Szalafista szál a merényletben
– A vizsgálat első elemei Bubaker Hakim, szélsőséges szalafista érintettségére utalnak. A (csütörtökön megölt) Mohamed Brahmi lemészárlására használt lőfegyver ugyanaz, mint amellyel Sokri Belaiddal végeztek – közölte pénteken a tuniszi sajtóval Lotfi Bendzsedu belügyminiszter. Mint arról lapunk is beszámolt, Brahmit, az ellenzéki, szocialista-pánarab Népmozgalom egyik vezetőjét, az alkotmányozó nemzetgyűlés tagját a saját háza előtt, gépkocsijában, felesége és gyerekei szeme láttára lőtték le Tunisz mellett, amikor reggel munkába indult. (Ugyanígy végeztek februárban Belaiddal is.)
A merénylet hírére tömegek vonultak a tuniszi belügy belvárosi épületéhez, és az iszlamista hatalom, az Ennahda (Újjászületés) párt ellen tiltakoztak, távozásukat követelve. A rendőrség könnygázt is bevetett az oszlatásra. Péntekre pedig általános sztrájkot hirdettek az ellenzék és a tuniszi politikában befolyásosnak számító szakszervezetek, a másodikat a 2011-ben kezdődött átalakulás óta. Az elsőt épp a Belaid-gyilkosságot követően tartották meg.
A mostani általános munkabeszüntetés következtében Tunéziát nehezen lehetett a nap folyamán légi úton megközelíteni, sokan pedig egyáltalán nem tudták. A demonstrációk is folytatódtak pénteken, vidéken is. Rasid Gannúsit, az Ennahda vezetőjét sokan gyilkosnak nevezték a tuniszi tüntetők közül a helyszíni beszámolók szerint. Egyesek párhuzamot vontak az egyiptomi fejleményekkel, azt sürgetve: ugyanúgy el kell űzni az iszlamistákat, ahogyan a legnépesebb arab államban a hadsereg tette a hónap elején, amikor eltávolította hivatalából Mohamed Murszit, a hatalmat egy éven keresztül birtokló elnököt.
Az is szimbolikus, hogy a most meggyilkolt Brahmi annak a településnek, Szidi Buzidnak a képviselője volt, amely a Zine el-Abidine Ben Ali elnök elűzéséhez vezetett arab tavasz bölcsője volt 2011-ben. A magyar külügy konzuli szolgálata által kiadott közleményben az áll, „mivel az ellenzéki megmozdulások könnyen erőszakba csaphatnak át, a Külügyminisztérium fokozott óvatosságot kér az országba készülő magyaroktól”. A fővárosban és a nagyobb városokban további tömegdemonstrációk várhatók, ezért a konzuli szolgálat azt kéri a magyarok körében is kedvelt nyári üdülőhelyekre készülőktől: kerüljék a tüntetések környékét, El-Kairuán, Monasztir, Szúsza, Szfaksz városok központját, mecsetjeinek körzetét, Tunisz belvárosát és külső negyedeit.
Már csütörtökön azt feltételezték, hogy a merényletet, amely egyébként egybeesett a monarchia eltörlésének és a köztársaság kikiáltásának 57. évfordulójával, szélsőséges szalafista (szunnita radikális) fegyveresek követhették el. Szombatra keltezett számában a párizsi Le Monde azt írja a címlapján, „egy pontban minden elemző egyetért: nem annyira az embert, mint a demokratikus átalakulást vették célba”. Ez egybevág a helyi politikusok értékelésével is.
Hasonlóan nyilatkozott Gannúsi is. Monszef Marzúki államelnök pedig azt nyilatkozta a Le Monde-nak adott interjújában, hogy a július 25-i időzítés nemcsak az évforduló miatt jelentős, hanem amiatt is, mert mindenki az alkotmányozó gyűlés ülésén volt, hogy a testület hamarosan kimondja: kész az új alaptörvény, és bejelentsék az elnök-, illetve törvényhozási választások időpontját is.
– Egyesek számára fontos, hogy megmutassák: az arab tavasz mindenütt megrekedt, miközben éppenséggel Tunéziában rendkívül erős a nemzeti konszenzus, és civil béke honol. Mindezt akarják lerombolni – mondta Marzuki, aki esti televíziós beszédre is készült, hogy a megbékélésre szólítson fel. Ugyanakkor elképzelhetetlennek nevezte, hogy országa egy „egyiptomi forgatókönyv” irányába sodródjon.
Ezt a kormányzat és az ellenzék közötti párbeszéddel, illetve a tunéziai hadsereg visszafogottságával, a politikától való távolságtartásával indokolta a köztársasági elnök. Mint korábban megírtuk, azt követően, hogy Belaidot februárban megölték, megbukott a Hamadi Dzsebali vezette koalíció. Az Ennahda hatalmon maradt, a jelenlegi kabinetet Ali Larajed vezeti, aki az előző kormányban belügyminiszter volt. A Népfrontot, amelyhez a Brahmi-féle Népmozgalom is csatlakozott, a Dzsebali-kormány megbuktatására szervezték.
