Hol pihen Merkel és Orbán?
Ahogy a nyár Brüsszelt is megizzasztja, és egyre kevesebb az eurokrata a városban, feltűnővé válnak az EU-negyed szívében ténfergő turisták. Az évek óta feltúrt és meglehetősen lelketlen Schuman körforgalomnál próbálnak tájékozódni, hogy melyik oldalon is áll az Európai Bizottság központi épülete, a Berlaymont, és hol a tanács épülete, a Justus Lipsius. Majd bátortalan lépéseket tesznek az egyik vagy a másik felé, és beállnak az Európai Bizottság vagy a Consilium felirat mellé egy turistafotóra. Hogy a két épületben mi történik, és miért fontosak, azt itt sosem tudják meg.
Nem csoda, hogy a legtöbb Brüsszelről szóló útikönyv nagyon kis részt szentel az EU-negyednek, és annak is inkább lebeszélő a hangvétele. Mégis vannak olyan turisták, akik elzarándokolnak a belvárostól keletre elterülő részre. Őket azonban sem a bizottság, sem a tanács nem fogadja tárt karokkal – miközben a „demokratikus deficit” ledolgozásában, a polgárok bevonásában segíthetne egy-egy frappáns látogatóközpont.
Kisebb nyomozás után kiderült, hogy a bizottságnak egyébként van látogatóközpontja, májusban nyílt, és a Berlaymont melletti Charlemagne irodaépület ad neki helyet. Ez viszont nem látszik az Olli Rehn EU-biztos birodalmának számító gazdasági főigazgatóság épületének külsejéről, nem véletlenül. Látogatni ugyanis csak úgy lehet – biztonsági okokból –, ha tíz héttel a tervezett látogatás előtt online bejelentkezünk a vizitre. Mivel egyéni látogatásokra nincs lehetőség, legalább 15 fős csoportot kell magunknak szervezni, de azt sem gyerekekkel, mert csak 15 év felettieknek engedélyezett a belépés. Mondhatná az Európai Bizottság, hogy kérem, végül is ez egy munkahely, ne bámészkodjanak itt a turisták, ugyanakkor például a washingtoni Fehér Házban ezt a kettős feladatot sikerült megoldani. A brit Daily Mail szerint a bizottsági látogatóközpont csaknem egymillió euróba került, és évente mindössze 50 ezer látogatóval büszkélkedhet.
Azt a kíváncsiskodó európai polgárt, aki a tanács épületét szeretné bejárni, szintén nem látják túl szívesen. Pedig ki ne lenne kíváncsi arra, hol ül a 28 állam- és kormányfő, amikor az Európai Tanácsra (EU-csúcs) jönnek Brüsszelbe, hol fénymásolják éjjel a legújabb szövegtervezeteket, hol ülnek a tolmácsok, és hol pihen meg mondjuk Angela Merkel német kancellár vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnök, amikor az unió hétéves költségvetéséről folyik maratoni tárgyalás. Lehetne az EU-nak „sztorija” – de nem. A tanács épületének meglátogatásához is 15 fős csoportot kell verbuválnunk 15 évesnél idősebbekből, és két hónappal korábban be kell jelentkezni. A bizottságnak és a tanácsnak van egy közösen üzemeltetett InfoEuropa Schuman14 nevű dokumentációs központja, ám ez sem szúrja ki a szemét a járókelőnek.
Az egyetlen EU-s tematikájú, de annál látványosabb hely az Európai Parlament látogatóközpontja, a 2011 októberében megnyílt Parlamentarium. Érdemes ide ellátogatni: ingyen van, és minden meghallgatható, elolvasható magyarul is. Az interaktív kiállítás az európai föderáció, a nemzetállami szövetség gondolatának megszületésével indít – többek között Jászi Oszkártól vett idézettel –, majd az intézményesülést mutatja be, néhány közérthető mondatban elmagyarázva, mit jelentenek az egyes szerződések. Kiderül, hogy a dolgok régebben sem működtek nagyon másként, mint most: a római szerződés aláírásával sietni kellett, mert közelgett a francia kormányváltás. Nem volt kész viszont minden fordítás, így az aláírók néha üres lapok alá biggyesztették oda a nevüket. Az integráció melletti és elleni érvek régebben sem nagyon különböztek a mostaniaktól.
A kiállítás egyik kisfilmje érzékletesen mutatja be a parlament működését, persze idealizált változatban. Bizonyos kérdésekről egy interaktív játék segítségével a látogató is szavazhat: érdekes, hogy az eddigi több mint 47 ezer szavazó hatvan százaléka gondolja úgy, hogy egységesíteni kellene a nyugdíjkorhatárokat. A 21 millió eurós projektet euroszkeptikus látogatók propaganda kiállításnak tekinthetik, hiszen az integráció mindenek feletti szükségessége szűrődik át rajta. Ugyanakkor az első évben 270 ezer embert vonzó központ sem az igazi: az Európai Parlament szempontjából dolgozza fel az EU-t, és a látogató a végén úgy érezheti, hogy az unió maga a parlament.
És még mindig nem jutottunk be az épületekbe! Erre csak a rendes, május eleji nyílt napon van lehetőség, amikor a tömegekkel sodródva egy napon át lehet bolyongani az épületekben. Ilyenkor nincs regisztráció, csoport vagy korhatár – és akár egy-egy EU-biztossal is össze lehet futni.
