Egyelőre bizonytalan a hírmagyarázók szerint, hogy milyen mély válságba süllyedhet a 2011 elején az „arab tavasz” egész eseménysorozatát elindító észak-afrikai ország, annyi azonban jól látszik, megrekedt a demokratikus átalakulás folyamata. „A bejelentés következményei még nem ismertek a ramadán végét lezáró Id al-Fitr csütörtökön kezdődő hosszú hétvégéjét megelőzően. De a helyzet gyorsan tarthatatlanná válhat, ha nem találnak megoldást”, írta szerdán a tunéziai fejleményeket rendre közelről figyelemmel kísérő párizsi Le Monde az alkotmányozás felfüggesztésére utalva. Moez Ben Szalem, a Kapitalis tunéziai hírportál publicistája szerint a kormány a végét járja, napok kérdése a bukása. Úgy véli, ezt felgyorsítja, hogy a tunéziaiak egy, számukra hatvan éven át ismeretlen jelenséggel találták szembe magukat, a politikai merényletekével.

Bizonytalan, hogy „egyiptomi irányt” vehetnek-e a fejlemények. Ezt végső esetre, ha fennmarad a patthelyzet, Bédzsi Káid esz-Szebszi volt miniszterelnök, a legnagyobb ellenzéki párt, a Nida Tunesz (Tunézia felhívása) elnöke sem zárta ki a párizsi lapnak adott interjújában. Annyi világos, mindkét oldal képes (legalábbis a tízmilliós Tunézia méreteihez képest) tömegeket, tízezreket vinni az utcára. Megtette ezt az Ennahda is szombaton, amikor is Rásíd Gannusi, a párt elnöke az „ellenforradalommal” szemben szónokolt, elítélve azokat, akik „megtapsolták és importálni akarják az egyiptomi államcsínyt”. Az is világos persze eközben, hogy a Maghreb-ország hadseregének szerepe nem mérhető az egyiptomiéhoz, miként Tunéziában viszont jóval erősebbek, és komoly mozgósítási erővel rendelkeznek a szakszervezetek. Ez a társadalmi háttere az Ettakatol baloldali pártnak, az országot irányító ún. „trojka” részének. Az Ettakatol főtitkára éppen az alkotmányozó gyűlési elnök Ben Dzsafar.

Tunézia ezenkívül nem a szűkebben vett Közel-Keleten, a világ egyik fő „puskaporos hordójánál” helyezkedik el, hanem inkább az arab világ perifériáján. Földrajzilag legalábbis. Politikailag ugyanis nagyon a bölcsőjében: a világ a legnyugatiasabb arab országtól várja a legtöbbet a demokratikus átalakulásban. A tunéziaiak szélesebb kontextusban látják önmagukat, s ami az Ennahdát illeti, meglehetősen pesszimistán. – Nemcsak Tunézia van mozgásban, hanem ugyanez a tendencia, ugyanez a ciklon munkál mindenütt: az arab tavasz felszámolása Egyiptomban, Líbiában, Jemenben, Szíriáról már nem is beszélve – nyilatkozta Hamadi Dzsebali, az iszlamisták februárban lemondásra kényszerült miniszterelnöke, jelenleg az Ennahda főtitkára. Szerinte voltak ugyan kormányzási hibák, „de hány szavazattal választották meg Franciaországban Francois Hollande elnököt, s mekkora ma a népszerűsége? Jogos-e így megdönteni egy államot?” Dzsebali úgy véli: „Egyiptom nagyon nyom, s mindennek a nyertese a diktatúra, talán más módon, más alakokkal”.

Az alkotmányozást két éve kezdték, de egy helyben topog. Eredetileg egy évre tervezték,míg Ali Larajed, az új miniszterelnök idén október 23-át (a választások második évfordulóját) jelölte meg a testület munkájának lezárására. December 17-re pedig az új választásokat ígérték. Most mindkettő bizonytalan.

Az ideiglenes kormány lemondását tízezrek követelték Tunisz központjában, miután egy ellenzéki politikus meggyilkolása immár két hete válságot robbantott ki