Az amerikai elnök már hétfőn elhatározta, hogy nem megy el az orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal szeptember elejére tervezett moszkvai csúcstalálkozóra.Barack Obama kedden egyeztette a döntést a Fehér Ház apparátusával, majd a külügyminisztérium szerdán tájékoztatta róla Oroszországot – tudta meg a The Wall Street Journal amerikai napilap. A téma azonban már jó néhány hete napirenden szerepelt.

Barack Obama és Vlagyimir Putyin a júniusi észak-írországi G8-csúcson

A G8-csoport júniusi, észak-írországi csúcstalálkozóján tartott Obama–Putyin különmegbeszélésen ugyanis kiderült, esély sincs arra, hogy előrelépjenek az amerikai elnök számára különösen fontos nukleáris leszerelési kérdésekben. Obama még áprilisban, a nemzetbiztonsági tanácsadója, Thomas Donilon útján küldött üzenetben azt javasolta Putyinnak, hogy a 2010-ben Prágában megkötött új START-egyezményben rögzítetthez képest csökkentsék harmadával a hadászati támadó fegyverek számát, és erről még az idén írjanak alá keretszerződést. Mivel Moszkva ezt a kérdést összekötötte az amerikai rakétavédelmi rendszerek európai telepítésének – általa ellenségesnek tekintett – tervével, Obama azt is felvetette, hogy tegyék átláthatóvá e rendszerek működését. A kiszivárgott hírek szerint indítványa értelmében rendszeres információcserével garantálták volna, hogy ez a program nem irányul Oroszország ellen. Ez utóbbit egy a két elnök által aláírt, de törvényhozási jóváhagyást nem igénylő megállapodásban rögzítették volna.

A kezdeményezést akkor Moszkvában pozitív fejleményként értékelték, Washingtonban most mégis azt vetik az oroszok szemére, hogy nem adtak rá érdemi választ. A Kreml képviselői viszont arra hivatkoznak, hogy kötelező érvényű biztosítékokat akarnak, olyan dokumentumot nem fogadnak el, amelyet egy elnökváltás után Obama utódja minden nehézség nélkül érvényteleníthet. Az éppen hadereje fejlesztésén fáradozó Moszkva ráadásul nem sietne egy újabb nukleáris leszerelési paktummal sem. Ez számos más, a hadászati egyensúlyt befolyásoló tényezőt is érint –mondta a Kommerszant moszkvai napilapnak az orosz védelmi tárca képviselője.

A csúcs azonban ezen megállapodások nélkül sem ürült volna ki, mert egy egész csomagnyi, főleg gazdasági megállapodást készültek aláírni – hangoztatják Moszkvában. Ugyanakkor jó néhány más zavaró tényező is közrejátszott a kapcsolatok kihűlésében. Bár a két külügyminiszter, Szergej Lavrov és John Kerry a tavasszal együtt kezdeményezett nemzetközi rendezési konferenciát, nem közeledtek az álláspontok a szíriai polgárháború kérdésében, és eltérően ítéli meg a két ország az iráni atomprogramot is. A börtönben elhunyt orosz jogász, Szergej Magnyitszkij ügye és a külföldi támogatással működő civil szervezetekre gyakorolt moszkvai nyomás miatt kiéleződtek az emberi jogi viták. Azóta pedig, hogy 2011 decemberétől valamelyest megerősödtek a Putyint bíráló ellenzéki mozgalmak, Moszkvában egyre gyakrabban és egyre hangosabban hallatszanak olyan vádak, amelyek szerint az USA-ból pénzelik őket. Mára az is nyílt titok, hogy a két elnök nem kedveli egymást. – Oroszország gyengeséget érzett Obamában, és ez még veszélyesebb konfrontációhoz is vezethet – mondta a The New York Timesnak Andrej Piontovszkij orosz politológus.

Éppen a problémák miatt lenne szükség csúcstalálkozóra, amelyen megpróbálhatnának új napirendet adni a kétoldalú kapcsolatoknak – fejtegette viszont Alekszej Puskov, az orosz parlamenti alsóház, az állami duma külügyi bizottságának elnöke. A politikus felelőtlenségnek nevezte, hogy az Egyesült Államok Edward Snowden ügye miatt megsértődött Oroszországra. Mások szerint viszont az amerikai belbiztonság kiszivárogtatójának oroszországi befogadása csak katalizátor volt, igaz, nem elhanyagolható. – Obamának válaszolnia kellett a történtekre. Nem volt más választása, mint lemondani a csúcsot – vélekedett a Népszabadságnak Alekszej Malasenko politológusprofesszor, a Moszkvai Carnegie Központ kutatóintézet tudományos tanácsának tagja. Hozzátette: az amerikai elnök valóban javítani akarta a kapcsolatokat Oroszországgal, még akkor is, ha ezt a törekvést mind demokrata, mind republikánus körökben sokan és hevesen ellenezték. Szerinte Moszkva azonban becsapta Obamát, a Snowden-ügyet „gyerekesen, kicsinyesen” kezelte, bosszantani akarta vele az USA-t.

