„Jó a légkör a koszovói rendezéshez”
A politikus Orbán Viktor kormányfővel, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, Martonyi János külügyminiszterrel, valamint Mesterházy Attilával, az MSZP elnökével is találkozott, és nem csak a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt velük. Stratégiai kérdésekről, Közép- és Délkelet-Európa helyzetéről is szó volt, a fő téma pedig Szerbia európai integrációja volt – mondta Tadics a Népszabadságnak.
Budapesti tárgyalásain azt érzékeltette, hogy a bővítés – Szerbiához hasonlóan – Magyarországnak is létérdeke, ám úgy látja, vannak olyan nagyon gazdag és befolyásos tagországok is, amelyek politikai és gazdasági okokból most nem igazán támogatják az unió terjeszkedését. „Persze tökéletesen értem, hogy Európának számos belső problémát kell megoldania, de súlyos árat fizetne és komoly kudarcot vallana, ha engedne abból a stratégiai célból, hogy új tagok felvételével a békét és a stabilitást az egész kontinensre kiterjessze. Így remélem, hogy a mindannyiunkat sújtó válság, az európai választási kampányok után az európai vezetők komolyan foglalkozni fognak a stratégiai kérdésekkel, amelyek közül a bővítés az egyik legfontosabb az EU számára” – fejtegette Borisz Tadics.
Pontosan értik Belgrádban, hogy a csatlakozással nem importálhatnak újabb problémát az Európai Unióba, hiszen annak megvannak a sajátjai, így a koszovói helyzetet még a tagfelvétel előtt rendezni kell – vélekedett a politikus.
Ehhez jó alapnak tartja a brüsszeli megállapodást, amely egyebek közt úgy rendelkezik, hogy a szerb többségű északi terület jogilag Koszovó része lesz ugyan, de autonómiát élvez az egészségügyben, az oktatásban és a gazdasági fejlesztésben. „Szerbiában most jó a légkör a koszovói rendezéshez” – hangoztatta Tadics, mondván: míg a mostani kormánypártok ellenzékként agresszív álláspontot képviseltek ebben a kérdésben, a mai ellenzék – egyetlen párt kivételével – támogatja a brüsszeli megállapodást, vagyis arra alapozva lehetséges stabil és fenntartható megoldást kialakítani. Támogatja az egyezséget maga a volt államfő is, bár az nem egészen vág egybe az elképzeléseivel. Ő ugyanis elnökként a két Németország példája alapján szorgalmazott megoldást. Hiszen az NDK és az NSZK nem ismerte el egymást, de ennek ellenére mindkét ország működött – fejtegette.
Azt azonban nem tartja valószínűnek, hogy Szerbia valaha is elismeri Koszovó függetlenségét. „De ezzel nem csak Belgrád van így. Hasonló álláspontot képvisel az unión belül Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus is, és nem Szerbia, hanem a saját problémái miatt. Koszovó ügye ugyanis univerzális problémát vet fel: kiválhat egy autonómia egy ENSZ-tagországból? Ez komoly kérdés, amit nem könnyű megválaszolni” – mondta. Attól viszont nem tart, hogy az uniós csatlakozás árnyékot vethet Szerbia és Oroszország hagyományosan jó kapcsolataira. Még akkor sem, ha Moszkva most éppen azért fenyegeti Kijevet gazdasági intézkedésekkel, mert Ukrajna társulási szerződésre készül Brüsszellel. „Jugoszlávia sohasem volt a szovjet befolyási övezet része, az el nem kötelezett államok közé tartozott – érvelt.
– Politikai értelemben közelebb álltunk a Nyugathoz, mint a Kelethez, és Szerbia kulturális, politikai értelemben már most is az Európai Unió része. Ugyanakkor az EU tagjaként is különleges kapcsolatokat tarthat fenn Oroszországgal, persze tiszteletben tartva a közösség szabályait, értékeit”. „Meglátjuk, minden lehetséges” – válaszolta Tadics arra a kérdésre, hogy Szerbia valaha is a NATO tagjává válhat-e. 2003-ban védelmi miniszterként keményen dolgozott azon, hogy hazája csatlakozhasson a szövetség békepartneri programjához, ami végül sikerült is.
Akkoriban – mindössze négy évvel az 1999-es NATO-bombázások után – a lakosság 35 százaléka támogatta Szerbia NATO-tagságát, a békepartneri programban való részvételt pedig több mint kétharmada. De 2008 után, amint a NATO vezető tagországai elismerték Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét – amit személy szerint ő maga is súlyos hibának tart –, a csatlakozást támogatók aránya 5 százalékra zuhant. A Vajdaságban nem érzékel etnikai feszültséget – derült ki Borisz Tadics szavaiból.
Hétköznapi összetűzések mindig lehetnek, és ha az érintettek különböző nemzetiségekhez tartoznak, az nyomban problémát jelent, még akkor is, ha a konfliktus oka egészen más volt – mondta, és hozzátette: elnöksége alatt fogadtak el törvényt a kisebbségi tanácsok jogairól, amely a végrehajtó hatalom egy részét – például a kulturális és oktatási ügyeket – ezeknek a testületeknek adja. „Az önazonosság, benne a nemzetiséghez való tartozás jogát a soketnikumú Közép-Európában különösen fontosnak tartom – hangoztatta lapunknak a politikus. – Azt gondolom, hogy e tekintetben sokat értünk el a Vajdaságban, amivel önök is elégedettek lehetnek, hiszen ehhez Magyarország, a magyar politikusok is jelentősen hozzájárultak.”
