Célkeresztben az iszlamisták
Mindenesetre a hivatalos adatok szerint nyolcvanan vesztették életüket az összetűzésekben a tömegtüntetésekkel párhuzamosan (ebből 72-en Kairóban). Az orvosok szerint sokan feji és mellkasi sérüléseikbe haltak bele, a rendfenntartók éleslőszert is használhattak. A Muzulmán Testvériség szerint legalább 120-an haltak meg, amikor a belbiztonságiak rájuk támadtak. Ez lehetett a legvéresebb nap azóta, hogy a hadsereg a hó elején megbuktatta Murszit.
Bár legalább kétszázan vesztették már életüket az elmúlt hetekben, az erőszakcselekmények folytatására lehet számítani azt követően, hogy Mohamed Ibrahim belügyminiszter megfenyegette a tüntetőket: a rendőrök továbbra is szigorúan fel fognak lépni mindenkivel szemben, aki a stabilitást fenyegeti. Adli Manszúr ideiglenes elnök pedig felhatalmazta a kormányfőt, hogy a hadsereg civileket is őrizetbe vehessen. A kiélezett és bonyolult egyiptomi belpolitikai helyzetre jellemző, hogy a karhatalom rendkívül erőszakos fellépését Mohamed el-Baradei alelnök, a legismertebb egyiptomi diplomata, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt főigazgatója is élesen bírálta.
De negatívan reagált a fejleményekre a külföld is, attól tartva, csak még jobban elmérgesedhet a helyzet a Közel-Kelet és az arab világ egyik kulcsállamában. Ráadásul éppen akkor, amikor hosszú évek után esély kínálkozik rá, hogy Washingtonban tárgyalóasztalhoz tudják ültetni az izraelieket és a palesztinokat. John Kerry amerikai külügyminiszter „mély aggodalmát” fejezte ki, úgy vélve, a hatóságoknak „morális és jogi kötelességük, hogy tiszteletben tartsák a békés gyülekezéshez való jogot, illetve a véleménynyilvánítás szabadságát”.
Elítélte az erőszakot William Hague brit külügyminiszter és Recep Tayyip Erdogan török kormányfő is. Catherine Ashton, az EU külpolitikai főképviselője pedig Manszúrral, el-Baradeijel, valamint a Muzulmán Testvériséggel és a Murszi megbuktatását elősegítő tüntetéseket szervező Tamarod (Lázadás) szervezet képviselőjével készült e sorok írásakor tárgyalásokra, jelentették a hírügynökségek. Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának dékánhelyettese lapunknak adott vasárnapi értékelésében azt mondta: a katonaság abból indult ki, hogy szép lassan le tudja csitítani a tömegeket, ám mintha folyamatosan elszámítaná magát, ami korábban nem volt jellemző az egyiptomi belpolitikára.
„Az iszlamisták, és köztük nemcsak a Muzulmán Testvériség, valamint annak pártja, a Jog és Igazságosság, hanem a (szalafista) al-Núr párt is, a legszervezettebb politikai erőket jelentik az országban. A jelenlegi hatalom márpedig semmit nem kínál a számukra.” Csicsmann László nem számít egy a szíriaihoz hasonló polgárháborúra Egyiptomban, azt azonban nem tartja kizártnak, hogy a fejlemények elhúzódó politikai válságba torkollanak. Így késedelmet szenvedhet az a politikai megnyugvás, amellyel eddig az alkotmánymódosítás, illetve a majdani választások kecsegtettek. Daher Rashed Közel-Kelet-szakértő, az ELTE arab tanszékének oktatója pedig kérdésünkre azt mondta: lehet, hogy hónapok alatt, de rendeződni fog a helyzet Egyiptomban.
– Látszott, hogy ez nem megy első nekifutásra. Az átmenetet az új alkotmány és a választások zárhatják majd le – mondta. Ő sem számít egy szíriai típusú polgárháborúra, már csak a két társadalom eltérő szerkezete, felekezeti megoszlása miatt sem.
