A politikusnő a westminsteri parlament ellentmondásos tagjai közé tartozik. Tavaly felfüggesztették konzervatív frakciótagságát, mert –a parlamenttől távol maradva – részt vett a Celeb vagyok, ments ki innen című valóságshow felvételein a dzsungelben. A konzervatív párt később megbocsátott a populista képviselőnek, és nemcsak a toryk jelenlegi kötelékébe térhetett vissza, hanem jelöltetheti magát a következő, 2015-ös parlamenti választásokra is. A képviselőnő egy hónapja azzal irányította magára a figyelmet, hogy mindenféle költségtámogatásról lemondott. A jövőben nem kívánja igénybe venni a második, westminsteri otthona után a jelenlegi szabályok értelmében még járó hozzájárulást, nem markolja fel a választókerülete és London közötti utazási költséget, azaz saját fogalmai szerint „ingyen” dolgozik majd, ezeket a kiadásokat a fizetéséből fedezve.

Erre a témára érzékenyek a britek, mióta kiderült, hogy a globális hitelválság csúcspontján (a 2008. és 2009. április 1. közötti pénzügyi évben) a honatyák összesen 93 millió fontot vettek fel költségelszámolás címén. Ez azt jelenti, hogy az akkor érvényes évi több mint 63 ezer fontos alapbérükön felül átlagosan több mint 144 ezer fontot vágtak zsebre. Ebbe az összegbe az irodai és adminisztrációs kiadások ugyanúgy beletartoztak, mint például az általános felhördülést okozó, nem egészen tízfontos tétel (két pornófilm ára), amit a munkáspárti belügyminiszter, Jacqui Smith férje terhelt rá a költségvetésre.

A skandalum nyomán döntött úgy a parlament, hogy független grémiumot hoz létre a képviselői javadalmazások megállapítására. Ez a testület fel is állt, ám óriási meglepetést keltett, amikor július közepén azt javasolta, hogy az új, 2015 májusában megválasztandó törvényhozóknak tízezer fonttal emelkedjen a fizetése. Ha megvalósul a koncepció, a képviselői jövedelmek a mostani évi 66 396 fontról – rekord 9,26 százalékkal – 74 ezer fontra emelkednének. Ez azt jelentené, hogy míg az utolsó harminc évben a képviselőház tagjai a brit átlagfizetés dupláját vették fel, az arány hirtelen a 26 500 fontos átlagösszeg háromszorosára ugrana.

Érdekes módon a leggyakrabban Gordon Brown, az utolsó munkáspárti kormányfő példáját említik. Az egykori szigorú pénzügyminiszter választási veresége után nem adta fel képviselői helyét a skóciai Kirkcaldy and Cowdenbeath körzetben, ám az elmúlt évben összesen két parlamenti vitában szólalt fel. Brown – Tony Blairhez és a Clinton házaspárhoz hasonlóan – tagja az anyagilag vonzó előadói-tanácsadói körnek. Számítások szerint a Munkáspárt éléről való lemondása óta fontmilliókért osztotta az észt. Így az utolsó, amit a recesszióból lassan kilábaló szigetország polgárai akarnak, az az, hogy még Brown is évente plusz tízezer fontot kapjon.