Nincs olyan nemzetközi jogi norma, ami önmagában jogalapot adna egy humanitárius intervencióra. De nem is baj, hogy nincs a szakmában ennek egységes értelmezése, mert csak biankó csekket jelenthetne különböző beavatkozási szándékokhoz – mondta lapunknak Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az ELTE jogi kara oktatója. A szakértő két elvi lehetőséget lát a jogilag megalapozott beavatkozásra Szíriában. Az egyik az önvédelem jogára épül, amelyre a törökök hivatkozhatnának, ha, mint korábban történt, támadás éri őket szíriai területről. A másik lehetőséget pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa kényszerintézkedései jelenthetik. Más kérdés, hogy főleg (a vétójoggal rendelkező) Oroszország ellenkezése eddig akadályozta ez utóbbi utat. – Utoljára a 2011-es líbiai intervenció idején volt rá példa, hogy a BT korlátozottan ugyan, a civil lakosság védelmére hivatkozva, és kizárva az ország területi megszállását, de felhatalmazta a nemzetközi közösséget a beavatkozásra – emlékeztetett Lattmann Tamás, aki szerint a NATO 1999-es koszovói beavatkozása legfeljebb politikai párhuzamnak alkalmas, jogalapnak semmiképp. „Politikusok ugyan emlegetik ezt a példát, de a nemzetközi jogban azóta is vitatott – pró és kontra – az atlanti szövetség 1999-es beavatkozása Belgrád ellen”. Vasárnap a londoni The Guardian cikkezett arról, hogy a NATO-szövetségesek ENSZ-mandátum nélkül is beavatkozhatnak Szíriában, és az állítólagos vegyifegyver-támadást követően a „koszovói stílusú humanitárius intervenció” igazolhatja ezt a katonai lépést az Aszad-rezsimmel szemben.

Lattmann Tamás azt mondta: ha bebizonyosodik, hogy a damaszkuszi rendszer vegyi fegyvert vetett be a polgári lakossággal szemben, az ugyan súlyos és kirívó jogsértés, valamint háborús bűncselekmény, de jogi tartalmában nem különbözik attól, mintha mondjuk Kalasnyikovokkal lőnének le ugyanannyi embert. „A nemzetközi jogrend nem hatalmaz fel senkit arra, hogy beavatkozzon csak azért, mert vegyifegyver-támadásra került sor. Ezt csak az ENSZ BT teheti meg, ugyanazon a módon, amelyet már említettünk. Vagyis, ha bebizonyosodik a gáztámadás, attól még a jogi helyzet nem változik, legfeljebb a politikai dinamika gyorsulhat fel. Mégpedig azért, mert Oroszország és Kína számára is egyre védhetetlenebbé válik egy olyan államnak a védelme, amely ilyen módon lép fel saját polgáraival szemben.” A nemzetközi jogász emlékeztet egy közkeletű tévedésre a 2003-as, Irakkal szemben indított második Öböl-háborúval kapcsolatban. „Azt szokták mondani, hogy azért volt jogtalan a beavatkozás Szaddám Huszein rendszerével szemben, mert nem találtak tömegpusztító fegyvereket. Először is megtalálták a mindenki által már akkor is ismert vegyifegyver-program nyomait, valamint élesítetlen, illetve az átfogó program meglétére utaló nyomokat, használhatatlan eszközöket. De a lényeg az, hogy a tömegpusztító fegyverek bebizonyított léte sem igazolja a fegyveres beavatkozást, legalábbis a nemzetközi jog szerint.”