Külső nyomás a tábornokokra
Massachusettsi nyaralását röviden megszakítva Barack Obama azt közölte, értesítette a kairói illetékeseket, hogy országa lemondja az Egyiptommal tervezett, kétévente, és éppen most esedékes közös hadgyakorlatot. – Hagyományos együttműködésünk nem folytatódhat úgy, mint szokott, miközben civileket ölnek meg – mondta, azt is igyekezvén világossá tenni, nem Washington akarja diktálni, mi történjék Egyiptomban. Ugyanakkor legalább annyira lényeges, hogy miről nem tett említést Obama.
Ez az 1,3 milliárd dolláros éves támogatás az észak-afrikai országnak, mégpedig az Izraellel kötött békeszerződése „jutalmául”. Az összeg jó részéből egyébként amerikai haditechnikát vesznek. A támogatás felfüggesztése vagy megvonása már az elmúlt hetekben felmerült annak a vitának a részeként, amelyben azt latolgatták: puccsnak nevezhető-e a 2012-ben megválasztott iszlamista elnök, Mohamed Murszi július 3-i megdöntése. – Önmagában az 1,3 milliárd dolláros támogatás nem kényszerítő erő. Szaúd-Arábia, ha úgy gondolja, ezt játszva ki tudja pótolni.
Egyiptom viszont nagyon is tisztában van saját stratégiai jelentőségével az amerikaiak szemében, így a Szuezi-csatorna vagy a kulcsfontosságú légifolyósok súlyával – mondta lapunknak Gazdik Gyula, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa. A Közel-Kelet-szakértő szerint az USA nincs irigylésreméltó helyzetben, az amerikai Egyiptom-politika zavaros, megosztott, nincs világos stratégiája.
Obama világossá tette, „az egyiptomi nép jobbat érdemel, mint amit az elmúlt napokban láttunk”. Sürgette a rendkívüli állapot felszámolását, a békés konszolidációt. Szavai szerint a tüntetőknek is tiszteletben kell tartaniuk mások jogait: ezzel utalt a kopt templomok szerdai felgyújtására is. Ennél még hazájában is sokkal többet várnak az amerikai elnöktől.
„Amíg Egyiptom így folytatja, az Obama-kormánynak fel kellene függesztenie minden segélyt, zárva kellene tartania kairói nagykövetségét, és tartózkodnia kellene attól, hogy legitim kormányként kezelje a katonai rezsimet”, írta a Foreign Policy külpolitikai magazin weboldalán Marc Lynch ismert amerikai kommentátor, a George Washington Egyetem Közel-Keleti Tanulmányok Intézetének igazgatója. A The New York Times csütörtöki szerkesztőségi cikke (Katonai őrület Kairóban) hibáztatja az átmeneti kormányt és a Muzulmán Testvériséget is. De leszögezi, „legfőképpen Sziszi tábornok hibáztatható. Egy demokratikusan megválasztott elnöktől ragadta el a hatalmat”, majd eltiportatta a békés tüntetőket, „akiknek nagyon is legitim politikai sérelmük volt: Egyiptom első demokratikusan megválasztott elnökének megdöntése és titkos fogva tartása”.
A kairói egészségügyi minisztérium csütörtöki közlése szerint félezer fölé emelkedett az elmúlt 24 óra halálos áldozatainak száma, több mint 3700 sebesülttel. A BBC, illetve a Reuters munkatársai tucatjával számolták a holttesteket helyszíni beszámolóik szerint. Az áldozatok között van a Murszi politikai hátországát jelentő Muzulmán Testvériség egyik vezetője, Mohamed Beltagi 17 éves lánya is. A belbiztonsági erők 43 embere vesztette életét, közölték.
Kisebb mértékben, de tegnap is volt mozgósítás. A Muzulmán Testvériség több száz szimpatizánsa tüntetett Alexandriában, Egyiptom második legfontosabb városában, az elnyomás ellen tiltakozva. Ezt ugyanakkor megnehezíti a szerdán bevezetett, és a „keleti” életritmushoz szándékosan kevéssé igazodó kijárási tilalom, amely este 7 órától reggel 6-ig van érvényben. A rendkívüli állapot újrabevezetése a Mubarak-korszakba mutat vissza, emlékeztetnek a hírmagyarázók. Ezt Anvar Szadat elnök 1981-es meggyilkolása után léptették életbe, és harmincegy évig, így az egész Mubarak-érában is érvényben volt, egészen tavalyig.
Gazdik Gyula szerint nagyon kétséges, lesz-e politikai kiegyezés, meddig tart az instabilitás időszaka. – Hosszú ideig eltarthat a konfliktus. A hadsereg nem hoz demokráciát, a Muzulmán Testvériség pedig komoly beágyazottsággal rendekezik Felső-Egyiptomban és a Nílus-deltában – mondta az elemző.
A nemzetközi tiltakozáshullám részeként több országban, így a vezető európai hatalmak külügyminisztériumába is bekérették az egyiptomi nagykövetet. Közölték Kairóval, hogy az erőszak ilyen mértékű alkalmazása elfogadhatatlan. Hazem el-Beblavi ideiglenes miniszterelnök ugyanakkor azzal érvelt, „mindkét oldalról lőnek, az emberek ellenszegülnek a hatóságoknak. Ellenállnak a rendőröknek. Fent kell tartani a törvényességet és a rendet, hiszen ez bármely kormánynak vagy államnak kötelessége”. A rendőrséget felhatalmazták, hogy a középületek védelmében is lőjön.