Washingtonban azt is fontolgatták, hogy a ma esedékes amerikai–orosz védelmi és külügyminiszteri egyeztetéseket is lemondják, ám a tárcavezetők végül mégis tárgyalóasztalhoz ülnek. Vagyis, ahol lehet, keresik az együttműködést. A kapcsolatokat megszakítani ugyanis nem akarják, és továbbra is figyelik, mikor javul annyira a viszony, hogy a két államfőnek érdemes legyen összeülnie – jelentette ki Benjamin Rhodes, a Fehér Ház helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója. Obama azonban egyelőre még a G20 szentpétervári csúcsértekezletén sem akar Putyinnal találkozni.

Lezárult tehát az orosz–amerikai viszony „újratöltésének” korszaka. A 2009-ben, Obama első elnöki ciklusának elején meghirdetett politika eleinte, a Putyinnál liberálisabbnak tartott Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt még működni látszott, aztán, amint visszatért posztjára a régi-új államfő, egyre inkább a konfrontáció irányába mozdultak el a kapcsolatok. A putyini külpolitika egyik vezérmotívuma, hogy ellenségnek állítsa be az Egyesült Államokat –mondta a The New York Timesnak Andrej Piontovszkij. Alekszej Malasenko pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi egy-két évben megváltozott, agresszívebbé, Amerika-ellenessé vált az orosz külpolitika szókészlete. – Olyan idők következnek, amelyeket talán a hidegháborúhoz lehet hasonlítani – mondta lapunknak a politológus. Más elemzők egyenesen a „hidegbéke” korszakáról beszélnek, és úgy vélik, a csúcs lemondása egyszersmind az amerikai külpolitikai irányvonal módosulását is jelzi.

Az NSA az amerikaiak külföldre küldött e-mailjeit is megfigyeli

Mégsem igaz, hogy az amerikai titkosszolgálatok nem figyelik az amerikai állampolgárok elektronikus levelezését, kommunikációját – állítja a The New York Times tegnapi címlapsztorija. A lap titkosszolgálati forrásokból úgy értesült: a digitális adatgyűjtésre szakosodott szolgálat, az NSA minden olyan e-mailt ellenőriz, amelyet külföldre küldenek, feltételezve, hogy az egyik fél nem amerikai. Az elektronikus leveleket pedig olyan személyekre utaló nevek, adatok után kutatva vizsgálják számítógépekkel, akiket jogosan lehallgathatnak. Ha tehát valaki egy külföldre írt e-mailjében megemlíti egy megfigyelés alatt álló külföldi személy, mondjuk al-Kaida-tag nevét, vagy esetleg egy olyan telefonszámot ír le a levelében, amelyről a hatóságok tudják, hogy egy terrorista használja, akkor azt az e-mailt elmentik, majd később elemzik. A lapnak név nélkül nyilatkozó illetékes szerint így terroristacsoportok újabb tagjait találhatják meg. Ezzel a módszerrel azonban elkerülhetetlenül amerikaiak leveleit is ellenőrzi az NSA. Erre jogilag úgy van alap, hogy a kommunikáló felek egyike nem amerikai, tehát ezért külföldi kommunikációnak számít. A másik pedig az NSA megfigyeléseit jóvá hagyó törvény szövegének egyetlen szavából következik: e szerint nemcsak külföldi terroristák kommunikációját figyelhetik meg a hatóságok, hanem a „róluk szóló” kommunikációt is.

A lapnak nyilatkozó szakemberek szerint ez amerikaiak kommunikációjának tömeges összegyűjtését jelenti. Hiszen a külföldre irányuló internetkábeleken átfolyó kommunikációt el kell „fogni”, annak apró darabjait összeilleszteni, majd ellenőrizni. A lapnak nyilatkozó titkosszolgálati illetékes szerint ez azonban nem számít adatgyűjtésnek, hiszen azokat az adatokat, e-maileket, amelyekben nem találtak megfigyelt személyekre vonatkozó információkat, azonnal törlik. Szerinte az „egész nem tart tovább néhány másodpercnél”.

Ez a kiszivárogtatás azért figyelemre méltó, mert ezúttal nem az Oroszországban tartózkodó egykori NSA-alkamazottól, Edward Snowdentől származik. És az Egyesült Államokban is nagyobb vihart kavarhat, mint a korábbi ügyek, hiszen ezúttal amerikai állampolgárok e-mailjeinek megfigyeléséről van szó. (K. A.)