Konzultációk tessék-lássék módra
Az izraeli biztonságpolitikai szakértő szerint a probléma ott kezdődik, hogy a palesztin delegáció nem képviseli a Gázai övezetet uraló Hamasz véleményét. De az sem lenne egyszerűbb helyzet, ha képviselné, hiszen a Hamasz nem ismeri el Izrael létezéshez való jogát. Igen távol esik az izraeli és a palesztin álláspont az 1948-as palesztin menekültek visszatérési jogát illetően is, állítja Schueftan. A szakértő szerint a palesztinok nem is nagyon akarnak végleges megállapodást: „Most a nyugati világ kedvencei, és kapják a támogatásokat, ha azonban megegyeznének, onnantól kezdve csak egy lennének a számos, bukásra ítélt arab ország közül.”
Két lehetőség is lenne a továbblépésre a mostani megközelítés helyett – állítja Schueftan. Az egyik, ha csak eleve a korlátozott megállapodást tűznék ki célul, és arról tárgyalnának, hogyan lehet kiterjeszteni Ciszjordániában (a Nyugati parton) a palesztin ellenőrzésű területeket, miként lehetne javítani az ott élő palesztinok gazdasági helyzetén, szabadabbá tenni a mozgásukat. A másik pedig, ami tükrözi a kutató személyes véleményét is, az egyoldalú kivonulás.
– Fájdalmas lenne, érintene mintegy 70-100 ezer izraeli telepest is, de a Gázai övezet mintájára a Nyugati parton is meg lehetne ezt lépni. Az egyoldalú kivonulás előnye az a tárgyalásossal szemben, hogy nem kell foglalkoznom a másik fél szempontjaival, hanem ráerőltetem az akaratomat – közölte Schueftan, aki szerint ezzel a módszerrel Ciszjordánia több mint 90 százalékát át lehetne adni a palesztinoknak, és mindössze 7-8 százalék kerülne a zsidó államhoz. Beleértve az olyan, nagyra nőtt telepvárosokat, mint például a Jeruzsálem melletti Maale Adumim. Az izraeli szakértő szerint a felek azért mentek bele a tárgyalásokba, mert nem akarták vállalni annak ódiumát, hogy helyből akadályozzák a békefolyamatot.
– Az amerikaiaknak és az európaiaknak a mániájuk a tárgyalás, így aztán tárgyalunk, de nem igazán elkötelezetten. Sem a Netanjahu-kormány, sem pedig a közvélemény nem bízik Izraelben a megállapodásban – állítja a haifai kutató, alaposan „kiosztva” különösen az európaiakat, újságírókat, diplomatákat egyaránt. Olvassák angolul a Háárecet, és azt hiszik, ez Izrael. Európa Disney worldben él – tette hozzá. „Nagyon is érthető, miért nem bízik az izraeli közvélemény a palesztinokban. A most szabadon engedett foglyok gyilkosok – márpedig ők a palesztinok hősei. Az egész társadalmuk gyilkos- és terroristamániás.”
– A Közel-Keleten nem szokott sikerre vezetni az ilyen határidők felállítása, mint a mostani, amely kilenc hónap múlvára tűzi ki a lehetséges megállapodást. Lehetetlen jelenleg megmondani, mi lesz a végeredmény, már csak azért is, mert a közel-keleti térség eközben komoly változásokon megy keresztül – mondta lapunknak adott értékelésében Gazdik Gyula, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa. Ezzel utalt a Gázát uraló Hamasz legfontosabb támogatója, az egyiptomi Muzulmán Testvériség hatalomvesztésére, de az iszlám világban kiújult síita–szunnita ellentétre, Irak bizonytalan jövőjére, a szíriai polgárháború fejleményeire is.
– Függenek a történések az izraeli és a palesztin belpolitika fejleményeitől is. Benjamin Netanjahu ugyan tovább kormányozhat, de meggyengült a jobboldal más szereplőihez képest, mert a radikális nacionalisták erősödtek meg Izraelben. Netanjahu nem teljesen elkötelezett híve a két állam megoldásnak. Amerikai nyomásra kész elfogadni a korlátozottan szuverén palesztin állam gondolatát. Egyébként meg úgy véli, a palesztin államiság alárendelt az iráni atomprobléma rendezésének. Palesztin oldalon pedig a tárgyalások a Fatah–Hamasz versengésnek is ki vannak szolgáltatva, miközben a Hamasz mellett a Fatah mozgalom egyes részei, illetve a szintén a Palesztin Felszabadítási Szervezethez tartozó Népi Front Palesztina Felszabadításáért is ellenzi azokat – állította Gazdik.
„Ellentét feszül az amerikai és az izraeli megközelítés között is. Az USA szerint felülről lefelé építkezve, azaz a politikai megállapodásból kiindulva lehet a részletek felé haladni, míg az izraeliek alulról felfelé építkeznének. Vagyis szerintük a palesztin területek fejlesztésétől, biztonsági problémákon át lehetne eljutni a rendezésig” – mondta. A mostani irányvonal értelmében a határ, illetve a biztonság kérdésétől jutnának a felek a korábban is kemény diónak bizonyult vitapontokig, mint Jeruzsálem, a vitatott, de mindkét fél által magáénak mondott főváros ügye vagy az 1948-as menekülteké.