Alacsonyra tették a lécet
Mint amerikai illetékesek bejelentették, az izraeli részről Cipi Livni igazságügy-miniszter és Jichák Molho, Benjamin Netanjahu kormányfő megbízottja, míg palesztin oldalról Szaeb Erekat főtárgyaló és Mohamed Stajeh, Mahmud Abbasz elnök küldötte vezette delegációk hétfő este munkavacsorára ültek össze Washingtonban, az egyeztetések felett bábáskodó John Kerry amerikai külügyminiszter vendégeként. Az USA kijelölt témafelelőse Martin Indyk volt amerikai nagykövet Tel-Avivban, aki jelenleg a washingtoni Brookings Intézet alelnöke. Kedden folytatódnak a megbeszélések: a felek egyelőre csak arról tárgyalnak, hogy miről egyeztetnek később. Az elmúlt két évtizedben a közel-keleti békefolyamat, és annak részeként a két (izraeli, illetve palesztin) állam megoldás olyan alapkérdéseken rekedt meg, mint Jeruzsálem sorsa vagy az 1948-as palesztin menekültek ügyének rendezése. Miután a küldöttségek hazautaznak majd, a következő kört már a Közel-Keleten tartják, később tisztázandó helyen és időpontban.
– Mindenki alacsonyra teszi a mércét, az előfeltételek valóban nem kedvezőek az áttöréshez. Ugyanakkor a túl pesszimistákat nem igazolták Kerry erőfeszítései, aki rendkívüli eltökéltséggel a tárgyalóasztalhoz vezette a két felet. Sokan ezt is elképzelhetetlennek tartották korábban – mondta lapunknak az egyeztetések esélyeiről Jonathan Schanzer amerikai Közel-Kelet-szakértő, a Hamasz kontra Fatah: a harc Palesztináért című könyv szerzője. A washingtoni székhelyű Demokráciák Védelméért Alapítvány (FDD) kutatási alelnöke úgy véli, az elmúlt évtizedek tárgyalásai – így az ezredfordulós megbeszélések, amikor Bill Clinton elnöksége idején kerültek az izraeliek és a palesztinok a legközelebb a megállapodáshoz – már felrajzolták a szükséges alapokat. – Nem is annyira a kihívások fognak számítani, mint az, hogyan közelítik meg azokat. Abbasz elnök arra számít, hogy Netanjahunál számíthat minden olyan engedményre, amelyet elődei már megtettek. De ebben nagyon téved: Netanjahu más személyiség, és egy jobboldali koalíciót vezet, amely ráadásul nemrég nyert újabb mandátumot – mondta Schanzer.
Az amerikai szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy létezik valamiféle háttér-megállapodás az USA és Izrael között. Esetleg Netanjahut úgy tudták rávenni a tárgyalásokra, hogy cserébe kínáltak neki valamit az ő fő aggodalmával, az iráni atomprogrammal kapcsolatban. – Erre a kérdésre nem tudom a választ. Annyi biztosnak látszik, hogy mind Netanjahunak, mind pedig Abbasznak „át kell kapcsolnia agyban”: előbbi eddig Iránra, míg utóbbi az izraeli háborús bűnökre fókuszált –állítja Schanzer.
Igen tanulságos az alkupozíciók szempontjából is a palesztin foglyok elengedése, amelyről vasárnap döntött a jeruzsálemi kabinet, mégpedig Netanjahu egyes saját likudos minisztereinek ellenszavazatával is. Több mint száz, zömében legalább két évtizede, még az oslói megállapodások előtt rács mögé került foglyot bocsátanak szabadon. Mégpedig úgy, hogy nem látszik, Izrael bármi kézzelfoghatót nem kapna cserébe. A neveket nem pontosították, de az a kör, amelyből a szabadulók kikerülnek (köztük arab izraeliek is, ami csak még ellentmondásosabbá teszi a lépést), igen régi sebeket tép fel. Levelet írt Netanjahunak például egy izraeli családapa, akinek állapotos felesége és ötéves kisfia égett halálra egy 1987-es palesztin autórobbantásos merényletben. Az elkövető neve szerepel a szabadulók előzetes listáján.
Izraelben vannak Schanzerénél jóval pesszimistábbak is a mértékadó vélemények között. Avraham Diszkin, a jeruzsálemi Héber Egyetem nyugalmazott politológiaprofesszora egyenesen úgy vélte az Aruc 7 jobboldali rádióadónak adott nyilatkozatában, „nulla az esély a valódi békére és a másik oldal a létezéshez való jogának kölcsönös elismerésére. Esélytelen, hogy a mi nemzedékünk idején béke köttessék”. Ezért a palesztin oldalt teszi felelőssé, amely 2000-ben Ehud Barak, 2009-ben pedig Ehud Olmert izraeli miniszterelnök ajánlatát utasította el. Olmert négy éve Júdea és Szamária (Ciszjordánia) 94 százalékát ajánlotta, emlékeztetett Diszkin.
Dan Schueftan, a Haifai Egyetem Nemzetbiztonsági Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese pedig arról beszélt egy tavalyi, budapesti előadásában: eleve illúzió békéről beszélni az instabil és erőszakos közel-keleti környezetben.
