Sátorban nő fel egy generáció

Aya még csak nyolcéves. Amikor a nevét próbálja betűzni, hatalmas barna szeme pajkosan csillog, fonott copfja ide-oda libben. Pont olyan, mint bármelyik kisiskolás. Csak épp nem jár iskolába. Aya a jordániai Zaatari menekülttábor lakója, hat testvérével és szüleivel osztozik a sátoron. Apja arra a legbüszkébb, hogy eddig minden gyerekét iskoláztatta, ám Aya esetében csak reménykedik, hogy egyszer majd neki is lesz rá esélye – derül ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) honlapján látható videóból. Aya egyike annak az egymillió gyereknek, akit a szíriai polgárháború űzött el a hazájából. További kétmillióra becsülik a Szírián belül otthonukat elhagyni kényszerült gyerekek számát, a gyermek áldozatok számát pedig hétezerre teszik.

A lassan három éve tartó szíriai polgárháború menekültjei Törökországban, Irakban és Libanonban élnek menekülttáborokban. A menekültek fele gyermek, 740 ezren 11 évnél fiatalabbak. Az Ammántól északra épített Zaatari mára a világ második legnagyobb tábora lett, kilenc kilométer hosszan és szélesen nyúlik el a sivatagban. – Itt 120-150 ezer menekült él, ma ez Jordánia negyedik legnagyobb városa – mondta el lapunknak Peter Kessler, a UNHCR ammáni szóvivője. A szervezet honlapján látható felvételek szerint a tábor a sivatagban épült sátrakból és konténerekből áll: poros főutcáját viccesen Champs Élysées-nek keresztelték el, két oldalát hevenyészett üzletek alkotják. Árulnak itt zöldségektől kenyéren át flitteres menyasszonyi ruháig és bizsuig mindent. Még fagyit is mérnek egy méretes hűtőládából. Bank nincs, de van saját pénzváltójuk, mivel a menekültek többsége szír fontot hoz magát, itt viszont jordán dinárért lehet vásárolni. Az alapellátást – külföldi felajánlásokból – a menekültszervezetek biztosítják: napi 500 ezer kiló kenyeret és 3,8 millió liter vizet osztanak szét.

A gyerekek egy része az utcákon szaladgál; bandákba verődnek, olykor összeverekednek. – A táborban 36 ezer iskoláskorú gyerek él, de csak hatezren járnak iskolába – ismeri el Kessler. De rengetegen foglalkoznak a gyerekek lelki gondozásával, mert a többségük súlyosan traumatizált. Vannak, akiknek a szeme láttára mészárolták le a családtagjait, másoknak az éj leple alatt kellett menekülniük, vagy épp rájuk bombázták a házukat. Elvesztették az otthonukat, a biztonságérzetüket. Aya is panaszkodik, hogy hiányoznak a barátai, a játékai és a biciklije. Mindent otthon kellett hagyniuk.

A szülők egy része munkára fogja a gyerekeket, hiszen az alapvető ellátáson kívül másra is szükség van, ehhez pedig pénz kell. Vannak, akik fagyit árulnak,mások segítenek hazacipelni a zöldséget a „piacról”. – A gyerekek egy része a traumák hatására agresszív lesz, gyilkosságokat játszanak, gond nélkül egymás fejéhez vágják, hogy „megöllek” – írja helyszíni riportjában a BBC.

A legrosszabb a kilátástalanság. Kessler is elismeri, hogy valószínűleg évekre kell berendezkedni, mert semmi jele, hogy a szíriai polgárháború véget érne. –Meg kell oldanunk a gyerekek iskoláztatását, hogy legalább esélyük legyen a boldogulásra. Különben egy teljes generáció elveszhet – figyelmeztet a szóvivő. Több jel mutat arra, hogy a menekültek is hosszú távra terveznek: a lakókonténerek és a sátrak mellett már megkezdődtek a valódi építkezések is. A Der Spiegel egy riportjából pedig kiderül, hogy az élelmesebbek már az üzleti lehetőségeket is felfedezték. A tábort maffiák uralják, ők árulják az „üzlethelyiségeket”, és jókora árréssel továbbítják a lopott áramot. Kilian Kleinschmidt, a tábor német parancsnoka – aki egyszerűen polgármesternek nevezi magát – igyekszik rendet teremteni, de saját védelmére egy jókora vashorgot húz a kezére, ha este sétára indul.

Szíriából elmenekült kisgyermekes családok – mindent hátra kellett hagyniuk
Szíriából elmenekült kisgyermekes családok – mindent hátra kellett hagyniuk
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.