriért, de meghízni nem – viccelődött. Egy másik interjúban azt mondta: reméli, néhány hónapon belül sikerül minden, Snowdentől kapott dokumentumot feldolgozni. „Hamar ráunok saját magamra. Ha egy év múlva is ezen kell dolgoznom, biztos, hogy valami diliházban kötök ki.”
Névjegy
Glenn Greenwald 1967-ben született az amerikai New York államban, de Floridában nőtt fel. A New York-i egyetemen szerzett jogi diplomát. Előbb egy manhattani ügyvédi irodánál dolgozott, majd megalapította saját irodáját. 2004 óta Brazíliában él élettársával, onnan írja politikai kommentárjait és könyveit, amelyekkel hamar nevet szerzett magának. Edward Snowden őt választotta ki arra, hogy közzétegye az amerikai titkosszolgálatok adatgyűjtési gyakorlatáról megszerzett bizalmas dokumentumokat.