Halcsatából nem lesz Európa
Ez volt mindig is a gleccserek-gejzírek országának gazdagsága és végzete: a halászat. Az izlandiak sosem akartak belépni az EU-ba: nehogy már Brüsszelben mondják meg, mennyi halat foghatnak ki az óceánból. Aztán mégis be akartak lépni, mert a pénzügyi válság – és a bankrendszer összeomlása – ráébresztette őket, hogy uniós védőernyő alatt, az euróövezet tagjaként egyszerűbb túlélni. S végül, idén tavasszal, új kormány jött, amely ismét arról beszél, hogy a szigetországnak az EU-n kívül a helye.
A felvételi kérelem visszavonását persze a kiújult „halcsata” közepette fontolgatja a reykjavíki külügyminisztérium. Intő jel, hogy az Európai Bizottság a végső eszközhöz folyamodott a (Dániához tartozó) Feröer szigeteknél: a napokban betiltotta az onnan érkező hering és makréla importját. Hasonló szankciókkal fenyegeti Izlandot is, amely – szerinte – a megengedettnél jóval több halat fog ki, és ezzel komolyan veszélyezteti az unióhoz közeli halállományt. Bár egy ENSZ-egyezmény értelmében Izlandnak és az autonóm Feröer szigeteknek is egyeztetniük kellene az EU-val, Norvégiával és Oroszországgal a kifogható halmennyiségről, az elmúlt években inkább önállóan szabtak maguknak kvótákat.
Kegyelemdöfés lenne az izlandi csatlakozási folyamatnak a tagságról való lemondás. Már az rossz ómen volt, amikor az előző, balközép kormánykoalíció ez év elején – a választási kampányra hivatkozva – felfüggesztette a felvételi tárgyalásokat. Igaz, akkor már biztosnak tűnt, hogy az EU-tagságot ellenző jobbközép koalíció veszi át a hatalmat. Így is lett, és noha az új kormány népszavazást ígért az unióhoz tartozásról, mostanra a kabinet több tagja a legszívesebben elfeledkezne erről az ígéretről. Sőt a külügyminiszter egyenesen feloszlatná a csatlakozási tárgyalásokat irányító bizottságot, miután alkotmányjogászok arról biztosították: a kormány kezét nem köti meg, hogy a parlament 2009-ben megszavazta a tárgyalások elindítását.
S újra a halak: ugyanez a külügyminiszter bekérette az Európai Bizottság reykjavíki képviselőjét, hogy magyarázatot kérjen a Feröer szigeteket sújtó importtilalomra. Izland pontosan tudja, hogy hasonló büntetésre számíthat, és már augusztus közepén felszólította az EU-t, hogy hagyjon fel a „fenyegető kampánnyal”. A Feröer szigetek kormánya úgy határozott, hogy ENSZ-bíróság elé viszi a szankciók ügyét.
Meg sem nyitották még a halászati politika fejezetét a csatlakozási tárgyalásokon, amelyek amúgy zökkenőmentesen haladtak – egészen a felfüggesztésig. Más kérdés, hogy az izlandiak többsége egyáltalán nem támogatja már a belépést: a 320 ezres szigetország gazdasága magához tért, az EU-tagállamok viszont továbbra is a válság ritmusára élnek. Mit nyernének a belépéssel? Erre keresik a választ az emberek, miközben a hatalmas halmennyiség és a föld alatt megbúvó, kiapadhatatlan forróvízkészletek hosszú távon is biztos megélhetést nyújtanak.
Különben sem fogynak el a halak – érvel Izland, és a globális felmelegedésre hivatkozik. Emiatt ugyanis a tengerek melegebbé váltak, a hideget kedvelő makrélák pedig északabbra húzódtak. Az uniós halászati zónából tehát izlandi vizekre, ahol már csak ki kell fogni őket... Az észszerűség, a politika és a féltékenység zavaros vizein egyelőre nem hirdettek győztest.
