Az egységet hiányolta az uniós biztos
Az európai napelemgyártók – elsősorban a SolarWorld német cég, amely a Financial Times napilap szerint tavaly 476 millió eurót vesztett – ugyanis figyelmeztettek: szerintük a kínaiak dömpingárakon értékesítik ezeket a termékeiket Európában, és ez tavaly már veszélyeztette az iparágat. Az EU júniusban 11,8 százalékos vámot vetett ki a kínai napelemekre, és augusztus hatodika után átlagosan 47,6 százalékra emelkedett volna ez a tarifa, ha nincs megállapodás.
Az egyezség azonban az utolsó pillanatban megszületett, igaz, az európai napelemgyártók egyáltalán nem boldogok tőle. A kínai kereskedelmi kamara által javasolt kompromisszumos megoldás az lett, hogy minimum importárakat állapítottak meg: a kínai napelemeket évente összesen 7 gigawattig vámmentesen értékesíthetik, mégpedig wattonként 56 eurócentnél nem alacsonyabb áron. A 2015 végéig hatályos egyezség értelmében e felett, illetve az ennél olcsóbban eladott termékekre a 47,6 százalékos büntetővám érvényes.
A kialkudott „padlóérték” viszont az európai gyártók szerint éppen az az alacsony dömpingár, ami sérti az ő érdekeiket. (A bizottság korábban arról beszélt, hogy az 1,12 eurós ár enyhítené az európai cégek kárait, az európai napelemgyártókat képviselő ProSun pedig 80 centet akart elérni.) – Egyáltalán nem racionális a döntés – panaszkodott Milan Nitzschke, a ProSun elnöke. Az ernyőszervezet az Európai Bírósághoz fordul a bizottság döntése miatt. Szerinte ugyanis a megállapodás veszélyezteti az iparágat, amely már így is 15 ezer munkahelyet épített le az állami támogatásokat élvező kínai cégekkel vívott versenyben.
A kínai exportőrök az európai piac közel 80 százalékát szerezték meg, ami szakértők szerint a megállapodás eredményeként 60-70 százalékra csökkenhet (hiszen például a 140 kínai exportcégből 50 nem fogadja el a korlátozást, így a magasabb vámot kell fizetnie). Erre utalt De Gucht is, aki szerint ennek a résnek a megszerzése érdekében az európai társaságok felelőssége, hogy versenyképesebbek legyenek. Szerinte egyébként amegállapodás megszünteti az európai piacnak okozott károkat. Rossz nyelvek szerint a bizottság engedett a zsarolásnak. Hiszen a napelemre vonatkozó dömpingvám június eleji bejelentése után a kínaiak hamar dömpingvizsgálatot indítottak az európai borexportálókkal szemben, amivel elsősorban Franciaországra és a mediterrán országokra nehezült nyomás. Németország sem támogatta a bizottság eljárását, noha a legnagyobb napelemgyártók éppen ott vannak. Angela Merkel kancellár további tárgyalásokat szorgalmazott. A nemzeti kormányoknak egyszerűen túl érzékeny kérdés a kínai kapcsolat ahhoz, hogy annak egy fontos szeletét is a bizottság kezében adja, még akkor is, ha ezzel az európai ipart lehetne védeni. Az EU-biztos a sajtótájékoztatón is utalt arra, hogy a bizottság a tárgyalások során nem érezte minden tagállam támogatását. Vagyis Kína jól kihasználta a megosztottságot.
Ezt Karel De Guchtnek is észben kell tartania. A politikus, akit a Financial Times szerint csak „őrült belgának” hívnak Pekingben, azon az állásponton van, hogy az állami támogatások táplálják a kínai gyártási dominanciát. Szerinte Peking rendre megakadályozza, hogy az európai cégek panaszt tegyenek Brüsszelnél: egyszerűen azzal fenyegetőznek, hogy kizárják őket a kínai piacról, ha az EU-t hívják segítségül. A makacs belga hajlandó nekimenni a nem igazán tisztességes kínai eljárásoknak, de félő, hogy a tagállamok megint kihátrálnak mögüle. A kereskedelmi háborút most el lehetett kerülni, de De Guchték már szubvencióellenes vizsgálatra készülnek egy sokkal érzékenyebb területen, a távközlési hálózati berendezésekkel foglalkozó vezető kínai cégekkel szemben. De Gucht –utalva a tagállamok Kínával folytatott különtárgyalásaira – úgy nyilatkozott: „Ha mindenki a saját szerepkörében marad, akkor erős kereskedelmi politikát folytathatunk.”
